Így kezeld kutyád zsákmányszerző ösztönét
A zsákmányszerző ösztön minden kutyában jelen van, de megfelelő képzéssel és következetes gyakorlással biztonságosan kezelhető.
A zsákmányszerző ösztön a kutyák természetes viselkedésének része. Emiatt sok kutya ösztönösen üldözőbe veszi a mókusokat, madarakat vagy akár a szomszéd macskáját. Ezt az ösztönt teljesen megszüntetni nem lehet, de megfelelő, pozitív megerősítésen alapuló képzéssel megtaníthatjuk a kutyát arra, hogy uralja az impulzusait, és biztonságosan viselkedjen.
Mit jelent a zsákmányszerző ösztön?
A zsákmányszerző ösztön a kutya veleszületett késztetése arra, hogy felkutassa, üldözze, elfogja és elfogyassza a zsákmányát. Ez a viselkedés négy egymást követő szakaszból áll:
- Keresés: a kutya a talajt és a levegőt szaglászva kutat zsákmány után.
- Belopakodás: tekintetét a kiszemelt állatra szegezi, lelassítja a mozgását vagy megmerevedik, majd lapulva közelít.
- Üldözés és elfogás: üldözőbe veszi, elfogja, és akár meg is ölheti a zsákmányt.
- Elfogyasztás: a természetes viselkedés végső célja a zsákmány elfogyasztása.
Nem minden kutya jut el a folyamat végére. Sokan csak az üldözést élvezik, de nem bántják a másik állatot. A zsákmányszerző ösztön hétköznapi helyzetekben is megfigyelhető. Ilyen például, amikor a kutya mókusokat les a kertben, macskákat kerget, vagy gödröt ás, hogy elérje a föld alatt élő állatokat. Ugyanehhez az ösztönhöz tartozhat az is, ha autók, kerékpárok vagy gördeszkások után fut, illetve ha játék közben erőteljesen rázza a plüssjátékát.
A biztonság az első
Bár a zsákmányszerző ösztön természetes, a családi kutyáknak már nincs szükségük vadászatra a túléléshez. Ez a viselkedés azonban veszélyessé válhat, ha emberekre vagy más állatokra irányul. Vannak bizonyos alapvető biztonsági intézkedések, amelyeket meg kell tennie minden felelős gazdinak. Ezek pedig a következők:
- A kutya maradjon pórázon, amíg nem rendelkezik megbízható behívással és megfelelő önkontrollal.
- Gondoskodjunk arról, hogy ne tudjon kiszökni a kertből.
- Tanuljuk meg felismerni a kutya testbeszédét és jelzéseit. Így még azelőtt közbe tudunk lépni, hogy üldözésbe kezdene.
A megelőzés önmagában azonban nem elegendő. Mivel maga az üldözés is jutalmazó élmény a kutya számára, minden sikeres kergetés tovább erősíti ezt a viselkedést. Éppen ezért következetes tréningre is szükség van.
Nem azt kell megtanítani, mit ne tegyen
A kutyát nem lehet egyszerűen arra kérni, hogy hagyjon fel egy természetes viselkedéssel. Ehelyett azt kell megtanítani neki, mit várunk el tőle. A szakemberek szerint különösen fontos az önkontroll fejlesztése. Erre kiváló gyakorlat a „hagyd” és a „marad” vezényszó. Haladó szinten a „hagyd” azt jelenti, hogy a kutya egy eldobott jutalomfalat után sem indul el, vagy ha már fut felé, egyetlen vezényszóra azonnal visszafordul gazdájához. A „marad” gyakorlata pedig akkor tekinthető igazán stabilnak, ha a kutya ülve, fekve vagy állva is képes a helyén maradni akkor is, amikor emberek vagy más állatok mozognak körülötte. Ezeket a feladatokat mindig nyugodt, kevés ingerrel járó környezetben kell elkezdeni, majd fokozatosan lehet nehezíteni őket. A sikerhez különösen értékes jutalomfalatokra – például húsra – van szükség.
Az életet is megmentheti a vészhelyzeti behívás
A vészhelyzeti behívás célja, hogy a kutya bármilyen helyzetben azonnal visszatérjen gazdájához. Ez különösen akkor lehet életmentő, ha például egy macska után rohanva kiszaladna egy forgalmas útra. A gyakorlás első lépéseként érdemes egy ritkán használt vezényszót választani. Ez lehet egy szokatlan kifejezés, amelyet kizárólag vészhelyzetben használunk.
Az első két hónapban még nem kell ténylegesen behívni a kutyát. Elég kimondani a választott vezényszót, majd azonnal nagyon értékes jutalomfalatot adni neki. Ezt naponta többször érdemes megismételni, hogy a szó automatikusan pozitív élménnyel kapcsolódjon össze. Két hónap elteltével lehet először kipróbálni a behívást nagyobb távolságból. Ha a kutya azonnal odaszalad, bőséges jutalmazás következik. Fontos, hogy ezt a különleges vezényszót ne használjuk a mindennapi behívásokhoz, mert idővel elveszítheti a jelentőségét. Érdemes kizárólag valódi vészhelyzetekre fenntartani.
A nyugodt viselkedést is jutalmazzuk
Az önkontroll játék közben is fejleszthető. Kérjük meg a kutyát, hogy üljön le, mielőtt eldobjuk a labdát, vagy engedje el a játékot, mielőtt folytatódik a huzakodás. Ha teljesíti a kérést, ne fejezzük be a játékot. Éppen az legyen a jutalma, hogy folytatódhat a közös móka. Érdemes megjutalmazni azt is, amikor a kutya elfordítja a tekintetét attól, amit zsákmánynak tekint. Ez lehet egy kisállat, egy mozgó autó vagy akár futó gyerekek is. A gyakorlást eleinte pórázon, megfelelő távolságból érdemes végezni, ahol a kutya még képes a gazdájára figyelni.
A zsákmányszerző ösztönt nem elnyomni kell, hanem biztonságos formában lehetőséget adni a megélésére. Erre alkalmas lehet például a frizbi, a flyball vagy az apportirozás. A szimatmunkát fejleszti a nosework, illetve az is, ha jutalomfalatokat vagy játékokat rejtünk el homokozóban vagy műanyag palackokkal megtöltött dobozban. A kutya természetes viselkedésének egy részét az is kielégítheti, ha egy jutalomfalatokat rejtő papírzacskót széttéphet. A közös játék nemcsak az ösztönök biztonságos levezetését segíti, hanem erősíti a gazda és kutya közötti kapcsolatot is.
Bohata Krisztina
(Kutyabarát.hu)
Forrás: animalwellnesmagazine


