Nyári Dia: Nem tudom már elképzelni az életem kutya nélkül

Jelenleg a Játékszín társulatának tagja, ahol két vígjátékban látható, valamint a nyíregyházi Móricz Zsigmond Színházban játszik több darabban, köztük zenés és komikus előadásokban is.

A kutyák mindig is különleges szerepet töltöttek be az életében – gyermekként egy berni pásztorkutya, Beni volt a társa, majd később egy Jack Russell terrier, Phoebe, és jelenlegi mentett kutyája, Bambi a család legújabb tagja. Dia elkötelezett az örökbefogadás és a felelős kutyatartás mellett, amit aktívan képvisel is.

A Kutyabarát Magazin exkluzív interjújában gyerekkori kutyás emlékeiről, a kutyanevelés kihívásairól és a színházi életről is mesélt.

Egyszer kutyás, mindig kutyás

„Igazi kutyás családba születtem – meséli Dia. – Az első kutyánk Beni, egy berni pásztor volt, aki tíz évig volt velünk. Gyerekbarát, intelligens, hűséges kutya volt, akit apukám gyakran vitt magával a munkahelyére. Már akkor azt a példát láttam otthon, hogy egy kutyával foglalkozni kell, nem elég hogy etetem és sétáltatom. Amikor elveszítettük, annyira megrázta a családot, hogy édesanyám kijelentette: többé nem lesz kutyánk. Ez egy tízéves kutyátlan időszakot eredményezett az életemben, ami nagyon megviselt. Azt szoktam mondani, hogy a kutyatartás olyan, mint a függőség – aki egyszer kutyás volt, mindig kutyás marad.”

Beni elvesztése után tehát jópár évvel Diának lett egy saját kutyája, Phoebe, a Jack Russel, aki életének egyik legmeghatározóbb kutyája lett. „Azt mondják, mindenkinek van egy nagy kutyája, az én életemben ez Phoebe volt. Rengeteget tanultam tőle a kutyázásról, de arról is, hogyan kell tiszteletben tartani egy állat személyiségét és igényeit. Phoebe rendkívül intelligens, energikus kutya volt, akivel sok időt töltöttünk együtt. Akkor értettem meg igazán, hogy nem minden kutya igényel egyforma törődést: míg egyeseknek a fizikai fárasztás fontosabb, másoknak a mentális stimuláció. A Jack Russell terrierek hihetetlenül okosak, és ha nincs elég kihívás számukra, könnyen unatkoznak. Phoebe öregkorára egyre türelmetlenebb lett más kutyákkal és gyerekekkel, de a mi kapcsolatunk mindig nagyon erős maradt. Az ő elvesztése rendkívül megviselt – a mai napig elszorul a torkom, ha rá gondolok.”

Dia számára különösen fájdalmas emlék, amikor Phoebe egyszer elszökött a férjétől egy esti séta során. „Egy pillanat alatt eltűnt, és egész éjszaka kerestük. Borzasztó érzés volt nem tudni, hogy hol van, és jól van-e – emlékszik vissza. Szerencsére Phoebe végül előkerült (felszállt egy trolira), de az eset ráébresztette Diát arra, hogy érdemes kutyájára mindig nyomkövetőt tenni. –Bambin mindig van egy GPS-es nyomkövető, így bármikor ellenőrizhetem, hogy merre jár. Ha valami történne, azonnal meg tudnám keresni – mondja.

Egy gyerek és egy kutya együttéléséért a szülő a felelős

Phoebe végigkísérte Dia életének fontos állomásait, köztük kisfia, Zétény születését is. Az összeszokásuk azonban nem volt zökkenőmentes. „Nem viselte jól a kisbabás időszakot – meséli Dia. – Hat évig egyedül volt velem, és amikor megérkezett a fiam, teljesen felfordult az élete. Kezdetben stresszes volt, elvonult, és néha vicsorgott is, ha a gyerek túl közel ment hozzá. A trénerünk mondta, hogy ez teljesen természetes reakció: a kutyák számára egy totyogó, bizonytalan mozgású kisgyerek nem kiszámítható, ezért sokuk tart tőlük.”

