Eutanázia, a legnehezebb döntés – előtte, közben, utána – 1. rész
A legtöbbünk életében elérkezik az a nap, amikor meg kell hoznunk a döntést. Az eutanázia témája nem egyszerű, hiszen ilyenkor arról döntünk, hogy kutyánk élete folytatódjon tovább, vagy véget érjen. Ez pedig elkerülhetetlenül azt jelenti, hogy valaki, aki talán mindenkinél közelebb áll hozzánk, megszűnik létezni. Hogy nem lesz ott többé, hogy fájni fog a hiánya és soha, semmi nem fogja visszahozni.
Talán furcsa így leírva olvasni ezeket a gondolatokat, hiszen a halál még ma is tabu. Nem beszélünk róla nyíltan. Kertelünk, hiszen ha kimondjuk, akkor közelebb kerül valami, amit a lehető legtávolabb akarunk tartani. Nem mondjuk ki, mert akkor nem is valódi, nem is kézzelfogható. Pedig, ki kell mondani és beszélni is kell róla, mert csak akkor tudunk szembenézni vele, és akkor tudjuk meghozni azokat a döntéseket, amik a nekünk és kutyánknak legmegfelelőbbek.
A halál és a halálról alkotott képünk
Ahogy Irvin D. Yalom, egzisztencialista pszichoterapeuta fogalmaz: az élet egyetlen felvillanás a végtelen sötétségben. Ennek a gondolatnak a mentén elképzelhető, hogy a halál valójában a születés előtti létbe való visszatérés. Az, hogy milyen koncepcióink vannak erről, miben hiszünk, az mindannyiunk számára egyéni. A különböző vallások és filozófiák mind-mind más képet alakítanak ki. Ezekben többnyire közös, hogy az élet végén a teremtőhöz vagy egy univerzális egységhez tér vissza a lélek. De mi a helyzet vajon a kutyák esetében? A vallások és filozófiák vajmi keveset írnak a társállatok lelkéről. Talán a reinkarnációban és a természetvallásokban érhető tetten a gondolat. Itt találkozhatunk azzal, hogy az emberi lélek a halál után akár állat testében is visszatérhet, illetve, hogy az élet tulajdonképpen egy egységes nagy lélek, melynek mindannyian részei vagyunk.
Ugyanakkor, a mi kultúránkban, az európai filozófia és a zsidó – keresztény vallások által meghatározott rendszerben, az sem elfogadott, hogy az állatoknak van lelke. Ha kutyánk elvesztését, vagy éppen az eutanázia döntésének súlyát szeretnénk megosztani valakivel, gyakran szkepticizmus, felszínes frázisok amikre számíthatunk. Mivel még az emberi halál is tabu, ezért kevesen tudnak valóban osztozni a halált megelőző folyamat, maga a halál és az azt követő gyász kérdéseiben. Kutyánk betegsége, halála esetén ritka, hogy a barátok, ismerősök vagy családtagok enyhíteni tudnák a terheket. Bár, szerencsére, egyre inkább elfogadottá válik a társadalomban a társállatok valódi családtagként való kezelése.
Folytatjuk…
Szalay Adél / Kutyabarát.hu
Képek: Photo by Boys in Bristol Photography: https://www.pexels.com/photo/back-view-of-an-elderly-man-walking-with-his-dog-on-seashore-11725643/; Photo by Plato Terentev: https://www.pexels.com/photo/crop-woman-caressing-cute-dog-with-fluffy-fur-6166214/; Photo by Pixabay: https://www.pexels.com/photo/golden-retriever-greyscale-photography-159492/; Photo by Ylanite Koppens: https://www.pexels.com/photo/grayscale-photography-of-dog-2479241/