Mit válaszoljunk a „Megsimogathatom a kutyád?” kérdésre
„Megsimogathatom a kutyád?” – halljuk gyakran az utcán, a parkban, a buszon, a plázában. Az emberek nagy része szereti a kutyákat, az egészen kicsi gyerekek is szaladnak feléjük, és az idős nénik is mosolyogva nézik őket. Valljuk be, ez teljesen érthető. És nagyon sok kutya szereti az embereket. A kicsiket, a nagyokat, a fiatalokat és az időseket is. Ha a mi kutyánk is ilyen, és szereti, ha simogatják, mi sem egyszerűbb. A válasz: igen.
Ha kutyánk ellenben nem igazán szereti, netán ellenségesen reagál, ha hívatlanul belépnek a személyes terébe, szintén egyszerű a helyzet. A „megsimogathatom…?” kérdésre a válaszunk legyen határozott, de udvarias NEM. Méghozzá azért, mert ezzel rövidre tudjuk zárni a kérdést. Ha a simogatni vágyó illető érdeklődik, elmondhatjuk, hogy miért nem, de nem tartozunk magyarázattal. Fontos tudnunk, hogy a mi felelősségünk, ha a kutyánk esetleg bánt valakit, még akkor is, ha nem az ő hibájából történt. Ezért fontos, hogy határozottan húzzuk meg a határokat. Ha tudjuk, hogy a kutyánk nem viseli jól az idegenek közeledését, a sárga szalag és a szájkosár szintén javasolt. Ez utóbbi sok helyen úgyis kötelező, és teljesen egyértelmű jelzés mindenki számára.
De mi van akkor, ha nem egyértelmű a helyzet? Mi van, ha a „megsimogathatom…?” kérdésre leginkább egy eposz terjedelmű válaszunk van csak. Vagy éppen mi sem tudjuk, mert néha szereti, néha nem?
A kutyáknak is lehetnek hangulatai, periódusai. Lehet, hogy éppen fáj valamije vagy beteg, emiatt érzékeny. Az is lehet, hogy bizonyos emberektől szereti a simit, míg másoktól tart, ellenszenvvel viseltetik irántuk.
Mentett kutyám például rendszeresen megugatja a görnyedt férfiakat. Van egy bizonyos testtartás, amire érzékeny, és csak férfiaknál. Ezért ha például egy magas férfi és a felesége jönnek felénk a „megsimogathatom…?” kérdéssel, akkor nem igazán egyértelmű, hogy mit is válaszoljak. „Igen, a hölgy nyugodtan, de az úr vagy húzza ki magát, vagy inkább ne.” Vagy kezdjek magyarázkodni, Ádámtól-Évától, hogy bántották szegényt, és ezért nem szereti a magas pasikat… Ugyanakkor tudom, hogy fontos lenne a kutyának is a kapcsolat, és azt is, milyen örömet okoz az embereknek egy kis kutyasimi, szóval nem szeretek határozott nemet mondani.
Persze, első a biztonság. Ha egy kicsit is úgy érezzük, hogy rosszul is elsülhet a helyzet, inkább mondjunk nemet. Határozottan.
Ugyanakkor, ha a kutyánk számára fontos lenne, hogy megtanulja, hogy az emberi érintés jó és biztonságos, érdemes lehet gyakorolni. Igyekezzünk olyan környezetet, helyzetet teremteni, amely a kutya számára biztonságos. Kérjük meg a simogatni vágyó embertársunkat, hogy guggoljon le pár méterre a kutyánktól, és hagyja, hogy a kutya közeledjen felé. Ha úgy érezzük, a másik fél is nyitott, és nyugodt helyzetet tudunk teremteni, akkor hagyhatjuk, hogy a kutyánk döntse el, akar-e simit vagy sem. Kutyánkat dicsérjük meg, ha átlépte a korlátait, de ne feddjük vagy nógassuk, ha most nem jött össze.
Egy ideális világban minden kutya számára kijárna, hogy eldöntse, ki simogathatja meg és mikor. Ahogy az is, hogy ne történjen vele olyan, ami miatt félni kezd az emberektől. Ez a világ egyelőre még nincs itt, de mi megpróbálhatjuk megteremteni a saját kutyánknak.