Voltak tehát kihívások az elején, például Phoebe nem szerette, ha a gyerek hirtelen mozdulatokat tett felé, vagy ha túl közel ment hozzá. „A trénerünk tanácsára fokozatosan szoktattuk egymáshoz őket, és mindig ügyeltünk rá, hogy a kutya komfortosan érezze magát a jelenlétében. Idővel megtanítottuk Zéténynek is a helyes viselkedést: például hogy ne zavarja a kutyát evés vagy pihenés közben, és ne közelítsen hozzá hirtelen mozdulatokkal. Azt tanultam meg, hogy sosem a kutya hibája, ha konfliktus van. Egy gyerek és egy kutya együttéléséért a szülő a felelős. Nálunk szabály volt, hogy a kutya saját helye szent és sérthetetlen. Bambinak is van egy kennelje, ahova senki nem mehet be, az az ő biztonságos zónája.”

Dia szerint a legfontosabb szabály az, hogy egy kisgyereket sosem lehet egyedül hagyni egy kutyával. „Ezt sokan elfelejtik, pedig egy-egy rosszul sikerült interakció akár komoly következményekkel is járhat. Egy kutya nem érti, hogy egy kisgyerek miért nyúl a szájába vagy miért kapaszkodik bele, és ha megijed, ösztönösen reagálhat.”

A tudatos nevelés végül meghozta az eredményét: „Zétény mostanra már érti és tiszteletben tartja a kutyák határait, és megtanulta, hogyan kell helyesen bánni velük. Ez egy hosszú folyamat volt, de megérte, mert így a gyerekem is felelősségteljes és tudatos kutyatartóvá válhat.”

Nem tudott sokáig kutya nélkül élni

Phoebe elvesztése után Dia számára hamar világossá vált, hogy nem tud sokáig kutya nélkül élni. „Nagyon erős hiányérzetem volt, egyszerűen nem tudtam elképzelni a mindennapjaimat kutya nélkül. Még mindig ott voltak Phoebe dolgai, ösztönösen lehajoltam vizet önteni a táljába, és minden este úgy éreztem, hogy ideje lenne elindulni a sétára. Akkor kezdtem el komolyan foglalkozni az örökbefogadás gondolatával” – meséli Dia.

Ekkor talált rá Bambira, egy menhelyről mentett keverék kutyára, akinek az előéletéről keveset tudni. Az egyetlen biztos információ az volt, hogy eredeti neve Rolex volt, és valószínűleg egy vidéki településen találták. „A Fogd A Mancsom Alapítvány védence volt, és egy ideiglenes befogadóhoz került, akinél meglátogattuk. A férjem eleinte aggódott, mert Phoebe elvesztése után még csak pár hét telt el, de én tudtam, hogy szükségem van egy kutyára. A kisfiam is ott volt velem, és amikor megkérdezte, hogy hazavihetjük-e Bambit, a férjem csak felsóhajtott és azt mondta: ‘Írjátok alá a papírokat, és induljunk.’”

Bambi három hónapos volt, amikor Dia örökbefogadta, és azóta a család elválaszthatatlan tagja lett. Mostanra már két éves, és igazi energiabomba. „Nagyon mozgékony, tele van életkedvvel, és hihetetlenül ragaszkodó. Néha úgy érzem, hogy sokkal jobban figyel ránk, mint Phoebe, és ez azért van, mert mentett kutya. Az ő szeretete teljesen más: ha tehetné, egész nap csak mellettünk lenne.”

Bambi érkezése óta Nyári Dia élete ismét teljessé vált, és szinte mindenhová magával viszi hűséges társát. „Bambi igazi társ, akivel bárhova elindulhatok – meséli. – Ha tehetem, velem jön a színházba, a próbákra és még kisebb forgatásokra is. Szerencsére a Játékszín kutyabarát hely, így a kollégáim is megszerették őt, és mindig nagy örömmel fogadják.”

