A gyász időszakában sok gazdi észlel paranormális jelenségeket – egy tanulmány szerint
A paranormális tevékenység megtapasztalása a gyász időszakában sokkal gyakoribb, mint azt a legtöbb ember gondolná. Ez érvényes az emberi szeretteink elvesztése esetén éppúgy, mint amikor négylábú társainkat gyászoljuk. Egy 2011-es kutatásban a megkérdezett 33, kedvencét gyászoló gazdi 48 százaléka, azaz közel fele, érezte elhunyt háziállatának jelenlétét annak halála után.
Bár a szellemek és más paranormális jelenségek észlelése a pszichiátriában jellemzően inkább tünetnek minősül, a gyász időszakában a paranormális is normális lehet. Az eddigi kutatások és tapasztalatok arra engednek következtetni, hogy a jelenség elég gyakori ahhoz, hogy ne gyanítsunk egyből zavart a háttérben. Egy nemrég megjelent tanulmány azt is megállapítja, hogy zavaró helyett éppen hogy pozitív hatása is lehet a szellemek észlelésének.
Módszer
A tanulmány 544 online kommentet elemzett, amelyeket az X és az Instagram oldalakról gyűjtöttek össze. A kommentek a következő kérdésre válaszoltak: „Ha elvesztettél egy kutyát, volt-e olyan élményed, mint például, hogy láttad a szellemét, kaptál-e jelet, vagy kommunikált veled?”.
Eredmények
A válaszok a fizikai élmények (hallották, látták, érezték az elhunyt kutyát) és az értelmezett élmények (álombeli látogatások, a természettől kapott jelek vagy egyéb érzések és jelenségek, amelyeket az elhunyt kutyával kapcsolatosnak véltek) között oszlottak meg.
A válaszadók egy része fizikai élményeket írt le. Például, érezték, hogy a kutya orra megérinti őket vagy látták, ahogy az elhunyt kutya végigsétál a folyosón. Olyan is volt, aki hallotta, hogy a kutya nyakörve csörög. „Hallottam az elhunyt kutyusom ugatását az irodámban lévő székéből. Világosan, mint a nap. Tudom, hogy ő volt az.” – állt az egyik kommentben. Egy másik gazdi leírta, hogy látta elhunyt kutyáját: „Láttam, ahogy az ágyunk mellett alszik a sötétben. Tudtam, hogy nincs ott, mégsem bírtam oda lépni. Azt hiszem, a szívemmel láttam őt”.
A fizikai élmények mellett spirituális tapasztalatokról is beszámoltak a gazdik. Ezek nem közvetlen tapasztalatok, hanem ők értelmezték azokat a kutyájuktól kapott jelnek, üzenetnek. „Amikor Ellie-t elvesztettük, napra pontosan egy héttel az elhalálozása után, pontosan az elhalálozásának időpontjában a füstérzékelő a elkezdett csipogni a kedvenc pihenőhelyénél.” – mondta az egyik válaszadó. Egy másik válaszadó visszatérő álomlátogatásokról számolt be: „A kutyám, Randi, néhányszor meglátogatott álmaimban. Nem tudom, hogyan magyarázzam meg a különbséget aközött, hogy én álmodom valakiről, és aközött, hogy meglátogat az álmaimban. Egyszerűen csak tudom.”
A paranormális jelenségeket gazdik egy része pozitívnak élte meg, míg másokban vegyes érzéseket keltett. Voltak olyan gazdik is, akik úgy érezték, kutyájuk elbúcsúzni jött vissza. A válaszadók többségének a találkozás jó érzéssel, vigasszal szolgált, egyeseknek segített az elengedésben.
A gyász folyamata, segítségkérés
A gyászfolyamat során stádiumokon haladunk át. Ezek a fázisok megegyeznek akkor is, ha embert és akkor is, ha állatot gyászolunk. Így, talán nem meglepő, hogy hasonló megélések, jelenségek jellemzik mindkét folyamatot. Fontos leszögezni, hogy egy kutya elvesztése éppen olyan gyásszal járhat mint egy közeli rokon vagy barát halála. Ha úgy érezzük, segítségre van szükségünk a feldolgozásban, már Magyarországon is több kisállat gyásszal foglalkozó pszichológus vagy gyászkísérő segítségét kérhetjük.