Évtizedek óta nem láttak annyi csikóhalat, mint a karantén idején

A koronavírus járványnak köszönhető karantén ideje alatt a természet újra éledt. Számos állatfaj sokkal nagyobb számban lelhető fel a természetben, mint azelőtt. Csikóhalat is egyre többet számolnak a kutatók bizonyos helyeken.  Sőt olyan fajok is megjelentek újra, akiket már kihaltnak hittek a kutatók.

2008 óta nem láttak ennyi csikóhalat

Angliában a Stundland-öbölben lettek figyelmesek a kutatók arra, hogy a hajóforgalom és a halászat szüneteltetése óta egyre nagyobb számban merészkednek elő csikóhalak. Egyetlen merülés alatt 16 példányt számoltak össze. Ilyen mennyiségű csikóhalat ezen a helyen egyszerre 2008-óta nem láttak. Ez az öböl Dorset megyéhez tartozik és az Egyesült Királyság egyik legsokszínűbb partja.  Számos természeti csoda megtalálható a partszakaszon, melyet 2012-ben védetté nyilvánítottak.  A terület ugyanis olyan ritka fajoknak ad otthont, mint a fenéken élő lágykorallok, csésze korallok és szivacsok.  Angliában egyedül itt él tüskés és rövid orrú csikóhal, melyek igazán különleges fajnak számítanak. Nagyjából 20 cm hosszúak és borzasztóan titokzatos életet élnek.

Lengedezve várják a táplálékot

A csikóhalak igen érdekes életmódot folytatnak. Nem vadásznak és nem is tesznek túl sok mindent a táplálékért. Egyszerűen hosszú farkukkal átkulcsolnak egy növényt, például egy hínárt, majd ezen lengedezve várják, hogy valamilyen táplálék állat kerül a közelükbe. Mozgásuk sem hétköznapi, általában függőleges helyzetben lebegnek. Úszójuk számít a „csavarnak”, mely a mozgás irányát állítja be. Ennek függvényében haladhatnak függőlegesen és vízszintesen is. A zsákmányát pedig úgy szippantja be, hogy szájából minden vizet kiprésel, becsukja a kopoltyúfedelét, így vákuumot képez. Ennek segítségével pedig egyszerűen beszippantja a vízzel együtt áldozatát. Képes akár nagyobb termetű garnélák elejtésére is.

Helyreállt a tápláléklánc

Az emberi tevékenység távolmaradásának köszönhetően az öbölben is helyreállt a tápláléklánc, a csikóhalak sokkal nagyobb számban találnak élelmet. Ennek köszönhetően pedig egyre nagyobb számban merészkednek elő rejtekhelyeikről. A bőséges kínálatnak köszönhetően nemcsak belakmároznak, de még „elvitelre” is marad étel, amit gondosan elrejtenek a tenger fenekén.

Az eltűnt fajok visszatérése ráébresztette a kutatókat arra, hogy sokkal szigorúbb és szélesebb körű szabályozásra lenne szükség természetünk védelmére.

Bohata Krisztina

(Kutyabarát.hu)

Forrás: Returntonow.net, Wikipedia