#freethegalgo – Február 1. a spanyol agarak világnapja
Minden évben február 1-je a galgók, azaz a spanyol agarak világnapja. Ez a nap azonban egyáltalán nem örömteli. Ilyenkor ér véget ugyanis hivatalosan Spanyolországban a vadászidény, és kezdődik meg a vadászkutyaként használt agarak tömeges kivégzése.
Az agaras vadászat Spanyolországban tradíció.
A galguerók nyúlvadászatra tenyésztik az agarakat. A nyúlvadászat során a galgók a mezőn hajtják a nyulakat. Ennek a vadászati formának az urbanizáltabb változata a coursing, amikor az agarak egy pályán körbe-körbe szaladva űzik a nyulakat. Bár az élő nyúl kiválóan helyettesíthető műnyúllal is, a VI. Fülöp spanyol király támogatását is élvező versenysorozatban a hagyományok eleddig felülírták a humánumot.
Galgók és galguerók
A versenysorozat és a győztesnek járó díj olyan vonzó, hogy a galguerók tömegesen „tenyésztik” az agarakat. A szaporítókra jellemzően ennek a tevékenységnek egyetlen célja az anyagi haszonszerzés. A kutyákat gyakran borzalmas körülmények között, pincékben, dohos melléképületekben, a falhoz láncolva tartják, és éppen csak az életben maradáshoz szükséges élelmet kapnak. A minden ingertől megfosztott, kiéheztetett kutyák észvesztve rohannak a nyúl után. A becslések szerint Spanyolországban 500 000 galgo él.
Ha eltekinthetnénk attól, hogy a sportvadászat és az agárversenyek hogyan élvezhetnek még ma is népszerűséget, akkor is felmerül a kérdés: hogyan történhet meg, hogy ezek az elfoglaltságok, pusztán arra hivatkozva, hogy „hagyomány”, a bikaviadalhoz hasonlóan gyakorlatilag törvényen kívül helyezkednek?
Az EU országaiban, és Spanyolország ide tartozik, ugyanis az állatoknak vannak jogaik, amelyek ugyan tagállamonként különböznek, az alapelvek hasonlóak. Jog szempontjából a legtöbb országban megkülönböztetnek haszonállatokat – akiket a húsukért, tejükért, prémjükért, stb. tartanak – illetve kedvtelésből tartott állatokat, mint például a kutyákat. És bár a legtöbb esetben a haszonállatokat kevesebb kiváltság illeti meg, mint a kedvtelésből tartott állatokat, a humánus bánásmód és a felesleges szenvedéstől való védelem nekik is jár.
Az, hogy ezek a fogalmak a gyakorlatban mit takarnak, és hogy ez mennyire egyezik az egyéni definíciónkkal, az persze megint kérdéses. Tény azonban, hogy a legtöbb EU országban felakasztani egy csirkét a fára, majd otthagyni, amíg ki nem múlik, bőven kimeríti még a haszonállatokra vonatkozó szabályozást is. Azért pedig, ha ugyanezt egy kutyával tennénk, sok helyen börtönbüntetést is kapnánk.
Február 1.
Ehhez képest, Spanyolországban minden évben körülbelül 50 – 100 ezer (!) galgo jut ilyen és hasonló sorsra. A verseny- és vadászidény végével a már nem kiválóan teljesítő, vagy éppen feleslegessé vált agarak tömeges mészárlása kezdődik el. Az akár mindössze 2-3 éves kutyák közül a szerencsésebbek menhelyekre kerülnek, de az elkövetkező hetekben több tízezer galgo és podenco (andalúz kopó; másik vadászkutya fajta, amely Spanyolországban hasonló sorsra jut) fog kimondhatatlan szenvedésekkel elpusztulni. Gyakori a kutyák agyonverése, de legtöbbször eltörik a lábukat és az erdőben hagyják őket. A savval leöntés és az élve felgyújtás csak pár példa a galguerók kreatív eszköztárából. A szezonban jól teljesítő, de már kiöregedett agarakat az a „megtiszteltetés” éri, hogy a nyakuknál fogva felakasztják őket, így megkímélve őket a hosszú haláltusától. Az a kutya azonban, aki csalódást okozott a galguerónak, a lábánál fogva lesz fellógatva.
Évről évre egyre több emberhez jut el a kegyetlen gyakorlat híre, és remélhetőleg, hamarosan akkora tömeg áll az ügy mögé, hogy a döntéshozók sem ülhetnek tovább tétlenül.
Mit tehetsz, hogy segíts?
Támogasd a hazai Galgo Mentést, hogy minél több kutyának tudjanak segíteni!
