Hová tűnnek a madarak augusztus közepe-végén?
Tavasszal, ahogy éled a természet, madárcsicsergés tölti meg a kerteket, parkokat. Cserregés, csivitelés, csicsergés és mindenféle szólamú és ritmusú madárdal ébreszt minket hajnalban és kísér minket a séták során. Nyárra szinte hozzászokunk a vidám kórushoz, ahogy a körülöttünk hol alacsonyabban, hol magasabban repdeső madárkákhoz is. Akinek a kertjében vagy szorosabb környezetében tollas lakótársai is vannak, nyomon követheti a fészekrakást, majd a fiókák etetésének és kirepülésének izgalmas és mozgalmas időszakát. Augusztus második feléhez érkezve azonban hirtelen elcsendesedik a nagy zsivaj. Szerencsére, aggodalomra semmi ok: természetes változás ez is, amely az ősz, egy békésebb, csendesebb időszak kezdetét jelzi.
Nem tűnnek el ilyenkor a madarak. A szokatlan csend inkább azzal magyarázható, hogy a fiókák kirepülése miatt már el tudnak távolodni a fészektől és nagyobb távolságokra repülnek. Így valójában csak mi érzékeljük úgy, hogy csendesebbek, kevesebben vannak. Holott ugyanúgy ott vannak, csak tőlünk, a kertekben, parkokban rakott fészkektől távolabb. Ez teljesen természetes folyamat, ami a fiókák teljes önállósodásával ér a végéhez.
Természetesen, a költöző madarak lassan gyülekezni kezdenek, hogy útra keljenek a melegebb tájak felé. A falvak villanyoszlopain található gólyafészkek kiürülnek, a gólya családok pedig a környező szántóföldeken, réteken kezdenek nagyobb csoportokba gyűlni. Hagyományosan augusztus 20-a környékén indulnak útnak déli telelőhelyeikre. A fecskéket is megfigyelhetjük már a villanydrótokon, mint egy-egy hangjegy a kottában, úgy sorakoznak. Augusztus végére, szeptemberre, a költöző madarak elvonulása miatt átmenetileg tényleg lecsökken a madár állomány hazánkban, de ez csak pár hétig tart. A télen nálunk telelő madarak érkezésével valójában még a nyári állománynál is nagyobb számú tollas lakó népesíti majd be elsősorban a tavi élőhelyeket.
