Peter Beard – Egy zseniális fotós és természetvédő emlékére
Szókimondó és eredeti gondolkodó
Bár valószínűleg nem tetszene neki, hogy természetvédőnek titulálják. Peter Beard szerint ugyanis a természetvédelem egy vicc. A természetvédelem, mint fogalom, egy általunk kreált problémára lelkesen alkalmazott látszatmegoldások összessége. Az úgynevezett harmadik világban élők éheznek, mert a gazdasági érdekek úgy kívánják, hogy a munkabéreket alacsonyan tartsák. A fejlett világ pedig ebből profitál, majd hangos propaganda kíséretében próbálja megmenteni azokat, akiket kihasznál. Pedig nem kifogásokat kellene keresnünk, hanem egyszerűen tenni a dolgunkat, ahogy a jóérzés diktálja. A tetteink ugyanis égbekiáltóbbak a propagandánál.
1979-ben mutatták be azt a filmet, amelyet Beard illegálisan készített fotóival dokumentálja 35 000 afrikai elefánt pusztulását a Tsavo nemzeti parkban. Az elefántok védelmére hivatott területen megállították az orvvadászatot, amely az elefántok túlszaporodását eredményezte. A problémát súlyosbította, hogy az emberi építkezések következtében elvágták az elefántokat a gyümölcskészleteiktől, így nem tudtak hozzájutni a túlélésükhöz szükséges táplálékhoz. Abban az évben 35 000 elefánt halt éhen a Tsavóban. A lesoványodott, végkimerülésben elpusztult állatok tetemei hevertek szerte a területen, olyan mennyiségben, hogy a dögevők nem tudtak velük mit kezdeni. Beard folyamatosan fotózta az eseményeket, ezzel egyedüliként megörökítve a tragédiát, amelyhez az emberi jószándék vezetett. (Africa: The End of the Game, 1979.)
Elefántok és emberek
Beard szerint az elefántok közösségei hasonlítanak legjobban az emberi társadalomra. Az elefántok intelligens, családi és bővebb szociális kötelékben élő emlősök, akiknek érzelmei, társadalmi dinamikája és szervezettség valóban sok hasonlóságot mutat az emberi társadalommal. Beard nem szépít: szerinte az elefántok mohók is, ugyanúgy, mint mi. Éppen ezért intő jelül kellene vennünk a példájukat. Ahogy Afrikában pusztul a természet, a lecsökkent élőhely utolsó morzsáiért, a táplálék és az erőforrások utolsó darabjaiért ádáz küzdelem dúl. Az épen maradt területeket az elszaporodott elefántok tarlóra legelik, elpusztítanak mindent, az utolsó fűszálig, felélik a legutolsó szemig.
Rá kellene ébrednünk, hogy ugyanezt tesszük a bolygónkkal. Az afrikai pusztulás az egész bolygón zajló pusztító folyamatok metaforája. Ahogy az elefántok elpusztítják a saját élőhelyüket, úgy pusztítjuk mi, emberek is a bolygót. Peter Beard Afrikában figyelte meg, hogy a zsúfolt helyeken élő elefántok a stressz tüneteit mutatják: agresszívek, versengők és bizonytalanok. Számos elefántnál szívbetegség jeleit is megfigyelték. Ebben is hasonlóságot mutatnak az emberekkel.
„A klímaváltozás a miénk, a küldetés a miénk, a probléma a miénk – és a kifogások is mind a miénk, ami persze mind csak szarság…” – nyilatkozta hat évvel ezelőtt.
A napokban Peter Beard holttestének megtalálásáról értesülhettünk. Beard időskorában demenciától szenvedett, amelynek a tüneteit súlyosbította, hogy nemrég stroke-ot kapott. Beard márciusban tűnt el Long Island-i otthonából, holttestét április 20-án egy vadász találta meg a környező erdőség egy sűrűn benőtt részén. A halála oka egyelőre ismeretlen.
A barátai egy részét nem lepte meg az eltűnése, többen úgy nyilatkoztak, hogy Peter ott halt meg, ahová mindig is vágyott: a természetben.
„A természet a legjobb dolog, ami megadatott nekünk.”
Peter Beard (1938-2020)
Amerikai művész, fotográfus, író. Naplói, melyeket gyermekkora óta vezet értékes korrajzok és művészi alkotások, melyeket az 1960-as évek óta publikálnak szerte a világban. Afrikát és az afrikai emlősöket bemutató képei nyomon követik a kontinens állatvilágának pusztulását, az élet változását. A prominens amerikai családból származó művész a Yale Egyetemen szerzett diplomát. Barátjának mondhatta Salvador Dalít, Picassót és Francis Bacont. Dolgozott az amerikai Elle-nek és Vogue-nak. Éveket töltött Afrikában, ahol testközelből tapasztalta meg az ottani problémákat. Farmja Karen Blixen, a Távol Afrikától című filmből ismert írónő farmjának közvetlen szomszédságában állt.
