A féktárcsa működési elve, diagnosztika, a hibák okai és csere intervallumok
Ahhoz, hogy autónk tökéletesen működjön és minden pillanatban biztonságba érezhessük magunkat vezetés közben, felkészülve a rendkívüli eseményekre is, a fékrendszer kifogástalan állapota elengedhetetlen. Hiszen, bármi történhet, bevág elénk egy autós, megjelenik egy gyalogos, fontos, hogy a fékre lépve az autó meg tudjon állni. Arról nem is beszélve, ha hegyes vidéken vezetünk, ahol a lejtős részeken szintén kulcsfontosságú, hogy a fékeink a megfelelően reagáljanak.
A fékrendszerünk fontos elemei a fékbetét, a fékcső, a fékolaj, a féknyereg és talán az egyik legfontosabb összetevő a féktárcsa. Ha olyan rendkívüli eset áll elő, amiről az imént eset szó, vagyis hirtelen rá kell lépnünk a fékre, ahhoz, hogy az autó biztonságosan és folyamatosan tudjon lassulni, féknyomaték generálása szükséges. A fékezés során a fékbetét és a tárcsa összeérnek, a mozgási energia következtében pedig ez a súrlódás igen magas hőmérsékletet generál.
A fékezés nyomán fellépő súrlódás igen magas hőt generál, amely időnként elérheti a 700°C-t is, aminek a túlnyomó része a féktárcsának köszönhetően távozik. A féktárcsa azonban korlátozott hőelvezető képességgel rendelkezik, a teljes hőt nem képes azonnal elvezetni, ezért annak kifogástalan működése fontos, hogy a hő mielőbb eltávozzon és meggátolja ezzel a károsodásokat. Emiatt kell folyamatosan odafigyelnünk, hogy a fékrendszerünk és maga a féktárcsa is minden pillanatban jól működjön. Az alábbiakban bemutatjuk a főbb féktárcsa-típusokat, azok meghibásodásának okait és arra is kitérünk, hogy milyen gyakorisággal szükséges azokat cserélni.
A féktárcsák főbb típusai
Mint már említettük, a féktárcsák működése szempontjából a hűtés hatékonysága az egyik legfontosabb tényező. Ilyen szempontból beszélhetünk belső hűtésű, valamint marással, fúrással készült tárcsákról. Az első kategóriába tartozó alkatrészeket az autók első tengelyén szokás használni, azoknak nagyobb a felülete, ennélfogva hatékonyabban tudnak hűteni. A súrlódó felületeket bordák kötik össze, amitől azok felülete merevebbé válik, a forgás közben keletkező erő pedig eltávolítja a levegőt a féktárcsa belső részéből. Ezzel szemben a mart, fúrt tárcsák ugyan drágábbak, de a megmunkálásnak köszönhetően hatékonyabb hűtésre képesek.
Anyagát tekintve a féktárcsa készülhet öntött vasból illetve ismerjük még a szénszálas változatot is. Az öntött vas tárcsák ötvözetében molibdén és króm is található, ez növeli azok ellenállást a kopással szemben és csökkenti a megrepedés lehetőségét. Magas széntartalmukkal növelik a hőelvezetés hatékonyságát.
A szénkerámiából készült féktárcsák, amelyeket szénszálasnak is szokás nevezni, az utóbbi időben válnak elterjedtté. Ezek jellemzője a gyors reakció fékezés során és a kifejezetten nagy élettartam, viszont a hőelvezetési képességül alacsonyabb.
Diagnosztika, leggyakoribb meghibásodások
Ezen alkatrész érzékenysége miatt fontos, hogy rendszeresen felügyeljük annak állapotát, hogy időben felismerjük az esetleges kezdődő meghibásodásokat. A folytatásban ezekről esik szó.
Alapvetően a féktárcsák és a betétek vastagságát legalább negyedévenként ajánlatos ellenőrizni. Amennyiben a súrlódó anyag annyira megkopott, hogy annak vastagsága 2 miliméter alatt van, azonnali csere szükséges. A magas hőfok miatt, ha gyakran kell intenzíven igénybe vennünk a fékeket, ezek a betétek gyakrabban fognak kopni.
Keletkezhetnek a féktárcsa felületén bizonyos sérülések, amelyek nem a rendes, használat során jelentkező kopás következményei, sokkal inkább arról van szó, hogy valamilyen idegen anyag került a féktárcsa és a betét közé és az okozta a sérülést. A másik ok lehet a nem megfelelő gyártási technológia is. Ebben az esetben is csere szükséges.
Gyakran tapasztalható az a probléma is, hogy fékezésnél a kormányunk ráz. Ennek oka lehet az is, hogy a féktárcsa “üt”. Ezt úgy tudjuk tesztelni, hogy megnézzük, gyorsítás és lassítás esetén is fennáll-e a probléma. Amennyiben igen, akkor a kerekekkel, a gumikkal lehet a probléma, ellenben, ha csak a fékre lépés során érezzük a rázást, ütést, akkor a fékrendszerrel lehet a gond, amit érdemes mielőbb ellenőrizni.
A leggyakoribb meghibásodás a féktárcsa túlmelegedése, ami mögött a túlzott súrlódás áll. A komolyabb túlmelegedésre akkor kerül sor, ha a fékezésnél termelődő hő eléri az 500°C-t, ami azonban ritka. Városi forgalomban, sík területen nem valószínű, erre inkább akkor kerülhet sor, ha hegyes vidéken haladunk, ahol a lejtőkön gyakran kell taposni a féket.
Mikor kell féktárcsát cserélni?
A fentiekből egyértelművé vált, hogy a féktárcsa hatékony odafigyelést igényel, mert a biztonságos vezetés egyik kulcsfontosságú tényezője. Ennek kapcsán pedig felmerül a kérdés, hogy mikor, milyen időközönként kell ezt az alkatrészt cserélni. Egyrészt, ha a cikk előző részében felsorolt rendellenességeket tapasztaljuk, akkor nincs mire várni, haladéktalanul el kell végezni a cserét.
Alapvetően, normális esetben a vezetési stílusunktól, az autó igénybevételétől és a fékbetét típusától függően azt 25.000 és 115.000 levezetett kilométer között érdemes cserélni. A lényeg, hogy figyeljünk oda a fékeinkre, mert ez az autónk élettartalmának és a biztonságos vezetésnek is fontos előfeltétele.
A cikk megírásához szükséges információforrások:
https://www.autodoc.hu/jarmu-alkatreszek/fektarcsa-10132
https://autoszerelomuhely.hu/feknyereg-hiba-jelei/
(x)