Egy borzasztóan sokszagú gazdi is jó lehet valamire!
Ugye emlékeztek rám, Lilura? Akit 2 évesen fogadtak örökbe és meggyűlt a gondom ( és a gazdié) az én és felszereléseim „tárolásával”. Említettem, hogy a gazdim minden héten kétszer, legnagyobb bánatomra, eltünedezett otthonról. Hadd meséljek róla egy kicsit.
Ő is, mint legtöbb pajtim gazdija sokszor megy el itthonról hosszú időre, azt szokta ilyenkor mondani: légy jó amíg DOLGOZOM! Egyszer, amikor kérdőn néztem rá elmagyarázta: azért megy el itthonról, dolgozni, hogy nekem és a családnak is maradjon fedél a feje felett és finomakat kapjak enni! És jutifalit is! És játékot! És, és, és!
Aztán amikor hazajön, nem tudok eligazodni rajta, annyi idegen szagot hoz haza magán. Én pedig csak szaglászom és elemzem, mert nekem tudnom kell, hogy merre járhatott! Ti is ezt csináljátok ugye? Földszag, gyerekszag, felnőttszag, állatszag! STOP! Másik kutya szaga? De aztán kiderült, hogy nem csal ám meg engem! Olyan a dolgozója, hogy naponta akár 6-10 olyan családnál is jár, mint a miénk. 16 éve sikeresen ezt csinálja és azóta több, mint ezer otthonban járt! Olyanoknál, akik őt bízzák meg, hogy eladja az otthonukat! Nem, a miénket nem adja el 🙂 Bizony sokszor nagyon összezavarodok a sok különböző szagtól, de van jó oldala is! Gazdim rengeteg lakás és háztulajdonossal beszélgetett a sok év alatt és nagyon sok olyannal is, akinek szintén van kutyája.
Összegyűjtötte az ő problémáikat is! Biztosan ti is tapasztaljátok ezeket, nemcsak az én gazdim bénázik:
– sétáltatás előtt hosszú idő telik el, míg megtalálják, hogy előzőleg hová tették le, akasztották fel a pórázt, hová tették a zacsinkat
– ha esik az eső vagy hideg van, hová tegyék a ruháinkat, hogy megtalálják és ne keveredjen az övékkel
– hová tegyék a sok kiegészítőnket (fésűt, körömvágót, stb)
– hol tárolják a mi ételünket, hogy ne „szagosodjon” tőle az övék.
Egyszer számoljátok össze azt az időt, amit egy nap a gazdik idegesen, keresgéléssel töltenek. Mennyi jött ki? 5 perc, 10 perc, 15 perc vagy több? Ugye ti is jobban örülnétek, ha inkább ez idő alatt labdát dobálnának nekünk, vagy csak vezetnénk őket, andalognánk az utcákon a pajtikkal összeugatva!
Oh! És a legnagyobb probléma! Nekem is rendszeresen simogatja a szőrömet a gazdi egy valamivel, amiről azért tudom, hogy kefének hívja, mert sokszor hallom:”Hova a csudába tettem már megint a kefét!”Mire a másik gazdi válaszol: „Itt van! És már megint a mi cuccaink között van a kutyakefe?”. És hol simogat ezzel engem? Húh, hát ez nagyon körülményes. Leülünk a padlóra és ott görnyed fölém és két perc múlva jajgat, hogy fáj a háta. Aztán néha próbálkozunk a mosógép tetejére tett törölközön. De csúszik!!!!! Mivel egy percnél tovább nem tudok megülni a popómon (ilyen vagyok én) és mozgolódni kezdek, volt hogy alig tudott elkapni, majdnem lecsúsztam!
Aztán egyszer megállt az előtt a nagy fa valami előtt, amiről ők szoktak enni (Minek kell egy tálnak ekkora tartó? Csak le kell tenni a földre és kész!) Ránézett és azt mondta: „Na ezt azért mégsem!”. Titeket hol simogat ezzel a „kefével” a gazdi?
Nos az én sokszagú gazdim összeszedte a sok-sok kutya és gazdija panaszát és a miénket is!
Ugye említettem, hogy készül számomra valami különleges, azért tünedezik el a gazdim minden héten két napra. Azt mondta, nemsokára meglesz a meglepim, már majdnem készen van! És akkor én leszek a világ egyik legboldogabb kutyája és nemcsak én! Ti is azok lehettek majd! Sőt a gazdik is nagyon fognak örülni! Egyre izgatottabban várom!
Addig is pacsi! Lilu
Korábbi cikk:
Egy árva kutyus nagy ajándékot kap: egy saját ágyat
(x)
(kutyabarát.hu)
