Kutyák a háborús veteránokért
Körülbelül minden negyedik, Afganisztánt és/vagy Irakot megjárt veterán PTSD-vel (poszt traumatikus stressz szindróma), depresszióval vagy egyéb szorongásos betegséggel küzd hazaérkezése után. Kezelésükben meggyőző eredményeket értek el kutyákkal.
Amerikában, Kanadában és Angliában is számos szervezet foglalkozik olyan segítő kutyák képzésével, amelyek feladata a háborúból visszatért katonák testi és lelki problémáinak enyhítése.
___________________________________________________________________________________
A PTSD az erős stressz hosszú távú utóhatása lehet. Sokféle tünete létezik, megtalálható közöttük az állandósult félelem, a traumatikus élmények akaratlanul való átélése akár ébren, akár álomban, a külvilágtól való elzárkózás, az érzelmi bénultság, vagy egy alternatív valóságélmény kialakulása. Ezek külön-külön is eredményezhetik a beteg munkaképtelenségét, szociális kapcsolatainak és kommunikációjának megszakadását és teljes érzelmi elszigetelődését – ideértve a családtól való elszigetelődést is. Mindez a súlyosabb esetekben végül alkoholizmushoz, drogfogyasztáshoz és öngyilkossághoz is vezethet. A betegséggel küzdők jellemzően csak hosszú idő elteltével tudnak beszélni a stresszt kiváltó élményről.
___________________________________________________________________________________
Ez a tevékenység azonban nem csak a veteránokon segít, hanem gyakran magukon az ebeken, illetve közvetve egy másik elszigetelt csoporton, a börtönök lakóin is.
A Utah állambeli Canines with a Cause például menhelyekről származó kutyákat juttat olyan aktív és már leszerelt katonáknak, akik poszttraumatikus stressz szindrómától szenvednek, és/vagy traumás agysérülésből épülnek fel.
A kutyák egy helyi börtönbe kerülnek, ahol külön a programhoz kiválasztott foglyok foglalkoznak velük. Ők készítik fel az állatokat a speciális igényű veteránokkal való együttélésre és munkára. Ezt a módszert egyénként már vakvezető kutyák képzésére is alkalmazták, nem véletlenül: további pozitív hozadéka az, hogy a négylábúak a bebörtönzött emberekre jó hatást gyakorolnak.
A segítő kutyákkal való együttélés és munka – csakúgy, mint a börtönlakók esetében – a veteránoknál is remek eredményeket hoz. Sok esetben a bármiféle segítségtől elzárkózó betegek könnyebben elfogadják egy eb segítségét, mint azt, hogy egy másik emberre legyenek utalva bármilyen módon. A négylábúak előítélet nélküli szeretet, vigaszt és örömöt nyújtanak, ezzel is kicsalogatva a betegeket lelki elszigetelődésükből.
A katonák kénytelenek dicsérettel jutalmazni az ebeket, ezzel újratanulva az ilyen típusú kommunikációt és a kölcsönösen előnyös kapcsolatokat. A betegek számára kedvencük sétáltatása is a világ egyfajta újranyitását jelentheti: új helyeket, szituációkat és embereket ismernek meg általuk. Ebben sokat segít az is, hogy ilyenkor a beszélgetések kezdetben rendszerint a kutyáról szólnak, nem pedig a gazdiról, és így a bezárkózott személyiség könnyebben vesz részt a kommunikációban.
A szintén a PTSD-hez kapcsolódó túlzott éberséget és állandó veszélyérzetet az ebek pusztán „vigyázó jelenlétükkel” is orvosolhatják. Ez a folyamat természetesen nem rövid. Az iraki háborút háromszor is megjárt Jim Stanek törzsőrmester már egy éve élt együtt segítő kutyájával, amikor végre képes volt az étteremben a bejáratnak háttal leülni, tudva, hogy kedvence helyette is figyel. Több veterán is beszámolt arról, hogy kutyája segít elterelni figyelmét a fejében rohanó gondolatokról és félelmekről, így az „alternatív valóság” helyett kifelé, a tényleges szituációra koncentrálhatnak.
Kutyáink nem csak otthon, de a fronton is segítik a katonákat, erről itt olvashatsz.
(kutyabarát.hu)
