Nézőpont kérdése: a közös idő
Az utóbbi időben sok gazdi dolgozik otthonról. Ez nem csak azt jelenti, hogy kevesebb emberrel találkozunk, hanem azt is, hogy több idő jut a kutyánkra. A napi séták mellett az egész napot együtt tölthetjük. Amíg dolgozunk, a kutyánk a lábunknál heverészik, vagy az ölünkben gömbölyödik össze. Együtt vagyunk egész nap – de vajon ugyanazt éljük meg?
Vajon mit fognak fel a kutyák ebből az egészből? Mit jelent a számukra, hogy itthon vagyunk? Hogyan értelmezik a történéseket?
Feltételezhető, hogy ugyanazt az eseményt, ugyanazt a változást a kutyák teljesen máshogy élik meg, mint mi. Ez részben abból adódik, hogy más az érzékelésünk. Míg az embereknek elsősorban a vizuális érzékelés az erőssége, addig a kutyák a szaglás útján kapják a legtöbb ingert – erről a különbségről itt írtunk.
Lényeges az időérzékelésünk is: az emberek számára a múlt, a jelen és a jövő alkotják az idő síkját. Képesek vagyunk a tudatos időbeli tervezésre, az időnk beosztására, az álmodozásra a jövőre vonatkozóan és a múltbeli eseményeken történő merengésre. A kutyák – a jelenlegi tudományos álláspont szerint – a jelenben élnek. Nekik nem nehéz megélni a pillanatot, hiszen csak az van nekik. Képzeljük el, hogy teljesen kiürítjük az elménket, kizárjuk a zavaró gondolatokat és teljes egészében jelen vagyunk. Valami ilyesmit tapasztalhatnak a kutyáink, minden egyes pillanatban. Nyugodtan pihennek, hiszen nem tudják, hogy húsz perc múlva csörög az óra. Nyugodtan sétálnak, hiszen nem tudják, hogy hamarosan haza kell menni. Élvezik az evést, élvezik a játékot, mintha a pillanat örökké tartana.
Gondoltál már arra, hogy mi a legfontosabb dolog az életedben? A munka, a karrier, a család, az önkifejezés, a céljaid megvalósítása? A kutyád számára a válasz egészen egyszerű: Te.
A kutyák életének középpontjában a gazdi áll. Nem csak azért, mert mi adunk nekik enni és tetőt a fejük fölé, hanem ennél sokkal összetettebb és árnyaltabb a helyzet. Egy kutya folyamatosan figyeli, tanulmányozza a gazdáját. A kutatók még vitatják ennek a módját, de egyes feltevések szerint a rezgéseket, míg mások szerint a testünkben felszabaduló hormonok illatát érzékelik, de az is elképzelhető, hogy telepatikus úton állnak kapcsolatban. Az biztos, hogy rendkívül kifinomult receptoraik vannak, amelyeket a gazdira hangolnak. Ennek a kapcsolatnak a minősége természetesen függ attól, hogy mennyi és milyen időt töltötök együtt, de kár lenne vitatni, hogy a kutyáink képesek megérezni a hangulatainkat, vagy akár az egészségi állapotunkat is. A szándékainkról nem is beszélve.
Gondoljunk bele, hogy egy olyan társsal osztjuk meg az életünket, aki teljesen máshogy, számunkra érthetetlen módon érzékeli a körülöttünk lévő világot.
Talán érdemes lenne gyakrabban eljátszanunk a gondolattal, feltenni magunknak a kérdést, hogy vajon ő mit él át éppen, mit tapasztal, milyen benyomások érik?
Az elmúlt időszakban lehetőségünk nyílt arra, hogy több időt töltsünk a kutyánkkal – és úgy tűnik, hogy az eljövendő hónapokban ez nem fog változni. Használjuk ki ezt az időszakot arra, hogy mélyítsük a kapcsolatunkat.
Próbáljunk olyan nyitottsággal, figyelemmel fordulni kutyánk felé, ahogy ő fordul felénk. Álljunk meg egy pillanatra, és próbáljuk ki, milyen lehet teljesen jelen lenni. A mindennapos teendőket, feladatokat, sétát és együtt töltött időt vizsgáljuk meg a kutyánk nézőpontjából is, és változtassunk, ha úgy érezzük, eddig egyoldalúan, csak a saját szempontjainkat figyelembe véve alakítottuk ki a ritmust.