A Szabadítsátok ki Willy-t kardszárnyújának igaz története

A Szabadítsátok ki Willy-t (Free Willy) első részét 1993 július 16-án mutatták be az Egyesült Államokban, és csak a bemutató hétvégéjén majdnem 8 millió dolláros bevételt hozott. A film teljes bevétele végül az egész világon 153 millió dollár lett. Nem csoda, hogy hamarosan megszületett a második, majd harmadik rész is.

Keiko története

Keiko 1977 körül született és nagyon fiatalon, 2-3 évesen fogták be négy társával együtt, majd 3 évig egy olyan izlandi telepen élt, ahol addig tartják a befogott delfineket, amíg nem találnak nekik végleges tulajdonost. Keikót 1982-ben vásárolta meg egy kanadai állatkert, a Niagara Falls. Elkezdték betanítani mutatványokra, de hamar kiderült, hogy nem túl tehetséges ezekhez, így 1985-ben 350 ezer dollárért eladták egy másik állatkertnek, ezúttal a mexikóvárosi Reino Aventura parkba került. Keiko ezzel talán a világ földrajzilag legmagasabbra jutott delfinje lett, hiszen Mexikóváros több mint 2000 méterrel a tengerszint felett fekszik. Itt kapta meg végleges nevét, a Keikót, mely „szerencsés”-t jelent.

Keiko aztán 1992-ben érkezett a világhír kapujába, amikor a Warner Bros elkezdte forgatni a Free Willy című filmet és a főszerepre őt találták a legalkalmasabbnak. A film történetét valószínűleg mindenki ismeri, egy sanyarú sorsú, rossz körülmények között élő delfinről szól, akit lelkes gyerekek kiszabadítanak a fogságból.  A rajongók hamar „rájöttek”, hogy a filmben szereplő delfin igazi életkörülménye nem sokkal jobb a valóságban, mint a filmvásznon, így létrehozták a Free Willy alapítványt, melyhez a Warner Bros is hozzájárult 4 millió dollárral. 1995-ben Keikót az alapítványnak ajándékozták, így került Newportba, egy újonnan épített tengeri akváriumba. Itt már nem kellett semmilyen mutatványt végrehajtani, látogatható volt, de nem szerepeltették. Keiko nem volt jó bőrben érkezésekor, sovány volt és beteges. Szerencsére sikerült „talpra állítani”, a fagyasztott hal helyett friss halat kapott, mely eleinte furcsa volt számára, nem ette meg, hiszen egész életében csak fagyasztott étellel etették.

A költözés

Keiko 1998-ban Izlandra költözött, Heimaey szigetén egy tengeri karámban úszkálhatott végre, sőt egy idő után a karámból is kiúszhatott a több száz méter széles Klettsviki-öbölbe. Végre nem egy betonmedence alját és falait bámulta, hanem megismerhette igazi otthonát. Egy hajó kíséretében aztán hosszabb „kirándulásokra” is elvitték, gondozói abban reménykedtek, hogy csatlakozni fog egy csapat delfinhez és elhagyja az öblöt. Keiko végül 2002 július 7-én tűnt el először több napra, aztán július 17-én új falkájával nekivágott az Atlanti óceánnak.  Szeptember 2-án azonban elhagyta ezt a falkát és a norvég partokra úszott. Itt hatalmas lelkesedéssel fogadták, megindult a turisták áradata, hogy lássák őt.

Ismét emberi gondozásba került, de már nem mehettek turisták a közelébe, egy olyan fjordhoz szállították, mely télen sem fagy be és bármikor elmehet onnan. De ő nem akart többé elmenni és visszatérni a nyílt vízre. Keiko szerette az embereket, mindent megtett, hogy a közelükbe lehessen.

Egy évig élt itt, Norvégiában. 2003 december 12-én tüdőgyulladásban halt meg. 26 éves volt.  Természetes élőhelyükön átlagosan a nőstények 80-90, a hímek 50-60 évig élnek.

A norvég előírások szerint a tetemet ki kellett volna vontatni a nyílt tengerre és ott elsüllyeszteni, de Keikót a tengerparton temették el.

Bohata Krisztina

(Kutyabarát.hu)

Forrás: wikipedia, metro.co.uk, espolarte.com

Fotók: metro, thedodo,flickr