Átalakuló „munkakörök” – avagy hogyan rendezte át a baba a kutyák világát?

Az elmúlt években egy furcsa mintázatot vettem észre a kutyáink között. Valahogy mindig úgy alakult, hogy amikor új kutya érkezett a családba, a régebbi, idősebb kutyák szépen „feljebb léptek a ranglétrán”, és bizonyos feladatokat átadtak az újoncnak. Így folyamatosan alakultak a „munkakörök”.

A kerítésnél ugatás például mostanra teljes egészében Frida munkaköre lett. Tacskóféle lévén ezt a pozíciót különösen komolyan veszi, és rendkívüli lelkiismeretességgel látja el. A gazdi állandó WC-re kísérgetése és a konyhapultnál való stratégiai kunyerálás is hasonló utat járt be: először Tatyi, aztán Otis „adta tovább” ezeket a fontos feladatokat a fiatalabb generációnak.

És ami különösen érdekes: amikor a fiatalok napköziben vannak, Tatyi szemmel láthatóan visszaveszi a régi szerepeit. Újra ugat a kerítésnél, elkísér mindenhová, ahová még a király is a kutyájával jár. Legalábbis addig, amíg nem lesz gyereke.

Mert azt hiszem, amikor megérkezik egy embergyerek a családba, az egész rendszer újrarendeződik.

Nálunk legalábbis így történt. Az első időszakban a kisbabával tényleg mindenhova együtt mentünk. És közben szépen, szinte észrevétlenül kikoptak bizonyos feladatok a kutyák repertoárjából. Frida például ma már sokkal ritkábban kísérget, hiszen a „kisgazdi” átvette ezt a pozíciót.

Az együtt alvás is teljesen átalakult. Korábban a két fiatalabb kutya aludt velem, de amikor a baba beköltözött az ágyba, az idősebb kutya egyszerűen kiköltözött onnan. Nem lett kitúrva, vagy elzavarva – ő döntött így.

Egészen lenyűgöz, mennyire rugalmasan alkalmazkodnak a kutyák a család változásaihoz. Mintha láthatatlanul újraosztanák egymás között a feladatokat és szerepeket.

Kíváncsi vagyok, mikor veszi majd át a kerítésnél ugatást a kisfiam…