Aranymetszés: Létezik „szépségideál” a kutyáknál? És számít egyáltalán?
A játékos rangsor élére a cairn terrier került, utána többek között a westie, a border collie, a rhodesiai ridgeback, a weimari vizsla és a pembroke corgi is felkerült a listára. A teljes listát IDE KATTINTVA olvashatod.
Szórakoztató? Kétségtelenül. Komolyan veendő objektív szépségmérés? Jó kérdés.
Mert amikor arról beszélünk, milyen kutyát találunk szépnek, valójában sokkal több működik bennünk, mint geometria.
A pszichológia régóta ismeri az úgynevezett puszta kitettség vagy ismerősségi hatást (mere exposure effect). Hajlamosabbak vagyunk vonzónak találni azt, amivel gyakran találkozunk. Ez embereknél is működik, és úgy tűnik, kutyáknál is. Ha valaki gyerekként vizslák közt nőtt fel, jó eséllyel később is különösen szépnek látja őket. Ha valaki border collie-kkal sportolt, lehet, hogy neki a tökéletes kutyaarc pont ilyen. Ennek értelmében a trendek is meghatározzák, mely fajtákat tartjuk „szépnek”. Pár éve a pembroke welsh corgi, manapság a tacskók szerepelnek minden reklámban. És ezzel a cukisági listákon is előkelő helyre ugrottak.
És ott van az örök klasszikus megfigyelés: a kutyák gyakran hasonlítanak a gazdáikra. Meglepően sok kutatás foglalkozott ezzel, és úgy tűnik, van is benne valami. Tényleg hasonlítanak ránk a kutyáink? Nemcsak feltételezés, hanem tudományos tény!
Persze a kutyák szépsége eleve nehezen szűkíthető le arányokra. Egy borzas terrier huncut tekintete, egy agár eleganciája, egy idős keverék porcukros pofija vagy egy mentett kutya féloldalas mosolya egészen másféle szépség.
És talán pont itt válik érdekessé az egész. Mert az aranymetszés legfeljebb azt mondhatja meg, mi harmonikus formailag. Azt viszont nem, mitől lesz egy kutya számunkra gyönyörű. Attól lehet gyönyörű, ahogy néz ránk. Ahogy fut. Vagy vigyorog sárosan. Ahogy velünk él…
Ha pedig a gazdikat kérdeznénk, valószínűleg ugyanaz lenne a tudományosan meglehetősen elfogult végeredmény: mindenkinek a saját kutyája a legszebb. És őszintén? Nehéz ezzel vitatkozni.