Mit árulnak el a kutyahangok az agy működéséről?

A kutyahangok felismerése és értelmezése jóval mélyebb biológiai gyökerekkel rendelkezik, mint korábban gondoltuk. Az ELTE Etológia Tanszékének kutatói a világon elsőként hasonlították össze közvetlenül emberek, családi kutyák és családi malacok agyi reakcióit különböző hangokra. Eredményeik szerint a kutyahangok és más vokális jelzések feldolgozását olyan ősi agyi mechanizmusok segítik, amelyek már az emlősök közös őseiben is jelen lehettek.

Kutyák, emberek és malacok ugyanabban a kísérletben

A kutatás során emberi, kutya- és malachangokat, valamint különböző környezeti zajokat játszottak le a résztvevőknek. Az emberek mellett családi kutyák és családi malacok is részt vettek a vizsgálatban. A kutatók EEG segítségével mérték az agy gyors elektromos válaszait. Az állatokat nem kellett kiképezni vagy bódítani, nyugodt környezetben, gazdáik jelenlétében vettek részt a kísérletben.

Az eredmények szerint az emberek és a malacok agya már a hangok megszólalását követő 200 ezredmásodpercen belül másként reagált a vokális hangokra, mint a környezeti zajokra. A saját faj hangjának felismerése valamivel később, 300 ezredmásodperc után jelent meg. A kutyák esetében is hasonló folyamatokat figyeltek meg. A kutatók szerint ez arra utal, hogy a hangadások felismerésének alapjai rendkívül régi evolúciós eredetűek.

Nem az emberközelség a magyarázat

Különösen érdekes eredmény, hogy a kutyák és a malacok agya nem mutatott kiemelt érzékenységet az emberi hangokra, annak ellenére, hogy mindkét faj hosszú ideje az ember közelében él. A kutatók szerint ez azt támasztja alá, hogy a vokális hangok feldolgozásának képessége nem a domesztikáció során alakult ki, hanem egy sokkal régebbi, az emlősökre általánosan jellemző örökség része. A felfedezés segíthet jobban megérteni, hogyan fejlődött a kommunikáció az állatvilágban, és miként dolgozza fel az agy a társas kapcsolatok szempontjából fontos hangjelzéseket.

Bohata Krisztina

(Kutyabarát.hu)

Forrás: ELTE Etológia