Nemcsak a munkában, hanem a hétköznapokban is sok időt töltenek együtt. „Rengeteget kirándulunk, szeretem kivinni őt a természetbe, ahol szabadon futhat, és felfedezhet. Mivel energikus kutya, fontos számára a sok mozgás és a mentális kihívások is. Imádjuk a kutyafuttatókat, ahol rengeteg barátja is van már Bambinak.”

„A kutya nem játék” – Örökbefogadás és felelős tartás

Egy mentett kutya esetében mindig fontos, hogy megadjuk neki a szükséges időt és bizalmat, hogy újra megtanuljon bízni az emberekben. „Azt biztosan tudjuk, hogy Bambit vidéken találták, de hogy milyen körülmények között élt, azt nem tudjuk pontosan. Valószínűleg nem bántották, inkább csak elhanyagolták. Egyes dolgoktól – például a szódásszifon hangjától – nagyon megijed, ami arra utalhat, hogy régebben ijesztgették vele” – meséli Dia.

Bambi nevelése nem volt egyszerű, de Dia mindig is tudatos kutyatartóként állt hozzá a feladathoz. „Sokan azt hiszik, hogy a kutya csak egy aranyos kis családtag, aki mellett automatikusan minden szép és idilli lesz. Pedig egy kutya tartása hatalmas felelősség. Egy örökbefogadott kutyánál pedig fokozottan igaz, hogy sokkal több türelem és következetesség kell. Az első időszakban rengeteget tanultam róla és vele együtt. A kutyaiskola és a tréningek rengeteget segítettek abban, hogy jobban megértsük egymást.”

A művészvilág és az állatszeretet kéz a kézben jár

A színházi és filmes világban sokan osztják Nyári Dia kutyák iránti rajongását. A színészek és művészek gyakran hosszú próbákon és előadásokon vesznek részt, így különösen fontos számukra, hogy legyen egy hűséges társuk, aki kikapcsolódást és feltöltődést nyújt a rohanó mindennapokban. „A színészvilágban rengetegen kutyások – meséli Dia. – A kollégáim közül is sokan magukkal hozzák kedvenceiket a színházba vagy forgatásokra. Valahogy a művészvilág és az állatszeretet kéz a kézben jár.”

A Játékszín, ahol Dia játszik, kimondottan kutyabarát hely, és nem ritka, hogy egy-egy próbán a színészek kedvencei is jelen vannak. Ez nemcsak a gazdiknak jelent örömöt, hanem a többi kollégának is, akik számára a kutyák egyfajta stresszoldóként működnek. „Bambi sokszor velem jön a próbákra, és mindenki imádja. A színházban külön kis helye van, ahol pihenhet, amíg dolgozunk” – mondja Dia.

Az örökbefogadás fontossága

Dia hisz az örökbefogadásban, és szívesen buzdít másokat is erre. „Megértem, hogy vannak, akik egy adott fajtát szeretnének, de akkor is érdemes fajtamentő szervezeteken keresztül keresgélni. Egy menhelyi kutya rengeteg szeretetet tud adni, de tisztában kell lenni vele, hogy ez felelősséggel és sok munkával jár.”

Bambi végül tökéletes társsá vált, aki nemcsak családtag, hanem mindennapos társ Dia életében. „Egy kutya soha nem csak egy kutya. Ő egy társ, egy barát, egy családtag, aki mellett az ember minden egyes nap tanulhat valamit. Azt hiszem, ha valaki kutyát fogad örökbe – akár menhelyről, akár fajtamentésből –, az nemcsak egy állatnak ad esélyt egy jobb életre, hanem saját magát is megajándékozza egy óriási élménnyel és egy életre szóló kötelékkel.”

Az interjú a Kutyabarát Magazin 2025 tavaszi számában jelent meg.

(Kutyabarát.hu)