Ezért érzékelik a bálnák tápláléknak a műanyagot
A mélytengeri környezetben, ahol a napfény nem éri el a vizeket, a bálnák főként a hangokra hagyatkoznak a táplálékszerzés során.
Új kutatások szerint azonban ezek az óceán mélyére merülő bálnák gyakran tévedésből fogyasztanak műanyaghulladékot természetes táplálékuk helyett. Ezek a tárgyak ugyanis hasonló visszhangot adnak, mint zsákmányuk, például a tintahal. A Duke Egyetem kutatója, Greg Merrill által vezetett vizsgálat kimutatta, hogy a műanyag tárgyak, például a lufik és a műanyag zacskók olyan hangjeleket bocsátanak ki, amelyek megtévesztik ezeket a tengeri emlősöket, és így műanyagot vesznek fel táplálék helyett. Az eredményeket a Marine Pollution Bulletin című tudományos folyóiratban publikálták.
Merrill magyarázata szerint a műanyagok akusztikai visszhangja nagyon hasonló a zsákmányéhoz. Ezért válhatnak a bálnák számára ételhez hasonlóvá. A kutatás minden műanyagfajtát megvizsgált, és kiderült, hogy hangjelzéseik nagyrészt megegyeznek vagy akár meg is haladják a bálnák zsákmányának visszhangját, ami súlyosbítja az óceánokban található műanyagszennyezés problémáját.
A kutatás módszere
A kutatók gyakorlati megközelítést alkalmaztak: a helyi strandokról gyűjtöttek műanyag tárgyakat, például zacskókat és lufikat, majd azokat vízbe merítve, szonár frekvenciákkal tesztelték visszhangjukat, amelyeket a bálnák echolokációjához hasonlítottak. Az eredmények szerint a műanyag darabok, különösen a fóliák, hasonló visszhangot adnak, mint a bálnák természetes zsákmánya, például a tintahal. Az egyes műanyagok típusai, összetételük, alakjuk, méretük és elhasználódásuk mind befolyásolhatják a hangvisszaverődési mintákat.
A bálnák vadászatát megzavaró műanyagszennyezés
A bálnák vadászat közben különleges hangjeleket, például kattogásokat és zümmögéseket bocsátanak ki egy, az orrnyílásuk közelében található szerkezetből. Ezeket a hangokat egy „melon” nevű, olajjal töltött szöveten keresztül küldik ki. A visszhangokat pedig az állkapcsukban lévő zsírban gazdag szerkezet fogadja, hogy az agyukba jutva jelezze a közelben lévő élelem jelenlétét. Az echolokációs technika évmilliók óta segíti a tengeri emlősök táplálékszerzését. A műanyagszennyezés növekedésével azonban ez a módszer egyre inkább veszélybe kerül.
Bohata Krisztina
(Kutyabarát.hu)
Forrás: onegreenplanet
