Állatmentés – szilveszterkor
Több civil szervezet küzd azért évről évre, hogy a szilveszteri háborús helyzetben az elkóborolt kutyákat befogja és hazavigye. Ezek közül az egyik, a Dunakanyar Civil Állatmentő Csoport, akiket szeretnénk most nektek bemutatni, és akik elmesélték, hogyan telt nekik a 2021-2022 szilveszter éjjel.
– Bárdos Tímea kolléganőnk interjúja –
Képzeljük csak el, mennyire lehet hangos és ijesztő a kutyáknak egy tűzijáték, ami már nekünk, embereknek is sokszor kellemetlen. Ezt talán úgy lehetne jól szemléltetni, mintha mi kiállnánk egy orvosi sztetoszkóppal az udvarra, és azon keresztül hallgatnánk a durranásokat. Biztosan van olyan ember, aki ezt jól tűrné, de többen lennénk azok, akiknek kimondottan kellemetlen érzés lenne.
Nem tudjuk megváltoztatni az embereket. Mindig is lesznek olyanok, akik a tűzijátékban lelik örömüket, és vagyonokat fognak erre költeni. Ezt el kell engedni. Viszont gondoljuk arra, ha házikedvencet tartunk, milyen felelősséget kell vállalnunk! A probléma ott kezdődik, néhány gazdi nincs tisztában azzal, hogy ilyenkor mit él át egy olyan kutya, aki nem olyan szerencsés, hogy jól viseli ezeket a hanghatásokat. Nem túlzás azt állítani, hogy halálfélelme van. Ha bárkinek volt már halálfélelme, nem hiszem, hogy újra és újra szeretné átélni.
Tehát lehet hadakozni a tűzijátékot pártolók ellen, de ezt az energiát inkább fordítsuk a kutyánkra ilyenkor. Több értelme lesz… Évről évre ajánljuk, hogy legalább ezen a napon biztosítsunk szökésbiztos, nyugodt helyet nekik. 100 féle módszer ismert, ami működhet, ez mindenkinél más és más (nyugicsomó, nyugtatók a TV vagy zene felhangosítása stb.). Ugye, hogy sokkal egyszerűbb és kifizetődőbb ezeket az apró dolgokat megtenni, mint másnap kiváltani a gyepmesteri telepről, vagy ne adj isten orvoshoz rohanni vele, mert sokkos állapotban találtak rá? Ha egyáltalán túlélte az éjszakát… Sajnos, az ilyenkor elkóborolt négylábúak 40 százaléka soha nem talál haza.
Több civil szervezet küzd azért évről évre, hogy a szilveszteri háborús helyzetben az elkóborolt kutyákat befogja, és hazavigye. Ilyen a Dunakanyar Civil Állatmentő Csoport is. Komjáti Anikóval, a csoport létrehozójával beszélgettünk.
Hogyan és mikor alakult az állatmentő csapatotok?
Komjáti Anikó: Én már 9 éve végzek állatmentést. Eleinte csak chipet olvastam, és hívtam a gazdit. Ma már jóval több a feladatom, már csak egy kis menhely hiányzik az életünkből. Úgy érzem, a csapat most kezd eggyé válni, eddig mindenki csinálta a maga dolgát kisebb klikkekben. Szilveszterre összeállt társaság, ami nagyon jól teljesített, összetartóan, szervezetten, megbeszélve mentünk.
Mivel foglalkoztok pontosan?
Főképp a Dunakanyar és környéken tevékenykedünk. A csapatnak egy része cicákkal foglalkozik, az ivartalaníttatásukkal, elhelyezésükkel, gazdásításukkal. Vannak, akik chipolvasóval rendelkeznek, és az elveszett kutyákat segítik hazajutni. Kimegyünk rossz körülmények között tartott állatokhoz, és gyűjtéseket is szoktunk szervezni. Az esztergomi Bogáncs Állatotthon éves szinten többször támogat kutyatáppal, a Szentendrei Árvácskától is szoktam kapni macskaeledelt, de a civilek is nagyon lelkiismeretesen gyűjtögetnek nekünk. Műtétre vittünk már többször állatot, volt mérgezéses esetünk is.
Kik a tagjai a csapatnak?
Állatszerető, állatbarát emberek, akik segítenek a mindennapokban az állatokon. Mindenki, aki aktív részese az állatvédelmi feladatoknak. Civilek vagyunk, nincs szervezeti, egyesületi hátterünk. Mindenki a munkája mellett végzi ezt a tevékenységet, saját gépjárművel megyünk, saját költségen. Cicákkal kb. hatan foglalkozunk, a kutyákkal kicsit többen. Szilveszterre egy nagyobb csapatot szerveztem össze, akikkel remélem továbbra is együtt fogunk tevékenykedni.
Hogyan működtök?
