A kártya legyen veled!
Az 1900-as évek elejétől használjuk fizetésre. Eleinte papírból, fémből készítették, és volt olyan időszak is, amikor bárki kaphatott. Nem mindig volt nyereséges a kiadása, sőt, volt idő, hogy maga volt a csőd. Kereskedők, bankok és kormányok segítségével vált mindennapjaink részesévé.
A bankkártyát, mint fizetőeszközt a kereskedőknek köszönhetjük. Kétoldalú eszköz volt: a vásárlónak lehetőséget adott arra, hogy akkor is megvehesse a termékeket, amikor nincs pénze, majd később fizessen. A kereskedőnek segített magához láncolni, elkötelezni a vevőket.
A jelen: fizetés egy érintéssel
Sokan már felidézni sem tudják, milyen is volt, amikor nem lehetett kártyával vagy telefonnal fizetni. Legtöbbünk számára ez a mozdulat annyira megszokott, hogy már fel sem tűnik. Napjainkban az olyan szolgáltatók, mint a BizPay, teljes körű bankkártya-elfogadási megoldást kínálva garantálják számunkra, hogy szinte észrevétlen legyen a fizetésnek ez a mozzanata.
A fejlődés legújabb lépése a mobiltelefonnal és az okosórával lebonyolítható fizetés, amire az NFC képes okostelefonok nyújtanak lehetőséget. Azonban 150 évvel ezelőtt még az volt porondon, hogyan tudják kiszolgálni és megtartani a kereskedők a törzsvevőiket hitelekkel. Ennek eszközeként született meg a mai bankkártya és hitelkártya őse.
A bankkártya rövid története
Az 1870-es évek Amerikájában a kereskedelemben jelent meg a hitelérme. Ez tulajdonképpen egy fémlapocska volt, aminek számát a vásárlásnál felírták, így azonosították a vevőt. Az összegyűlt tartozást hó végén egy összegben hajtották be, ami a kuncsaftnak kényelmes volt, az eladónak pedig biztosította az állandó vásárlókat.
A hitelérmét követte a fizető- vagy hűségkártya, amivel üzemanyagot, ruházati cikkeket vagy távirdai szolgáltatást lehetett vásárolni. A kereskedők és szolgáltatók belátták a kártya előnyeit, és egyre többen bocsátottak ki ilyen pénzügyi fizetőeszközt.
A sok különböző kártyát a Diners Club fogta össze 1950-től, az American Express hitelkártyáját is megelőzve. A kártyatársaság ötlete egy hitelügyletekkel foglalkozó cég egyik vezetőjétől, Frank McNamarától ered. Ő volt az, aki egy étteremben barátokkal elköltött vacsora után jött rá, hogy otthon felejtette a pénztárcáját. Eszébe jutott, milyen jó lenne egy olyan eszköz, amivel mindent kifizethetne, bárhol is van.
Az elképzelést tett követte, miután a Hamilton Credit Corporation elképzelése egyezett McNamara kezdeményezésével, 1950-ben kinyomtatták az első kétszáz Diners lapocskát.
A siker receptje
A Diners Club valami egészen újat kínált mind az ügyfeleknek, mind a kereskedőknek. A kereskedők fellélegezhettek, hiszen nem kellett tovább saját vagyonukból finanszírozni a hiteleket. Megszabadultak a behajtás kellemetlen és nehéz feladatától is. Ezért csupán némi jutalékot fizettek a kártyatársaságnak, kártyaelfogadói jutalék címen.
A kártyabirtokosok pedig élvezték az eszköz nyújtotta előnyöket – akárcsak ma!
(x)