Napi tündérmese: Gazdira lelt a szigetről mentett csontsovány eb
Magára hagyták egy halászkunyhóban, és ahelyett, hogy elcsavargott volna, hűségesen őrizte területét a Winston névre keresztelt kutyus.
A csontsoványra fogyott ebet a Közép-Amerikához tartozó Belize környékén találta meg egy az óceánon kajakozó fiatalember. Meglátva őt, Winston nagyon izgatott lett, hiszen ki tudja, mióta várakozhatott arra, hogy valaki ráleljen.
Megtalálója csupán turistaként járt arra, ezért helyismerete nem túl sok lévén, nem tudta, mit tegyen, és hova vigye a láthatóan segítségre szoruló kutyát. Abban viszont biztos volt, nem hagyja ott, és a fennmaradó 36 órában, amit még ott tölt, gondoskodik róla, hogy Winston megfelelő kezekbe kerüljön. Közelebb merészkedett a rámpához, és egy fürdőnadrággal takarta be, mielőtt a kajakjába emelte volna az odaszaladó ebet, és már indulhattak is.
Amikor partot értek, kutyaeledelt és állatorvost intézett neki, és szerencséjére rengeteg segítséget kapott a helyiektől. Ideje azonban egyre kevesebb maradt, ezért nem volt más választása, ott kellett hagynia a kutyust. Közben e-mailben minden vizsgálatának az eredményéről tájékoztatták. Winston a helyzethez képest jó egészségnek örvendett, bár szőre a teste nagy részén hiányzott.
Otthona pedig nem volt, ezért megtalálója gondoskodott róla, hogy ideiglenes gazdihoz kerüljön, amíg teljesen fel nem épül. Néhány hónap múlva úgy megváltozott, mintha kicserélték volna, és immár egészségesen egy Dallas-ba tartó repülőre tették, hogy ismét találkozhasson a Wesley White nevű sráccal, akinek az életét köszönheti. Az új gazdi a reptéren várta, a kutya pedig néhány másodperces szaglászás után szinte a nyakába ugrott.
Azóta hónapok teltek el, és Winston boldogabb nem is lehetne. Két, négylábú pajtásával teljes összhangban él, és imádja új otthonát, ahol forró homok helyett hóban szaladgálhat. A kajakos azt mondja, nem volt nehéz meghoznia a döntést, hogy megtartja a kutyust, hiszen sorszerűnek érezte, ha már egymásra találtak ott, azon a távoli szigeten.
