A stresszjelek létrája – a legapróbb jelektől az agresszív viselkedésig
A legtöbb gazdi tudja, hogy a kutyák ugyanúgy átélhetnek stresszt, ahogy mi, emberek is. A stressz egy fiziológiás folyamat, azaz biológiai, idegrendszeri alapjai vannak. Legtöbbször valamilyen félelmet keltő vagy kontrollálhatatlan szituáció okozza, amikor a következmények nem kiszámíthatók. Ilyen esetben bizonyos testi reakciók indulnak be: felgyorsul a szívverés, adrenalin termelődik, izgalmi állapotba kerül a szervezet. A külső szemlélő számára látható stresszjelek jelennek meg.
Amikor ilyen állapotba kerülünk, az gyakran még bennünk, emberekben sem tudatosul. A kutyák esetében pedig még nem is biztos, hogy beszélhetünk egyáltalán tudatról, azaz olyan működésről, mely során az egyén rálát a saját állapotára. Hasonlóan ahhoz, ahogy egy kisgyermek esetében (ahol a tudatelmélet még nem alakul ki), a szülő dolga, hogy a gyermeket kihozza a stressz állapotból, a kutyák esetében ez a gazdi feladata. Ehhez persze nem árt, ha ismerjük a stresszjelek típusait.
A stresszre alapvetően háromféle választ adhat egy élőlény: ezek az úgynevezett üss vagy fuss reakciók, illetve a lefagyás (fight, flight or freeze). Ezek közül a kutyák esetében a „fight” választól tartunk leginkább, hiszen ez harapás vagy támadás formájában nyilvánul meg. Ez azonban csak a jéghegy csúcsa, illetve, a létra teteje.
A stresszjelek létrája
A harapást (legtöbbször) megelőzik olyan stresszjelek, amelyek figyelmeztetnek arra, hogy a kutya stresszt él át. Ezt először olyan apró jelekből láthatjuk, mint az intenzív pislogás, az orr/száj nyalogatása, az ásítás. A fej elfordítása vagy a teljes testtel való elfordulás és a „mancsolás” már láthatóbb jelek. Ha kutyánk kisétál egy helyzetből, az is beszédes.
Nagyobb stresszre utal a fülek hátracsapása és a farok behúzása. Az összegörnyedt testtartás és a hanyatt fekvés (ha a farok be van húzva és a kutya testtartása merev) egyértelműen azt jelenti, hogy „ki szeretnék jönni a helyzetből, hagyj békén, kérlek”.
Sajnos, ha nem jól értelmezzük a jeleket, és ennek ellenére is fenntartjuk a stresszhelyzetet, akkor jönnek a direktebb jelzések: morgás, odacsípés és harapás.
Az alábbi videóban olyan jeleneteket válogattak össze, amelyekben kutyák enyhe-közepes stresszreakciókat mutatnak a gyerekek közeledésére. Bár a szülők, akik az eredeti videókat készítették valószínűleg nem értelmezték ezeket stresszjeleknek, hiszen bizonyára azonnal véget vetettek volna a helyzetnek.
Természetesen nem csak kisgyerekek, hanem idegenek vagy más kutyák közeledése is okozhat stresszt. Ezért fontos, hogy felismerjük és helyesen értelmezzük kutyánk testbeszédét – amivel nekünk üzen: „vess véget kérlek ennek, hogy ne nekem kelljen”.
Egy jel nem jel. A stresszre utaló jelek egy része, leírás alapján, hasonlíthat más, kedveskedő gesztusokhoz is. Az arcon nyalás vagy a hanyatt fekvés például jelezhet örömöt – ebben az esetben azonban a kutya egész testtartása laza, oldott. Érdemes megfigyelni saját kutyánkat és könnyen megtanulhatjuk, mikor mit akar kommunikálni felénk.