Mikor kerüljük el nagy ívben a kutyáknak kitett vizestálat?
Kutyasétáltatás, kávézás, vacsora – számos helyen kínálják a kutyákat vízzel, vagy találunk vizestálat, amelyből kedvencünk ihat. Igazán kedves gesztus a vendéglátóktól, üzletektől, hogy figyelnek arra, hogy a gazdikkal érkező ebek olthassák a szomjukat. Van azonban, amikor ez talán mégsem a legjobb ötlet.
A legtöbben egyetértünk abban, hogy egy napok óta poshadó pocsolyából nem engedjük inni a kutyát. Az otthoni vizét is legalább naponta cseréljük, és alaposan elmossuk a vizestálat, a fertőzések elkerülése érdekében. Ugyanez az elővigyázatosság nem árt az utcai, boltok elé kihelyezett vagy éttermekben kihozott víz esetében sem.
Mire figyeljünk?
Ha a tál láthatóan nem tiszta, az intő jel. A vízkő, a zöld vagy barnás lerakódások és úgy általánosságban bármilyen szennyeződés esetén inkább ne engedjük, hogy a kutyánk igyon a vízből. Ellenőrizzük magát a vizet is. Ha a felszínén úszik a nyál, esetleg darabkák, rovarok vagy bármilyen más látható szennyeződés van benne, akkor szintén nem tanácsos itatni belőle. Ha a tál rendben van, csak a víz piszkos, kérjük meg az üzlet/étterem dolgozóit, hogy cseréljék ki. Valószínűleg, a sok teendő mellett éppen nem volt idő erre, de biztosan nagyon szívesen megteszik. Hiszen ők azt szeretnék, ha a gazdik és kutyáik is jól éreznék magukat, ezért tettek ki vizestálat.
A „nyilvános” vizestálak megítélésénél jó irány lehet, hogy amit otthon már elmosogatnánk, attól jobb távol maradni. Érdemes ezeket kikerülni, hogy a kutyánk nehogy véletlenül beleigyon. Ahogy az sem rossz ötlet, ha mindig van nálunk valamennyi víz, és egy könnyű, összecsukható tálka. Ezek segítségével bárhol, bármikor adhatunk inni a kutyánknak, anélkül, hogy egy esetleges fertőzést kockáztatnánk.
Az idős, gyenge immunrendszerű, kölyök vagy beteg kutyák esetében érdemes még a látszólag tiszta tálkákat is elkerülni, és inkább a saját tálkára szorítkozni.
