A búcsúzás lehetőségei – 1. rész
A búcsúzás fájdalmas és nehéz folyamat. Amikor elveszítjük kedvencünket, olyan, mintha belőlünk veszne el egy darab. Fáj, hiányzik, esetleg lelkiismeretfurdalásunk is van, hogy nem tettünk meg valamit, vagy csinálhattuk volna jobban. És ilyenkor kell olyan praktikus kérdésekkel is szembenéznünk, hogy mi legyen kutyánk földi maradványaival. Erre több lehetőségünk is van, melyek közül válasszuk azt, ami nekünk a legjobb.
A végső búcsúzás a gyászfolyamat fontos része. Segít azoknak, akik itt maradtak és veszteséget éltek meg az elengedésben. Az egyes kultúrákban más és más szokások léteznek a halott búcsúztatására, amelyek mind azt a célt szolgálják, hogy a családtagok megéljék a fájdalmukat, esetleg megosszák azt másokkal. Bár kutyáink esetében a temetéssel, hamvasztással kapcsolatban még nincsenek ilyen kialakult szokások, érdemes fontolóra venni, hogy ezek az akár több ezer éves rítusok nem véletlenül alakultak ki. A szokások, mások közelsége és a rituális elengedés átsegíthet a gyász első időszakán.
Nincs kőbe vésett szabály, az azonban fontos, hogy olyan búcsúzás mellett döntsünk, amely nekünk jó. Elképzelhető, hogy nem szívesen osztjuk meg bánatunkat egy ilyen helyzetben, esetleg attól félünk, hogy megítélnek minket. Ez nem feltétlenül igaz. A gyász megosztása, a „mély fájdalomban osztozás” vigasztaló. Csökkentheti a magány, a veszteség érzését. Ha lehetőségünk van, búcsúzzunk szeretett kutyánktól azokkal, akik szerették, akiknek fontos volt és akiknek mi fontosak vagyunk.
Akármelyik kegyeleti lehetőséget választjuk, érdemes lehet előre mérlegelni, eltervezni a dolgokat. Így amikor eljön a pillanat, és el kell engednünk a társunkat, nem kell az ezzel járó stresszel is megbirkóznunk. Nagyon fontos, hogy ha úgy érezzük, hogy nem bírjuk egyedül, kérjünk segítséget! A családunk, a barátaink, az állatorvos vagy a kutyás ismerőseink között keressünk valakit, akire számíthatunk, aki ott lesz velünk. Valakit, aki megért és osztozik velünk a fájdalomban.
Ma már léteznek kifejezetten társállatok elvesztését feldolgozni segítő gyászcsoportok is. Ha elakadunk, fordulhatunk gyászkísérő szakemberhez is.
Temetés
Hagyományosan a temetés a legkézenfekvőbb opció. Ebben az esetben is választhatunk úgynevezett kegyeleti szolgáltatások közül, azaz, kisállat-temetőben helyezhetjük nyugalomba kutyánk maradványait. Ennek lehetőségei területileg eltérnek, de több helyen vállalják az elszállítással, temetéssel és a sírhely gondozásával járó teendőket is. Ha magunk szeretnénk gondoskodni kutyánk végső nyughelyéről, akkor érdemes megfontolnunk, hogyan szeretnénk megvalósítani a temetést.
Azt is eldönthetjük, hogy közeli, jól látható helyre helyezzük a sírt, vagy éppen távolabbi, védett helyet választunk. Hagyatkozzunk az érzéseinkre! Nincs jó, vagy rossz döntés, ha úgy érezzük, nekünk így vagy úgy jó, akkor válasszuk azt a lehetőséget. A gyászfolyamat a veszteségről szól, de emellett fontos az is, hogy megéljük az érzéseinket és nyugalmat tudjunk érezni a döntéseinkkel kapcsolatban.
A barátok, családtagok jelenléte, a közös búcsúzás segíthet, hogy könnyebben viseljük a fájdalmat. Szép szokás, ha a sírhelyre egy virágzó cserjét vagy fácskát ültetünk. Így minden évben, amikor virágzik, emlékeztet kutyánkra, a szép emlékekre. Az emlékkő, emlékoszlop elhelyezése által jelezhetjük, hogy kutyánk velünk van akkor is, amikor fizikailag már nincs velünk.