Jó volt érezni, hogy mennyire számíthatok a kutyámra

Megrázó és felemelő hírek érkeztek felváltva a mentési időszak alatt Törökországból. A magyar kutyák és vezetőik nagyszerűen helyt álltak a romokon, számos emberéletet sikerült megmenteniük. Pinkóczi Diána és kutyája, Kevlár a Mancs a Kézben Mentőkutyás Egyesület tagjai, akik a törökországi mentésen a Baptista Szeretetszolgálat  Rescue 24 csapatának kötelékében vettek részt. Diánát az eseményekről és Kevlár munkájáról kérdeztük.

Mi történt a riasztástól a megérkezésig?

Gyorsan értesültünk a hírekből a katasztrófáról, azt is láttuk, hogy borzasztóan nagy a pusztítás. Ilyenkor azonban nem indul el senki csak úgy magától a helyszínre. Mindig az adott országnak kell nemzetközi segítséget kérnie, utána tudnak az egyes országok elkezdeni csapatokat delegálni. Törökország gyorsan felmérte, hogy óriási a baj, így azonnal kért segítséget a nemzetközi közösségtől. Amikor ez a felkérés megszületik, akkor jelzik az egyes országok, hogy mivel és mikor tudnak segíteni. A mentő szervezetek pedig felajánlják a kapacitásaikat. Mi is rögtön elkezdtünk szervezkedni és felmérni. A legnagyobb kérdés az volt, hogy ki tudja 7-10 napra itt hagyni a munkahelyét, családját. A mentőkutyások ugyanis civilek, civil foglalkozással. Miután összeállt a szabad kapacitásunk, elkezdődött az utazás szervezése.

Szerencsére viszonylag ritkán fordulnak elő erősségű földrengések. Fel vagytok készülve az éles bevetésre? Vagy ez benneteket is váratlanul érintett?

Tízévente nagyjából előfordul egy-egy hasonlóan nagy földrengés. Mi arra képezzük magunkat és a kutyákat is, hogy különböző természeti katasztrófáknál tudjunk segíteni. A csapatban 10-20 éve foglalkozunk romkutató kutyák képzésével és vezetésével, így mindenki igyekezete megszervezni, hogy ki tudjon utazni a helyszínre. Mi szerencsére Kevlárral el tudtunk utazni, nem okozott gondot. Természetesen váratlanul ért bennünket is az esemény, de fel vagyunk készülve az azonnali reagálásra.

Hajnalban történt a földrengés, estére már a repülőgépen voltatok

Igen, egy hétfő esti géppel repültünk el Budapestről Isztambulba, majd innen Adanába. A török légitársaság megengedte, hogy az összes kutya a fedélzeten utazzon. Adanából még 200 km-t tettünk meg a táborhelyünkig. Ez egy üres köves placc volt, innen mentünk be a megsemmisült, romokban heverő városba és kutattunk házról házra.

Te voltál már ehhez hasonló helyszínen, vagy számodra is sokkoló volt a látvány?

Hasonlót még én sem láttam. Azonban mi nagyon sokat készülünk erre, sokat  gyakorlatozunk romokon. De így ennyire hatalmas kiterjedésben látni mindenki számára meglepő volt. A csapat nagyon felkészült volt rutinos tagokkal, akik segítettek és támogattak.

Kevlár kutyád 8 éves mentőkutya . Őt már erre a munkára választottátok ki , kölyök kora óta erre készül.

Kevlár nem az első generációs mentőkutya a családunkban. Az ő tenyésztőjétől számos mentőkutya származik, már a szülei is keresőkutyák voltak. Kiskutya kora óta erre a munkára készül. A váratlan szituációkra, a különleges helyzetekre készítjük fel

Ez volt az első éles bevetése?

Földrengésen most járt velem először. Azonban számos hazai keresésben vett márt részt. Gázrobbanásnál például már találkozott összedőlt épülettel.

Ilyenkor a mentőkutyák tudják, hogy most éles bevetésen vagytok? Van valami különbség a gyakorlat és éles munka között?

 A kutyák érzik rajtunk, hogy ez most egy kicsit más. Mi is jobban izgulunk. De  a sok év felkészülés összeadódik és ez kell ahhoz, hogy  ott a helyszínen ténylegesen segíteni tudjunk. Ők ezt a kereső munkát játéknak fogják fel. Fontos, hogy megfelelően tudjuk pihentetni őket. Ha ez biztosított számukra, akkor napokig tudnak dolgozni. Mi 8 élőszemély kereső mentőkutyát vittünk ki. Tudtuk váltani egymást, a kutyák megfelelően tudtak pihenni. Nagyon sok mentőkutya kellett ide, hogy hatékonyan tudjunk emberéleteket menteni.

Mennyit képes dolgozni egyhuzamban egy kutya?

