Az atomkatasztrófa öröksége

1986-ban a csernobili atomkatasztrófa pusztító erejű sugárzást és egyéb környezeti toxinokat juttatott a régióba. Az esemény következtében több tucat ember halt meg akut sugárfertőzésben. A terület azóta is a világ egyik legszennyezettebb zónája. Bár a sugárzás rövid távú hatásai egyértelműek, a hosszú távú környezeti hatások, különösen az ott élő élőlényekre gyakorolt következmények, még ma is vita tárgyát képezik. A kutatók a baleset óta tanulmányozzák a környéken élő állatokat, köztük a két különálló kutyapopulációt is. Az egyik Csernobil városában, a másik az atomerőmű közelében él. Bár a két populáció genetikailag eltérő, a legújabb kutatások szerint ezek az eltérések nem sugárzás által okozott mutációkból származnak.

Mit árul el a genetikai elemzés?

Egy korábbi kutatás során a kutatók 391 olyan genetikai szakaszt azonosítottak, amelyek eltérést mutattak a városi és az erőmű körüli kutyák genomjában. Néhány ilyen szakasz a DNS-károsodás javításáért felelős géneket tartalmazott, ami első ránézésre sugárzási hatásra utalt. Azonban az újabb, mélyebb elemzések során kiderült, hogy ezek az eltérések nem mutációk következményei, hanem inkább a természetes szelekció eredményei lehetnek.

A kutatók megállapították, hogy a csernobili városi kutyák genetikailag nagyon hasonlóak az Oroszországban, Lengyelországban és más környező országokban élő kutyákhoz. Ez a városi populáció kontrollcsoportként szolgált az atomerőműhöz közelebb élő kutyák vizsgálatához. Az elemzések során nem találtak bizonyítékot az atomerőműnél élő kutyáknál olyan mutációkra, amelyek a túlélést segíthették volna. A kutatók szerint azonban ez nem zárja ki a lehetőséget, hogy a környezeti szelekció erős hatást gyakorolt a populációkra, különösen a katasztrófa utáni első generációkban.

A környezeti toxinok szerepe

Bár a sugárzás hatásait sokan a csernobili katasztrófa elsődleges következményének tartják, a kutatók rámutatnak, hogy számos egyéb toxin – például nehézfémek, peszticidek és azbeszt – is a környezetbe került a takarítási munkálatok során. Ezek a mérgező anyagok ugyancsak szerepet játszhattak a kutyák genetikai eltéréseinek kialakulásában. A kutatók azt is megállapították, hogy a két populáció között eltérések mutatkoznak a kullancsok és az általuk terjesztett kórokozók előfordulásában, ami szintén az eltérő környezeti expozícióra utal.

A kutatók hangsúlyozzák, hogy az ilyen vizsgálatok nemcsak az állatok genetikai változásainak megértéséhez járulnak hozzá, hanem fontos tanulságokkal szolgálnak az emberi egészségre vonatkozóan is. A csernobili kutyák vizsgálata segíthet megérteni, hogyan reagálnak az élőlények a hosszú távú környezeti szennyeződésekre, és milyen egészségügyi kockázatokkal kell szembenézniük az embereknek hasonló helyzetekben.

„Az ilyen kutatások rendkívül fontosak, mivel a technológiai és ipari társadalmakban elkerülhetetlen, hogy a jövőben újabb katasztrófákkal szembesüljünk” – fogalmaztak a kutatók.

Bohata Krisztina

(Kutyabarát.hu)

Forrás: sciencedaily  TheIndependent