Nyírjuk vagy ne nyírjuk: a bajusz
Az ápolt és egészséges bunda odafigyelést és törődést igényel. A rendszeres kefélés, fésülés és a kozmetika a kutyás élet velejárója. Ahogy, sok kutyus esetében a nyírás is. Bizonyos fajták esetében ennek megvan a meghatározott módja, míg máskor a gazdi vagy a kozmetikus dönt a fazonról. Az összetapadás és a szennyeződés megelőzése érdekében sokszor a száj környéki szőr és a hosszabb bajusz szőrök is kurtításra kerülnek. Pedig ez nem feltétlenül tanácsos.
A kutyák állán és orra környékén vastagabb, erős hajhagymákkal rendelkező bajusz szőrök találhatók. Ezzel nincsenek egyedül az állatvilágban: többek között a macskák, az egerek, a lovak és a szarvasmarhák is rendelkeznek ilyen erős szőrökkel. Sőt, még a genetikailag kopasz kutyák is! A bajusz szőrök (latinul: vibrissae), gyakorlatilag külön érzékszervként tekintendők. Segítenek a kutyáknak a tájékozódásban, a körülöttük lévő világ pontosabb észlelésében. Ezekkel a speciális szőrökkel érzékelik például a tárgyak távolságát sötétben. A bajusz szőrök a tapintás érzékelésben is szerepet játszanak, és közvetlen idegrendszeri kapcsolatban állnak az agy tapintási ingereket feldolgozó részével. Amikor egy kutya „lát”, azt nem csupán a szemeivel teszi. Ők ugyanis nem képesek például a tárgyak felszínét élesen látni. Azt, hogy valami puha, éles vagy kemény, a bajuszszőrök által „látják”.
Ezek után, egyértelmű a válasz: a kutyák bajusz szőreit nem ajánlatos nyírni. Sem az állon, sem az orr környékén találhatókat. Maga a nyírás ugyan nem fájdalmas, de a vibrissae elvesztése befolyásolhatja a kutya tájékozódási képességét, téri orientációját és kommunikációját is. A szőrök levágásával megfosztjuk a külvilágból érkező ingerek és információ egy részétől. Ezért, hacsak nincs valamilyen lényeges okunk a bajusz nyírására, hagyjuk a bajusz szőröket érintetlenül.