Nagyban függ a hőmérséklettől és a körülményektől. Kutya szempontból a napközbeni 8-10 fok ideális körülmény volt. Viszont nem dolgoztatjuk órákat, mert akkor sokkal több idő kell a regenerálódására. 10-15 percet dolgozott egy kutya, utána ittak egy picit ettek és mentek pihenni. Nem egyszerre kapnak reggelit vagy vacsorát, hanem napközben sokszor kapnak keveset. Amint lehet, betesszük őket a boxba, ahol nagyon jól tudnak pihenni. A romok mellé is vittük magunkkal a boxokat, egyik kutya dogozott, másik bent pihent. Így cserélgettük őket és így tudtunk nagyon hatékonyak lenni.

Kevlár arra van kiképezve, hogy jelezzen, ha élő ember van a rom alatt. A holttesteket nem is jelzi?

Alapvetően élő személy keresésére vannak kiképezve, hiszen az a legfontosabb feladat, hogy minél több túlélőt megtaláljunk minél hamarabb. Ha megtalálja az élő személyt, hangos ugatással jelzi. Egy holttest jelenlétére egy kutya általában három módon reagálhat. Vagy fél tőle, vagy vonzódik hozzá vagy közömbös. Számunkra az a legjobb élőszemély kereső mentőkutya, aki közömbös a holttesttel. Kevlár is találkozott sajnos több holttesttel, de ő az élő személyekre van koncentrálva, nem is jelzi, ha holttestet talál. Ilyenkor a testjeléből észreveszem, hogy ott van valami és jelzem a műszakis kollegáknak. Kevlár pedig megy tovább élők után kutatni.

Ti hány élő személyt találtatok?

A csapatunk 11 élő személyt tudott lokalizálni. Abból hetet ki is tudtunk menteni. A fennmaradó négy személyt más mentőcsapatok szedtek ki. Fantasztikus érzés, amikor valakit épségben tudunk kiszedni a romok alól. Borzasztóan hálásak voltak nekünk a kinti emberek. Számos módon segítették a mentőcsapatok munkáját.

Hogy kell elképzelni a műszaki mentést? Hogyan lehet eltávolítani a romokat biztonságosan?

Több tonnányi felszereléssel utazik ki ilyenkor a területre egy műszaki mentőcsapat. Olyan eszközeik vannak, melyekkel át tudják vágni a betont, hogy a sérülthez hozzá tudjanak férni. Akkora rést képesek csinálni a  falon vagy a betonon hogy ki tudják emelni a sérültet. Nagyon fontos hogy milyen statikai állapotban van a rom, hogy a mentőkre ne omoljon rá.

Neked személy szerint mi volt a legmaradandóbb pillanat Törökországban?

Több ilyen is volt. Nagyon jó érzés volt, amikor 4-5 óra mentés után egy 22 éves lányt emelt ki a műszaki csapat. Neki ott volt a helyszínen a családja, akik még ki tudtak menekülni a házból a rengés alatt. A család újra egyesült. Kutyavezetőként fantasztikus volt, hogy mennyire helyt állt a kutyám, mennyire lelkesen dolgozott. Szépen közlekedett a romokon, ami nagyon nehéz dolog egyébként. A tréningeken nem teljesen ez a valóság. Jó volt érezni, hogy mennyire számíthatok a kutyámra és mennyire megbízhatok benne.

Mi várt Kevlárra miután hazaértetek?

 A csapattársaim megszervezték, hogy a reptérről vasárnap este egy kutyakozmetikába mehettünk. Itt megfürdették és rendbe rakták. Nyilván nagyon poros volt a kutya, de ennél fontosabb, hogy fertőtleníteni is tudtuk.  Óriási értéke volt annak a szimpla ténynek, hogy nyugodt helyen és biztonságban tudtunk aludni. Sokat pihent, de már másnap ereje teljében volt. Természetesen elvittem állatorvoshoz egy alapos kivizsgálásra. Nem terhelte meg túlzottan, de neki is jól jön most a pihenés. Ez egy óriási stressz volt nekik és nekünk is.

A mentőkutyások az elmúlt hetekben a figyelem középpontjába kerültek. Mindenki büszke a teljesítményetekre és a kitartó munkátokra, mellyel éveken át készítitek a kutyákat és magatokat, hogy segíteni tudjatok. Mindezt legtöbben a civil munkátok mellett, kiképző központ nélkül. Ami pedig nagyon fontos lenne, de jelenleg még nem biztosítottak rá a források.

Valóban nincs egy mentőkutya kiképző központ, ahol a kutyákkal folyamatosan gyakorolhatnánk. Emiatt sokat kell külföldre utaznunk. Nagyon szeretnénk egyet Budapesten is létrehozni, hogy helyben, itthon tudjunk gyakorolni és készülni. Sokkal költséghatékonyabb lenne és több kutyás számára elérhető lenne. Jelenleg sem az anyagi forrás sem az apparátus nincs meg rá. Csak összehasonlításképpen, Olaszországban minden megyében van ilyen központ. Németországban, Ausztriában is nagyon sok helyen van. Látványterveink és elképzeléseink már vannak, de a megvalósításra országos összefogásra lenne szükség.

Köszönjük az interjút Pinkóczi Diánának, a Mancs a Kézben Egyesület elnökének.

Bohata Krisztina

(Kutyabarát.hu)

Fotók: Kutyák Határok Nélkül Alapítvány és Mancs a Kézben Egyesület