Pár hete, szilveszter előtt hoztam létre a „Dunakanyar civil állatvédelem” nevű Facebook csoportot, ami pont azt a célt szolgálja, hogy többen megismerjék a munkánkat és minket. Vannak régebb óta működő csoportok, pl. a “Dunakanyar gazdikeresői”, ahol kimondottan a Dunakanyarban lévő állatoknak keresünk gazdát, menhelyeket is segítve ezzel, az “Állati jó segítők” pedig egy privát csoport ahol egy-egy segítségkiáltást próbálunk megoldani, pl. ha egy lesoványodott, beteg kutyának jobb minőségű tápra vagy vitaminokra van szüksége, akkor gyűjtünk rá, megvesszük és elküldjük az őt gyógyító, ellátó szervezetnek, embernek. A Bogdányi Híradóban és a szentendrei újságban is megtalálható riport rólunk. Volt már, aki ez alapján keresett meg engem, és kért segítséget, vagy ajánlott fel anyagi támogatást. Leginkább a Facebookon felrakott posztokból ismernek minket. (Nem kell keresnünk a segítségre várókat, mert megtalálnak minket. Ez egyrészről jó, mert ez arra utal, hogy nem mennek el bajba jutott állat mellett az emberek, legyen az madár, macska, kutya, másrészről kicsit nehéz, mert az adott pillanatban sok mindent kell megszerveznünk egy mentéssel kapcsolatban. Az egyik legnehezebb, ideiglenesen helyet találni akár egy sérült, akár egy rossz körülmények között tartott állatnak.)
Minden kutyás rémálma a szilveszter és a tűzijáték. Hogyan telt az idei szilveszteri éjszakátok?
Széthajtottuk magunkat: 30-án kezdtük és még ma is küldjük a posztokat a csoportunkba, hogy ki, hova tud kimenni.
Ilyenkor ügyeleti jelleggel mindenki otthon várja a hívást, vagy járjátok az utcákat?
Volt, aki otthonról tudott segíteni, nézte a posztokat és küldte a csoportba, többen pedig autóval “járőröztünk”, és juttatunk haza az állatokat. Mindenki hozzátett valamit.
Hogy látod, javult a helyzet? Kevesebb elkóborolt kutya volt idén, mint mondjuk 2020-ban, amikor még lezárások voltak érvényben?
Átlagban 5 kutyán szoktunk segíteni szilveszter tájékán, idén ez a szám 24-re emelkedett. Olyan volt, mintha a tavalyi tiltás most kirobbant volna az emberekből. Rengetegen tűzijátékoztak házaknál. A különbség annyi volt, hogy tavaly kijárási tilalom volt, így az emberek otthon maradtak, nem voltak autók az utcán, ezért kevesebb volt a gázolás, és sokkal csendesebb volt minden. Esztergom és Leányfalu is bevezette a tűzijáték helyett a fényjátékot, Tahitótfalu kérte a polgárait, hogy legyenek csendesebbek, tekintettel emberekre, állatokra. Nem sikerült nekik. Rettenetesen megszenvedik ezt az időszakot az állatok. Van, amelyik epilepsziás rohamokat kap és belehal, a másikat nem lehet hetekig sétálni vinni, mert nem mer kilépni az ajtón. Mindenki keresi a megoldást, nyugtatók, nyugicsomó, sötét szoba, televízió felhangosítása, de az állatok akkor is érzik, hallják a robbanásokat.
Ha orvosi ellátás szükséges, és nincs gazdi (vagy nem is volt), hogyan fedezitek a költségeket?
Gyűjtést írunk ki vagy eladunk ezt-azt. Ősszel volt egy vásárunk Dunabogdányban, itt is sikerült gyűjtenünk egy kicsit. De minden esetben mi is hozzáteszünk saját pénzből.
Mesélj egy olyan sikersztorit, amiért úgy érzitek érdemes és kell ezt tovább csinálni!
Minden olyan esetet, ami életmentéssel vagy egy állat életminőségének javításával zárul azt én sikersztorinak élem meg. Többünk szívügyei a bull típusú kutyák, így ha nekik sikerül jó gazdát, családot találni, az egy hatalmas öröm számunkra, hiszen ők már alapból hátrányos helyzetből, előítéletekkel megbélyegezve indulnak. Van egy nagy kedvencünk: Mia, aki egy idősödő staff keverék kutya. Őt egy háznál hagyták, és a gondviselője nem szerette volna megtartani, úgyhogy hónapokon át jártunk hozzá, hogy levegyük a láncról és megsétáltassuk. Őt sikerült egy olyan menhelyre elhelyezni, ahol nincs olyan túl sok kutya, így többet tudnak vele foglalkozni és szocializálni őt. Ennek a bekerülésnek 100 000 Ft volt a díja, és nagyon hamar, pár nap alatt össze tudtuk gyűjteni ezt az összeget. Sajnos van még ilyen kutyánk, akit zokszó nélkül a ház eladása után magára hagytak, és az új tulajdonos nem tart igényt rá. Őt és a többi gazdikeresőt meg tudjátok nézni a “Dunakanyar gazdikeresői” facebookos csoportban.
