A Lassie-effektus – avagy a kutyák és az empátia
Közismert, hogy a kutyák ráhangolódnak a gazdik érzelmeire, de vajon meddig mennek el, hogy a zaklatott gazdit megvigasztalják? Egy friss tanulmány a kutyák által tanúsított empátiát vizsgálta, és arra jutott, hogy kedvenceink akár akadályokat is képesek leküzdeni, hogy megvigasztalhassák a gazdit. A nemrég publikált tanulmány szerint a kutyák rohantak és belökték az ajtót, amikor meghallották, hogy a gazdájuk a szomszéd szobában sír. A tanulmány tiszteletből Lassie, a hűségéről ismert skót juhászkutya után kapta a címét.
„A vizsgálatainkból kiderült, hogy a kutyák nemcsak érzik, hogy mit érez a gazdájuk, de ha tudják, hogy segíthetnek, akár akadályokat is leküzdenek, hogy megtegyék.” – nyilatkozta Emily Sanford, a tanulmány egyik szerzője, a Johns Hopkins Egyetem pszichológia és agykutatás részlegének végzős hallgatója. „Sok gazdi élte már át, hogy sírás közben a kutyája mellé ült és elkezdte nyalogatni az arcát vigasztalásul – most sikerült tudományos magyarázatot adunk erre a jelenségre.”
Már korábbi vizsgálatokból is kiderült, hogy a kutyák erőteljesen reagálnak az emberi sírásra, de Sanford csapatának kutatása az első, amely során az is kiderült, hogy nem csak észreveszik, de segíteni is próbálnak. A kutatás ötlete egy hétköznapi szituációban fogalmazódott meg: Julia Meyers-Manor, a cikk társszerzője a gyermekeivel játszott, akik párnák és takarók alá gyömöszölték, mire játékból segítségért kezdett kiáltani. A férje nem sietett a segítségére, de a collie-ja azonnal szaladt és kiásta a párnakupac alól. „Abban a pillanatban tudtam, hogy ezt formális keretek között is meg kell vizsgálnunk!” – idézi fel.
A kísérlet 34 különböző méretű és fajtájú kedvencként tartott kutya és a gazdáik közreműködésével zajlott. A kutyák között hagyományosan társként tartott kutyák, mint például golden retrieverek, labradorok, kistestű kutyák, például shi-tzuk és mopszok és keverékek is részt vettek.
A gazdikat egyenként elhelyezték egy helyiségben, amelynek átlátszó, mágnesekkel záródó üvegajtaja volt, tehát a kutyák láthatták és hallhatták is a gazdikat a szomszédos helyiségből. A gazdikat ezután megkérték, hogy vagy énekeljék a Ragyogj kiscsillag (Twinkle, Twinkle Little Star) kezdetű altatódalt, vagy pedig sírjanak.
A kutatók arra voltak kíváncsiak, hogy a kutyák gyakrabban nyitják-e ki az ajtót a sírás hallatára, mint a dalt hallva. Nem ez történt, de megfigyelték, hogy azok a kutyák, akik kinyitották az ajtót, háromszor gyorsabban tették ezt a sírásra reagálva, mint a dalra. A vizsgálat során a kutatók mérték a kutyák stressz-szintjét is. Sanford szerint azoknak a kutyáknak, akik be tudták nyomni az ajtót, hogy „megmentsék” a gazdit, alacsonyabb volt a stressz szintje. Ez arra enged következtetni, hogy ugyan felzaklatta őket a sírás, de nem annyira, hogy ne tudjanak cselekedni. Azok a kutyák, akik nem nyomták be az ajtót, valószínűleg nem azért nem tették, mert nem érdekelte őket a gazdi. Ezeknek a kutyáknak a stressz-szintje volt ugyanis a legmagasabb, olyannyira, hogy megbénította őket és nem tudtak cselekedni.
„A kutyák évezredek óta az emberek mellett élnek és megtanulták értelmezni a viselkedésünket. A gazdák többsége egyetért abban, hogy a kutyáik tudják, mit éreznek. A kutatási eredményeink megerősítik ezt az elképzelést: a kutyáink, mint Lassie is, akár akadályokon is átvágnak, hogy megvigasztalhassák a gazdit.” – mondta Sanford.