Vajon minden kutyának szüksége van más kutyák társaságára?
Az elterjedt nézet, miszerint a kutyák falkában élő állatok, sajnos elég sok félreértést szül. Ezek egyike a már jól ismert dominancia-elmélet. Egy másik, kevésbé ismert vetület pedig az a képzet, mely szerint a kutyáknak a boldogsághoz más kutyák társaságára van szüksége. Ez a nézet annyira elterjedt, hogy számos gazdi lelkiismeret-furdalást érez, ha nem biztosítja kutyája számára a megfelelő kutyás társaságot, nem viszi közösségbe vagy napközibe.
Holott, nem minden kutya egyformán szociális, és nem igénylik egyformán más kutyák társaságát.
A kutyák már évmilliók óta az ember mellett élnek, egyes fajtákat pedig kifejezetten az ember melletti feladatok ellátására, az ember segítőjének képeztek és tenyésztettek, immár évszázadok óta. Nem feltétlenül következik tehát, hogy egymás társaságát igényelnék vagy azt különösebben élveznék. A kutyák evolúciós szempontból speciálisak, hiszen elsődleges társuk egy másik faj egyede, az ember. Ember nélkül a kutyák nehezen boldogulnak, és még az életvitelszerűen, generációk óta utcákon kóborló kutya-populációk is keresik az ember közelségét.
Ennek fényében talán érthetőbb, hogy egyes kutyák egyáltalán nem igénylik más kutyák társaságát. Itt most nem arra gondolunk, hogy a kutya esetében pl. a hiányos szocializáció miatt, kimaradt a fajtársakkal való kommunikáció elsajátítása és nem tud megfelelően viselkedni más kutyákkal. Ez egy másik eset, amely a hiányos nevelés és/vagy a nem megfelelő körülmények miatt alakulhatott ki, és viselkedésterápiával és neveléssel javítható.
Most azokra az egészségesen szocializált kutyákról van szó, akik egyszerűen csak „nem csípik” más kutyák társaságát. Akik feszélyezve érzik magukat sok kutya között és a gazdi szoknyája alá bújnak a futtatóban. Ők nem élvezik a tömeget és az idegen kutyák érdeklődését.
A kutyák viselkedésével foglalkozó szakemberek négy csoportba sorolják a kutyákat kutyaszociabilitás (társaságkedvelés) szempontjából.
A kutyatársaságot kedvelő kutyák szeretnek más kutyák (akár idegenek) társaságában lenni. Jól kijönnek és könnyen megtalálják a hangot különböző attitűdű kutyákkal és élvezik a közös játékot, akár nagy csapatokban is szívesen bandáznak.
A toleráns kutyák többnyire jól kijönnek másokkal, és van, hogy a csapatos bandázásba is beszállnak. De ha valaki túl messzire megy, akkor azt nem viselik jól. A számukra nem megfelelően viselkedő kutyák bosszantják őket, esetenként ezt tudatják is velük. Ők azok, akiknek vannak „barátaik”, akikkel szívesen játszanak, és lehetnek olyan kutyák is, akiket egyszerűen nem bírnak elviselni.
A szelektív kutyák még ennél is szigorúbban válogatják meg a barátaikat. Egyes kutyákat kedvelnek, míg másokat nem. Ez lehet azért, mert kölyökkoruk óta ismerik egymást, vagy mondjuk bizonyos fajtájú kutyákat kedvelnek. Akár nem, életkor, méret stb. alapján is szelektálhatnak. Ők már nem feltétlenül hívei a bandázásnak, inkább azzal a pár kutyával játszanak szívesen, akiket kedvelnek. Felesleges őket nagy társaságba vinni, mert nehezen kötnek új ismeretségeket, és csak feszélyezi őket a tömeg.
A magányos típusokat kifejezetten bosszantja a tömeg, az idegen kutyák és más kutyák úgy általában. Ők azok, akik – kevés barátjuktól eltekintve – a többiekkel ellenségesek, és nehezen viselik a közeledést. Nem agresszív kutyák, akik támadnak, ha csak megközelítik őket! Hanem béketűrő, de maguknak való típusok, akiken látszik, hogy egy nagy kutyás társaságban nem találják a helyüket.
Gazdiként fontos, hogy tisztában legyünk kutyánk személyiségével, így a számára is megfelelő programokat szervezhetjük.
Ha kutyánk inkább introvertált, akkor a park vagy a kutyás rendezvények helyett szervezzünk inkább közös sétát a barátaival. Ha viszont egy igazi társaság közepe típus, akkor ne fosszuk meg őt a bandázás lehetőségétől!
Érdekes tény, hogy a kutyák körében végzett vizsgálatok során felfedeztek egy jelenséget, melyek sensory processing sensitivity-nek (SPS, azaz kb. érzékszervi feldolgozás érzékenysége) neveznek. Mind az emberek, mind a kutyák esetében bizonyos külső ingerek sokkal erősebben hatnak az érintettekre, mint az átlagra. Azaz, ugyanolyan intenzitású külső inger fárasztóbbnak, intenzívebbnek, túl soknak, túl hangosnak, túl színesnek stb. hathat. Az emberek körében az SPS előfordulása és az introvertált személyiségtípus között határozott összefüggés figyelhető meg.
Bár a kutatási terület még új, elképzelhető, hogy nem csak a nevelés és a környezet, de a genetika is felelős azért, hogy egyes kutyák jobban, míg mások kevésbé kedvelik a társaságot.