Erőszak. Tudjuk, hogy akár életre szóló sebeket ejthet. Mégis, sokszor szemet hunyunk felette.

A kutyáink testi, lelki és mentális egészségéért teljes mértékben mi vagyunk felelősek. Ugyanúgy, ahogy nekünk kell orvoshoz vinni és gyógyíttatni, ha megbetegszik, a lelki problémákkal is nekünk lesz később dolgunk. Ezért nagyon fontos, hogy az első naptól kezdve igyekezzünk kutyánknak békés, nyugodt és kiszámítható környezetet biztosítani.

Ebbe pedig beletartozik az is, amikor nem mi, hanem más vigyáz rá. Legyen szó kutyaiskoláról, napköziről vagy panzióról, esetleg kutyaszitterről, fontos, hogy mindig legyünk résen. Győződjünk meg róla, hogy kutyánkat nem olyan környezetben hagyjuk, ahol esetleg erőszak érheti vagy erőszakos hatásoknak lehet kitéve.

Az erőszak ugyanis már rövid távon is okozhat fizikai, lelki és mentális sérülést. Ezek közül legtöbbször a fizikain botránkozunk meg – és ezt is vesszük talán legkönnyebben észre – holott a mentális és lelki sérülések sokszor mélyebb és nehezebben gyógyuló sebek.

Az alábbiakban összegyűjtöttük a kutyás közegekben leggyakrabban előforduló „módszereket”, melyek ugyan az erőszak kategóriába esnek, mégis elterjedtek és sok helyen elfogadottak.

• fizikai fájdalom okozása: orra koppintás, ütés, rúgás, csípés, fülhúzás, szőr meghúzása, stb.
• félelemkeltés: kutya fölé magasodás, kutya megijesztése, kutyára kiáltás, ordítás; kellemetlen, hangos hangok a kutya elijesztésére stb.
• fájdalmat okozó eszközök alkalmazása: szöges nyakörv, elektromos nyakörv, fojtó póráz stb.
• eszközök fájdalommal járó alkalmazása: túl szoros nyakörv, póráz hirtelen rántása, póráz felfelé rántása, „kiemelés” póráznál vagy nyakörvnél fogva stb.
• agresszív viselkedés imitálása: alfa forgatás, nyak bőrének rángatása, földre levitel, farkasüvöltés, stb.
• kutya megalázása, biztonságérzetének drasztikus csökkentése: magára hagyás, kizárás, „falkából kizárás”, ignorálás stb.

Az, hogy mi számít erőszak cselekménynek és mi nem, az rendkívül szubjektív.

Megütni egy nőt: erőszak. Megütni egy gyermeket: szintén. És megütni egy kutyát? IGEN. Ettől függetlenül sokan megteszik. Mindhármat, vagy csak egyiket-másikat. Ettől még jogunk van ahhoz, hogy ne hagyjuk, hogy megtörténjen. Ismerjük fel a „rejtett erőszak” jeleit és ha kell, merjünk a kutyánk nevében nemet mondani.

Röviden: bármilyen olyan tett, amely a kutyánkban félelmet kelt, neki fájdalmat okoz, lehet erőszak. Különösen, ha a félelem, fájdalom hatására akarják rábírni valamilyen feladat végrehajtására.

Tények és tévhitek a pozitív megerősítést használó tanítási módszerekről

Szalay Adél / Kutyabarát.hu

Forrás: Alexandra Horowitz: Kutyabarát könyvajánló: Being a Dog; A kutyások és az együttérzés; Marc Bekoff: Emotional Lives of Animals; Kép: Photo by RODNAE Productions from Pexels

The post Az erőszak ötven árnyalata appeared first on Kutyabarát életmód magazin - Együtt mindenhová.

A különböző erőszakon és dominancián alapuló kutyakiképzési módszerek tudományos kritikája ma már szélesebb körben is egyre elfogadottabbá válik. Ennek egyik folyománya, hogy olyan „új” kifejezésekkel találkozhatunk, mint például a tanult tehetetlenség (learned helplessness). A szavak mellett azonban gyakran homályba borul maga a fogalom, és sokan csak felszínesen ismerik meg és használják. Holott, a pontos értelmezéshez – és ezáltal a helyes alkalmazáshoz – elengedhetetlen, hogy mélységében is megértük, miről van szó.

