Kínai kutyahúsipar – Végre van remény?
Egy új indítvány szerint levennék a húsukért értékesíthető állatok listájáról a kutyát Kínában
Kutyahúsipar
A kínai kutyahúsipar finoman szólva is ellentmondásos terület. Ha a kínai állam álláspontjára vagyunk kíváncsiak, akkor talán személyesen Hszi Csin-pinget kellene megkérdeznünk. Tény, hiszen videók és rengeteg híranyag bizonyítja, hogy a kínai kutyahúsipar igenis létezik, és nem csak néhány elszigetelt esetről van szó. Ennek ellenére egyfajta struccpolitikát folytat az állam, hol a tradícióra, hol a kultúrára hivatkozva, de lényegében szemet hunyva az egész gyakorlat felett.
Teljesen jogosnak tűnhet ez az álláspont, hiszen mi köze bárkinek ahhoz, hogy melyik országban milyen állatokat tartanak ehetőnek és melyeket nem? Nem tüntet senki a francia csigaevés vagy az osztrák borjúhúsipar ellen sem.
A kutyahús-árusok és az éves kutyahús-fesztivál szervezői tehát nem zavartatják magukat, és éves szinten több millió kutyát tartanak és ölnek meg a húsukért. Ez felháborítja a nyugati világot, mivel a mi értékrendünk szerint ilyen csak a szarvasmarhákkal, lovakkal, sertésekkel, nyulakkal és más „haszonállatokkal” lehet megtenni.
Haszonállat vs. házikedvenc
Európában, Amerikában vagy Kínában – gyakorlatilag, a Föld minden olyan országában, ahol létezik egyáltalán állatvédelem – az élet és halál, illetve az élethez való jog egy állat esetében azon múlik, hogy a törvény értelmében milyen „kategóriába” esik. Ha egy kutya szerencsés, akkor olyan helyre születik, ahol az állatvédelmi törvényben „társállat” vagy „házi kedvenc”, vagy „kedvtelésből tartott állat” szerepel a kutya mellett. Ellenkező esetben sajnos nem illetik meg azok a jogok, amik mondjuk a mi kutyáinkat megilletik, például, hogy világjárvány esetén is gondoskodnunk kell az egészségükről és a jólétükről.
Kínában nem ez a helyzet. Ott a kutyák pont abba a kategóriába esnek, mint nálunk a malacok. Ehhez jön még a burjánzó illegális kereskedelem, az élelmiszerügyi szabályozások „lazán kezelése” (ld. wuhani denevér) és a szigorú, az élelmiszerláncot szabályozó törvények hiánya. Ilyen szempontból a mi malacainknak valamivel jobb sorsa van, mint a kínai húskutyáknak.
Állatjólét
Méghozzá azért, mert a fejlett országokban a haszonállatoknak is vannak jogaik. Például meg van határozva az, hogy mekkora helyen, milyen körülmények között élhetnek. Joguk van az elégséges táplálékhoz, a gyógykezeléshez és ahhoz, hogy a lehetőségekhez képest szenvedés nélkül haljanak meg.
Az élelmiszerlánc biztonsága miatt a tenyésztőknek, gazdáknak és a húsipar valamennyi szereplőjének szigorú törvényeknek kell megfelelniük. Ezért az ő érdekük is az, hogy az állatok lehetőleg egészségesek legyenek.
Kínában a húsipar nem ennyire egzakt. Sok a piac, az illegális állattartás és vágás – emiatt nem csak a húsok eredete és az egészségügyi kockázat bizonytalan, de az állatok tartási körülményei is katasztrofálisak. Gyakorlatilag az egész életül szenvedés, és a haláluk sem humánus.
Reménykedhetünk?
Úgy tűnik, most végre felcsillant a remény, hogy legalább a kutyák és a macskák kikerülnek ebből a brutális helyzetből. A napokban a kínai mezőgazdasági minisztérium benyújtott egy törvénytervezetet, amelyben a húsukért tartható állatok felsorolásában – a sertés, a szarvasmarha, a csirke és a birka mellett – nem szerepelt a kutya és a macska sem.
Az állatvédő szervezetek azért még nem bontottak pezsgőt, mindenesetre biztató, hogy úgy tűnik, Kína hajlandó lépéseket tenni a kutyahúsipar visszaszorítása érdekében. Más kérdés, hogy vajon az újkeletű szabályozást elfogadják-e, és vajon milyen eréllyel lesznek képesek betartatni?
