Kutyás vagy macskás vagy? Többet árulhat el a személyiségedről, mint gondolnád
„Kutyás vagy macskás vagy?” – ez az egyszerű kérdés gyakran úgy tűnik, mintha néhány másodperc alatt mindent elárulna valakiről (vagy legalábbis ezt gondoljuk). Meglepő módon van benne némi igazság.
Jessica Oliva Baines és Leah Michelle Baines kutatók egy tavaly publikált tanulmányukban – amely az Anthrozoös multidiszciplináris folyóiratban jelent meg – bizonyították, hogy az „ők kontra mi” elméletnek valóban lehet alapja.
A személyiség és a háziállatválasztás kapcsolata
Oliva és Baines 329 résztvevőt vizsgált, hogy kiderítsék, vajon a kutyás és macskás gazdik különböző mértékben mutatják-e a következő személyiségjegyeket: reziliencia (rugalmas alkalmazkodóképesség), nyitottság az új élményekre, lelkiismeretesség, extrovertáltság, barátságosság és neuroticizmus (érzelmi labilitás).
„Szerettük volna a háziállattal nem rendelkezőket is összehasonlítani a gazdikkal.” – mondta Oliva a Kinship-nek –, „de a nem-gazdik mintája túl kicsi volt ehhez, így végül csak a kutyás és macskás tulajdonosok eredményeit elemeztük.”
Korábbi kutatások már utaltak arra, hogy a macskások hajlamosabbak a neuroticizmusra, vagyis érzelmileg érzékenyebbek és szorongóbbak lehetnek. Oliva és Baines ennek a megállapításnak az ismétlődésére számítottak – és igazuk is lett: a macskás gazdik valóban magasabb pontszámot értek el a neuroticizmus skálán, mint a kutyások.
De mielőtt a macskások felháborodnának, olvassanak tovább a kontextusért!
A macskások valóban neurotikusabbak?
A tanulmány egy 1980-as kutatásra is hivatkozik, amely szintén összehasonlította a különböző háziállat-tulajdonosok személyiségjegyeit. Az évek során több kutató is hasonló eredményekre jutott.
A kutyapszichológus és szakértő, Stanley Coren 2000-ben megjelent Miért szeretjük úgy a kutyákat, ahogy szeretjük? című könyvéhez végzett felmérést, amelyben 6 149 ember személyiségjegyeit vizsgálta – kutyások, macskások és háziállat nélküli emberek között.
Coren kutatása szerint a kutyás emberek extrovertáltabbak és elfogadóbbak, míg a macskás emberek inkább introvertáltabbak és kevésbé barátságosak voltak.
További bizonyítékok
Tíz évvel Coren könyvének megjelenése után a Texasi Egyetem pszichológusa, Sam Gosling saját kutatást végzett 4 565 önkéntes bevonásával, amely megerősítette a korábbi eredményeket.
A válaszadók közül:
- 46% kutyásként azonosította magát,
- 12% macskásként,
- 28% mindkettőt kedvelte,
- 15% pedig egyik sem volt.
Gosling eredményei szerint a kutyás emberek extrovertáltabbak, barátságosabbak és lelkiismeretesebbek voltak. Míg a macskások nyitottabbak és neurotikusabbak – de hé, a kiegyensúlyozott személyiség egészséges dolog!
A kutyások reziliensebbek?
Mindez egy másik kutatásból indult ki.
Pár éve, a COVID-19 járvány alatti lezárások idején Oliva kíváncsi volt, milyen hatással van a háziállatok jelenléte a magányra.
Egy 2020-as, Kim Louise Johnstonnal közösen végzett kutatása kimutatta, hogy az egyedül élő kutyás emberek kevésbé voltak magányosak, mint azok, akik kutya nélkül éltek. Függetlenül attól, hogy más állataik voltak-e vagy sem.
„A kisállatokkal való interakció gyakorisága nem magyarázta ezeket az eredményeket.” – mondja Oliva –, „így arra a következtetésre jutottunk, hogy a kutyák egyfajta ’szociális katalizátorként’ működnek.”
Akkor a kutyasétáltatás a kulcs? Nem egészen.
Logikusnak tűnhet, hogy a kutyasétáltatás miatt a gazdik többet járnak ki, több emberrel találkoznak, és emiatt lesznek társaságkedvelőbbek.
Oliva későbbi kutatásai azonban meglepő eredményt hoztak: amikor a kutyasétáltatás és a magány kapcsolatát vizsgálták, nem találtak jelentős összefüggést.
„Ezért kezdtünk azon gondolkodni, hogy talán maga a kutyás személyiség az, ami reziliensebbé teszi az embereket a stresszes helyzetekkel szemben, például egy hosszú társadalmi elszigeteltség során.” – mondja Oliva.
Ez az ötlet vezetett végül a 2024-es kutatáshoz, amelyben a kutyásokat, macskásokat és nem-gazdikat hasonlították össze személyiségjegyek alapján.