A tanult tehetetlenség fogalmát gyakran használják, ha a dominancián vagy erőszakon alapuló kiképzés kerül szóba. Tulajdonképpen ez a fogalom világít rá talán legélesebben a dominancia-elvű tanítás visszásságára. A módszer elméleti hátterének alapja, a dominancia elve, gyakorlatilag arra bátorítja a gazdikat, hogy a kutyájukra ráerőltessék, bármi áron az akaratukat. Az elmélet feltételezi, hogy a kutyák szándékosan ellenszegülnek, a saját dominanciájukat akarják erősíteni az ember akaratával szemben.

Szerencsére, tudományosan is bizonyították már, hogy a kutyák inkább együttműködni szeretnek az emberrel, és ha valamit „nem akarnak csinálni” vagy „csak azért sem hajlandóak megtenni”, annak nem a domináns személyiségük áll a hátterében. Az erőltetésnek és a gyakran erőszakos módszereknek köszönhetően azonban látszólag valóban „engedelmes” viselkedés érhető el.

Ennek hátterében a tanult tehetetlenség áll.

Maga a fogalom Martin E. P. Saligman pszichológus nevéhez fűződik, aki az 1960-70-es években a Pennsylvaniai Egyetemen végzett kísérletei során figyelte meg (és előszeretettel váltotta ki) a jelenséget. A kísérletben egyfajta felfüggesztett hámba szíjazott kutyákat, akiknek a fejét egy keretben rögzítették, így nem tudnak semmilyen módon sem menekülni az őket érő hatások elől.

A kontrollcsoportban lévő kutyákat is ugyanolyan hatásoknak tették ki, de ők elmenekülhettek.

És el is menekültek, ugyanis a hatások között akár több percen át tartó folyamatos, fájdalmas elektrosokkolás, hangos hanghatások és egyéb rettenetesen fájdalmas dolgok szerepeltek, melyekből a kontrollcsoport alanyai vadul menekültek, míg a leszíjazott kutyák számára nem volt menekülési lehetőség. Ők egy darabig próbálkoztak kétségbeesetten kijutni a helyzetből, de többszöri sikertelen próbálkozás után feladták.*

Később mindkét csoport tagjait olyan kísérleti helyzetbe helyezték, amelyben elektrosokkot kaptak, de könnyen kimenekülhettek. A kontrollcsoport tagjai (akik előzőleg is menekülhettek) gond nélkül kijutottak, míg (az előzőekben leszíjazott) társaik meg sem próbáltak menekülni, csak ültek és tűrték a fájdalmat – látszólag engedelmesen. A kutyák akkor sem mozdultak ki a fájdalmas helyzetből, ha a kísérletet végző kutatók jutalommal csalogatták őket, vagy ők maguk akarták kiemelni őket a helyzetből.

Emlékeztet valamire?

A kutyák megtanulták, hogy semmi értelme ellenállni, hiszen nem menekülhetnek. Megadják magukat és bezárkóznak. Már nem bíznak az emberben.

Az erőszakos „kiképzési módszerek”, melyek büntetésre épülnek, éppen ezzel a veszéllyel fenyegetnek. A folyamatos, elkerülhetetlen („következetes”) büntetéssel elérhető a tanult tehetetlenség. Mivel a kutya feladta a kontrollt az élete felett, ezért látszólag azt teszi, amit szeretnénk tőle.

Ahelyett, hogy a kutyánknak megtanítanánk, mit tegyen, büntetjük azért, amit tesz, vagy ráerőltetjük az akaratunkat. Holott lehet, hogy csak nem érti, mit várunk tőle, mi pedig nem vesszük észre a jelzéseit. Esetleg nem bízik bennünk, nem olyan erős a kapcsolatunk, hogy követni akarjon minket. Büntetés helyett azonban nézzünk inkább a probléma mélyére, és akár szakértő tréner bevonásával, az alapoktól kezdjük orvosolni a „problémát”.

*Már a kísérleti jegyzőkönyv olvasása is mélyen megrázó élmény. A szenvedés, amelyen ezek a kutyák keresztülmentek embertelen. Sajnos a tanult tehetetlenséget a mai napig alkalmazzák állatkísérletekben, elsősorban antidepresszáns gyógyszerek fejlesztésében. A tanult tehetetlenségbe kínzott kísérleti állatokat például mély vízbe teszik, és azt vizsgálják, hogy a kedélyjavító gyógyszerek hatására felélénkül-e bennük a menekülés vágya. Angolul „despair test”-nek, azaz kétségbeesettség tesztnek nevezik a vizsgálatot.

Szalay Adél / Kutyabarát.hu

Forrás: Seligman and Maier (1967); Wikipedia; Kép: Photo by Ylanite Koppens from Pexels;

The post Mi az a tanult tehetetlenség? appeared first on Kutyabarát életmód magazin - Együtt mindenhová.