Eutanázia, a legnehezebb döntés – előtte, közben, utána – 3. rész

A legtöbbünk életében elérkezik az a nap, amikor meg kell hoznunk a döntést. Az eutanázia témája nem egyszerű, hiszen ilyenkor arról döntünk, hogy kutyánk élete folytatódjon tovább, vagy véget érjen. Ez pedig elkerülhetetlenül azt jelenti, hogy valaki, aki talán mindenkinél közelebb áll hozzánk, megszűnik létezni. A cikk korábbi részeiben a halálról és az eutanázia felé vezető útról volt szó. A befejező részben az eutanáziával kapcsolatos lehetőségeket vesszük számba.

Hol, hogyan, kikkel?

Ha elérkezett az idő, érdemes mérlegelni, hogy hogyan szeretnénk, hogy megtörténjen. Hagyományosan, az állatorvosi rendelőben történik az eutanázia. Minden rendelőben van lehetőség arra, hogy a gazdi vagy gazdik jelen legyenek. Ezt megnyugtatóan hat az állatra, és segíti a veszteség feldolgozását is. Vannak olyan helyek, ahol van arra lehetőség, hogy külön helyiségben búcsúzzunk el kutyánktól, időt és teret adva a gazdiknak, hogy megéljék és kifejezzék az érzéseiket. Az eutanázia során az állatorvos és az asszisztensek támogatók és megértőek, segítik a gazdikat a búcsúzásban.

Lehetőség van az otthoni eutanáziára is. Ebben az esetben az állatorvos házhoz jön, nem kell a haldoklót mozgatni, utaztatni. Akik ezt a lehetőséget választják, többnyire azért teszik ezt, hogy a kutya számára minimális stresszel és fájdalommal járjon az eutanázia. Otthon az egész család, akár a többi állat is jelen lehet, és a kutya békésen, a megszokott, szerető közegében távozhat az élők sorából. Patricia McConnell ír erről a The Other End of the Leash című könyvében. Szépen leírja, hogy búcsúzott többi kutyája, melyikük, milyen módon élte meg a társuk elvesztését. Volt, aki virrasztott az elhunyt állattal, míg volt, aki a helyiségbe se tette be a lábát. Az otthoni eutanázia megadja a lehetőséget arra, hogy minden családtag úgy élje meg a halált, ahogy neki a leginkább megfelelő.

A gyász előszobája

Mivel több lehetőség közül is tudunk választani, ezért érdemes őszintén szembenéznünk azzal, hogy mit szeretnénk. Ehhez lehet, hogy olyan tabukat kell ledöntenünk, amelyekről nem is tudtuk, hogy léteznek. És az is előfordulhat, hogy olyan gátak szakadnak fel, amelyeket a fájdalommal szembeni védekezésképpen emeltünk. Egy haláleset során valamelyest újra átéljük minden addigi halálesettel járó veszteségünket és gyászunkat. Ha elfojtottuk, és nem hagytuk felszínre törni az érzelmeinket, esetleg nem dolgoztuk fel a gyászunkat, akkor valószínűleg felszínre fog törni az a fájdalom is. Ez ijesztően hangzik, és, nem áltathatunk senkit: az is. Viszont, benne van a lehetőség, hogy dolgozzunk azzal, amit hoz ez a helyzet.

Az eutanázia, a halál és a veszteség feldolgozása embert próbáló folyamat. Nem véletlenül hívják gyászmunkának. A feldolgozásban sokat segít, ha meg tudjuk osztani a terhet, ha beszélhetünk az érzéseinkről, megoszthatjuk a fájdalmunkat – és támogató, meghallgató barátok, családtagok vesznek körül. Ez, sokszor, sajnos nem adatik meg. Lehetőségünk van azonban gyászfeldolgozást segítő szakemberekhez fordulni. Az egyéni segítségen kívül társállat gyász feldolgozó csoportok is indulnak, akár személyesen, akár online formában.

Szalay Adél / Kutyabarát.hu

Képek: Photo by Boys in Bristol Photography: https://www.pexels.com/photo/back-view-of-an-elderly-man-walking-with-his-dog-on-seashore-11725643/; Photo by Plato Terentev: https://www.pexels.com/photo/crop-woman-caressing-cute-dog-with-fluffy-fur-6166214/; Photo by Pixabay: https://www.pexels.com/photo/golden-retriever-greyscale-photography-159492/; Photo by Ylanite Koppens: https://www.pexels.com/photo/grayscale-photography-of-dog-2479241/