Egy letűnt fajta tragikus élete – a nyársforgató kutyák
Létezett egy kutyafajta, amit nem sokan ismernek, de a legjobb példája annak, hogy miért harcolunk a mai napig az állatokkal szembeni kegyetlenkedés ellen. Létezett egy kutyafajta, aminek csak az volt a dolga egész életében, hogy egy kis kerékben fusson, mint egy hörcsög, ezzel forgatva a nyárson sülteket a tűzhelyen.
Mindig keskeny a határmezsgye az állatok képességeinek előnyös alkalmazása és kihasználásuk között. A 16. század folyamán a brit konyhák egyik leghasznosabb alkalmazottja egy kutya volt, de a haszon, amit hozott, közel sem volt arányos a megbecsültségével.
Kifejezetten egy feladatra tenyésztették, majd a technika fejlődésével el is tűnt az ember süllyesztőjében – de talán jobb is neki.
A „nyársforgató” kutyák tenyésztésében egyetlen szempontot vettek figyelembe: kis termetével és rövid lábaival beleférjen egy kicsi fából készült kerékbe, amit meghajtva forgatta a tűzhelyen sülő, nyársra húzott húst.
Egy időben a fiatal családtagok vagy a kisgyerek alkalmazottak feladata volt, ráadásul utóbbiaknak teljes egyenruhában kellett a tűzhely mellett állniuk, de mivel nagyon fárasztó munka volt, senki nem tudta jobban csinálni, mint a kutyák. Ráadásul a tartásuk, etetésük sokkal kevesebb pénzbe került, mint egy emberé.
A korabeli leírások szerint a kutyák rövid lábú, kistestű, erős, de csúnya kutyák voltak. Carl Linnaeus zoológus Canis vertigus-nak, szédítő kutyának nevezte el.
A fajta eltűnése azután kezdődött, ahogy elkezdték őket használni az Egyesült Államokban is. Hozzájuk kötődik azonban az ottani legnagyobb állatvédő szervezet, az ASPCA megalakulása. Henry Bergh, az alapító 1850-ben szembesült az egyik hotel láncban a vállalhatatlan állapotokról, amiben dolgoztak szegény kutyák, és a szörnyű életkörülményekkel, amiben tartották őket, amíg nem dolgoztak. Ez segítette ahhoz az elhatározáshoz, hogy megalapítsa az állatvédő szervezetet 1860-ban. Ekkor jött a nyársforgató kutyák utolsó 50 éve, amíg végleg el nem tűntek.
Egyetlen példány maradt meg kitömött állapotban egy wales-i múzeumban, a neve Whiskey. A lánykutya virágok közt áll, ami a múzeum dolgozói szerint azt jelenti, hogy ezt a kutyát szerethette valaki.
Más fajták is estek már áldozatul az embernek:
A teáscsésze kölykök tragédiája
A kegyetlenség nem lehet tradíció – a galgo-k szomorú sorsa
(kutyabarát.hu)
