Do you speak kutya? Itt a szótár, amellyel könnyebben megérthetjük kedvenceinket!
Tudományos kísérletekkel is igazolták, hogy a már az egészen fiatal gyermekek is remekül értik és értelmezik a kutyák testbeszédét és mimikáját. Amint azonban ugatásra kerül a sor, a legtöbb gazdi inkább bosszantó zajnak érzékeli az ebek vokalizációját, mintsem értelmes, jelentést hordozó kommunikációs eszköznek.
Azalatt a közel ötvenezer év alatt, amióta megosztjuk egymással az életterünket, a kutyák tökélyre fejlesztették az emberi kommunikáció értelmezését: értik a testbeszédünket, jól olvassák a mimikánkat, végrehajtják a parancsszavakat és állítólag a szagunkból tudják, milyen lelkiállapotban vagyunk. Ehhez képest az ember némi hátrányban van, hiszen mind a kutyák testbeszédének finomságai, mind a hangjelzéseik jelentése homályos még számunkra, bár vannak olyan összeszokott kutya-gazdi párosok, ahol kölcsönös a megértés, a tudományos alapokon megjelenő kutyaszótárra eddig várni kellett. Most azonban Dr Stanley Coren, az Amerikai Egyesült Államokban élő pszichológus és a kutyák viselkedésének ismert kutatója munkásságának köszönhetően megjelent az első kutyaszótár, amely emberi nyelvre fordítva tartalmazza a leggyakrabban hallatott ugatások, vakkantások, morranások és nyiffanások jelentését.
A legtöbb állat által képzett hangok három tulajdonsággal jellemezhetők. Ezek a hangmagasság, az időtartam és az ismétlési gyakoriság. Ezek közül a legfontosabb talán a hangmagasság. A mély hangok, mint a kutyák esetében a morgás általában veszélyt, fenyegetést, lehetséges agresszív viselkedést fejeznek ki: “Maradj tőlem távol!”. Ezzel szemben a magas hangok a közeledés szándékát, közeledési vágyat jelentenek.
Az időtartam elsősorban a morgások értelmezésénél fontos. Minél hosszabb ideig tart a morgás, annál megfontoltabb, tudatosabb döntést jelez. Például ha egy kutya hosszan, mély hangon és folyamatosan morog, az azt jelenti, hogy nem futamodik meg, szándékában áll kitartani az álláspontja mellett (terület vagy étel őrzésekor megfigyelhető ez a fajta viselkedés). Ha a morranások rövidebbek, fel-felmorog a kutya, az félelmet jelez: a kutya nem biztos benne, hogy meg tud birkózni a “támadással”.
Az ismétlés gyakorisága az izgatottság fokmérője. A gyorsan, egymás után következő vakkantások izgalomra, fokozott érdeklődésre, izgatottságra utalnak. Minél nagyobb a szünet két vakkantás között, annál kevésbé érdekli a kutyát az adott helyzet. Ha tehát a kutyánk hirtelen heves ugatásba kezd, akkor egy számára fontos dologra akarja felhívni a figyelmet, míg ha csak egyet-kettőt vakkant az új játékra, vagy a jutalomfalatra, akkor nem osztatlan a siker.
Az alább leírt értelmezéseknél is érdemes figyelembe venni ezt a három tulajdonságot, mivel ezek árnyalhatják a jelentést.
Kutyáról - magyarra
3-4 ugatás egymás után, nem túl gyorsan, közepes hangmagassággal
“Gyertek, nézzétek mi van itt!” Inkább érdeklődést fejez ki, nem veszélyt jelez. A kutyát valami érdekli, vagy úgy gondolja, minket érdekelni fog az, amit mutatni akar.
Gyors folyamatos ugatás, közepes magasság
“Betolakodó a kapunál!” Ezzel az ugatással jelzik a kívülről érkező fenyegetést, idegen közeledtét vagy egy váratlan helyzetet. A kutya éber, de nem ideges vagy agresszív. Kitartóan ugatnak, amíg a helyzet fennáll vagy oda nem megyünk.
Folyamatos ugatás, lassabb és mélyebb, mint a jelző ugatás
“Vigyázz!” Ez a fajta ugatás közvetlen fenyegető veszélyre hívja fel a figyelmet. Például ha valaki fenyegetően közeledik felénk, akkor hallhatjuk. A kutya részéről aggodalmat fejez ki.
Ugatás – hosszabb szünet – ugatás – hosszabb szünet – ugatás – hosszabb szünet – ugatás – hosszabb szünet – ugatás – hosszabb szünet – ugatás – hosszabb szünet – ugatás – hosszabb szünet – ugatás – hosszabb szünet – ugatás….
“Egyedül vagyok, magányos vagyok…” Jellemzően a lakásban egyedül hagyott unatkozó kutya hangjai, de menhelyeken, kórházi ketrecekben is gyakran hallható.
Egy-két éles rövid vakkantás, középmagas, magas hangfekvésben
“Hellósziaszevasz!” 🙂
Egyetlen, éles, rövid ugatás, mély hangon
“Hagyd abba!” “Elég volt.” A kutyát bosszantja, amit csinálnak vele, pl. húzzák a fülét, szőrét vagy felébresztették álmából.
Egyetlen, jól célzott ugatás, közepes, vagy középmagas hangon
“Gyere, légy szíves…” Az ember mellett tanult kommunikáció, amikor a kutya jelzi, hogy szüksége lenne valamire, amit a gazdi tud megtenni. Például megáll az ajtó előtt és vakkant egyet, ha ki akar menni, vagy épp a hűtő vagy a tápos zsák előtt, ha enne 🙂
Va-vuff azaz dadogós ugatás, magas vagy középmagas hangon
“Gyere, játsszunk!” Játékra hívó testhelyzetben, a mellső lábak a földön, a hátsó magasba emelve – ezt a vakkantást nem lehet félreértelmezni.
Dr. Stanley Coren – a pszichológia professzora, író; kutatási területei a neuropszichológia, a kutyák értelmi képességei és intelligenciája, valamint a kutyák története, amely témákban eddig több, mint tíz könyve jelent meg. Saját rovatot vezet a Psychology Today-ben Canine Corner címmel.
