Szocializáció a kutyafuttatóban
Mi az a szocializáció?
Először is fontos tisztázni, hogy a szocializáció kifejezés az utóbbi időben köznyelvivé vált gazdi-körökben. Számos tudományos kifejezéshez hasonlóan azonban sok esetben nem pontosan használjuk. A kutyákkal foglalkozó szakemberek szocializáció alatt általában a kölyökkutyák ingerekhez szoktatását értik. A kölyökkutyák 3 és 14-18 hetes koruk között különösen fogékonyak az új ingerekre, élményekre.
Ebben az időszakban tanulják meg, hogy az új dolgok nem feltétlenül félelmetesek. A későbbiekben ezt sokkal nehezebb elsajátítaniuk, ezért különösen fontos, hogy a kiskutyákat életük első pár hónapjában számos dologgal megismertessük: kutyákkal, gyerekekkel, autóban utazással, tömegközlekedéssel… és a kutyafuttatóval is. Fontos, hogy hazánkban csak a 12 hetes korukat betöltött, és a kötelező vakcinázáson átesett kutyák vihetők közösségbe!
A kutatások eredményei eltérőek, de alapvetően igaz az, hogy ha egy kutya kölyökkorában nem tapasztalt meg valamilyen élményt, ingert, akkor később jóval nehezebben fog tudni hozzászokni. Nagyjából egy éves kora körül válik egy kutya felnőtté.
Szocializáció a kutyafuttatóban
A tudományos jelentésen kívül a szocializációt manapság a társasági élet folytatásának szinonimájaként is használjuk (az angol socialize – társasági életet él, ismerkedik kifejezésből). Tehát lemegyünk a parkba és a kutyánk ott más kutyákkal találkozik és játszik, ismerkedik – szocializálódik.
A két kifejezést nem szabad összemosni, hiszen a kutyafuttatós élményektől nem lesz a kutyánk a szó szakmai értelmében véve „jól szocializált” – azaz számos ingerhez szoktatott, azok irányában félelmet nem mutató. Attól, hogy egy kutya remekül elvan a parkban a többi kutyával, nem feltétlenül lesz jól szocializált.
Tehát, ha annak érdekében szeretnéd a kutyádat levinni a kutyás parkba vagy a futtatóba, hogy az esetleges viselkedés problémái, agresszivitása vagy reaktivitása elmúljon, akkor nem ez a jó megoldás. A kutyafuttató nem kutyaiskola. Alapvetően már engedelmes, közösséghez és közös játékhoz szoktatott kutyák számára játszótér, nem pedig az önjelölt kutyakiképző gazdik kísérleti terepe. Egy olyan kutyát, aki megijed a többi kutyától, esetleg agresszívan viselkedik és a gazdája nem tudja kézben tartani, biztosan behívni, nem jó ötlet levinni a futtatóba. Nem lesz kellemes élmény sem neki, sem a többi kutyának.
Mit tehetünk, ha a szocializáció kimaradt vagy hiányos volt?
A kezdeti szocializáció elmaradását érdemes inkább szakember segítségével pótolni, javítani. Igaz ez abban az esetben is, ha a kutyánk életében felnőtt korban drasztikus változás következik be, amelynek hatására megváltoznak az életkörülményei. Ha például vidékről a városba költöztök, akkor a kutyádat rengeteg új inger, tapasztalat fogja érni, amelyekhez nem szokott hozzá. Úgymond ezekhez az ingerekhez nem volt szocializálva. Ilyenkor a gazdi feladata az, hogy átsegítse a kutyáját ezen a tanulási folyamaton, és lépésről lépésre ismertesse meg vele az új helyzeteket. A hirtelen sok új élmény ijesztő lehet a kutyának. A „kultúrsokk” akár traumához vagy tartós félelemhez is vezethet, ezért itt is érdemes szakember segítségét kérni.