A bombaszakértő patkánytól a rákgyógyász kutyáig
Claire Guest irodájának fala tele van kutyaképekkel. Egyikük, Daisy különösen közel áll a szívéhez. Amikor a kutató 2009-ben kezdte vizsgálni, hogy a négylábúak alkalmasak lehetnek-e arra, hogy emberi mintákból megbízhatóan megállapítsák az emlőrák jelenlétét, az arany labrador hirtelen furcsán kezdett viselkedni.
„Folyton engem nézett. Amikor kinyitottam a kocsim csomagterét, hogy kiengedjem, állandóan rám ugrált, ami különösen tűnt, mivel korábban kifejezetten békés állat volt” – mondja Guest. Végül miután Daisy többször is mellkason öklelte fejével, a kutató észrevette, hogy mintha egy kisebb csomó lenne egyik mellében. Az orvos első körben azt mondta, hogy valószínűleg egy cisztáról lehet szó, de továbbküldte egy specialistához. A csomóból vett minta megerősítette az első diagnózist, a mammográfia során készült felvételen azonban valami gyanúsnak tűnt.
Végül ultrahangos biopsziával is megvizsgálták Guest melleit, és kiderült, hogy az egyik mélyén egy rosszindulatú daganat növekszik. Mire a tumor akkorára nőtt volna, hogy tapintással is érzékelhető, nagyon súlyos lett volna a helyzet. Guest ekkor egy éve volt a Medical Detection Dogs (MDD) nevű, kutyák orvosi diagnózisra való felhasználásával foglalkozó szervezet vezetője, amely John Church kezdeményezésére jött létre.
Az MDD központja az Egyesült Királyságban, Milton Keynesben van. A szervezet célja kettős, egyrészt segítő kutyák kiképzésével is foglalkoznak, amelyek képesek kiszagolni és jelezni, ha gazdájuknak veszélyesen leesik a vércukorszintje, vagy riasztják allergiás tulajdonosukat, ha mogyorófehérjék vannak a levegőben. A másik irányt a diagnosztika jelenti.
Guest pszichológusként és kutyakiképzőként csöppent bele a projektbe, és kezdetben elsősorban a segítő kutyák idomításával foglalkozott, mert úgy gondolta, hogy ezen a területen hozhatnak igazi változást a négylábúak. Aztán történt, ami történt, és a kutató belevetette magát a rákdiagnosztika lehetőségeibe, mivel mindenképpen a végére akart járni, hogy mi folyik a háttérben. A kutatót azóta már a világ legjobbjaként tartják számon ezen a területen.
A szakértő és kollégái 2015-ben nagyszabású konferenciát szerveztek a rák állatok segítségével való detektálásának témájában, és ezzel egy időben több tanulmányt is megjelentettek, amelyek igazolják, hogy a kutyák valóban képesek a daganatok kiszagolására, és kellően gondos kiképzéssel még különbséget is tudnak tenni a különböző tumorbetegségek között. A módszer működőképességét más kutatócsoportok is alátámasztották. Az eddigi vizsgálatok alapján a négylábúak azonosítani tudják a húgyhólyag, a petefészek, a bél és a prosztata daganatos elváltozásait. Egy olasz kísérlet során két kutya összesen 900 vizeletmintát vizsgált meg, és ezekből 98 százalékos biztonsággal kiszűrték a prosztatadaganatos betegektől származó mintákat.
Guest és kollégái most két nagyobb kutatáson dolgoznak. Az egyik keretében az emlőrák kutyákkal való szűrésének lehetőségeit vizsgálják, míg a másikban az olasz prosztatakutatást igyekeznek reprodukálni. Az eddigi eredmények alapján az ebek sokkal pontosabban képesek osztályozni a mintákat, mint a prosztata-specifikus antigén (PSA) tesztek, amelyeket rutinszerűen alkalmaznak a prosztatadaganatok detektálására. A PSA nagy hátránya, hogy túlságosan sok a téves riasztás, ugyanakkor a ténylegesen rákbetegek nagy százalékát nem veszi észre a teszt. A pozitív tesztet produkáló betegeknek csak egyharmada rákbeteg, a ténylegesen beteg pácienseknek pedig a 20 százaléka negatív eredménnyel zárja a vizsgálatot. A kutatók a pontosság növelésén túl arra is kíváncsiak, hogy a kutyák képesek-e korábbi fázisában elcsípni a betegséget, mint a PSA-teszt.
Fotó: ipon.hu
Senki sem tudja pontosan, hogy a kutyák mit szagolnak ki, amikor daganatos sejteket detektálnak, de az eddigi vizsgálatok azt mutatják, hogy ezen sejtek anyagcseréje mérhetően megváltozik. A jelek szerint az illékony szerves vegyületek aránya a tumorsejtekben eltér az egészségestől, és mivel ezek az arányok ráktípusonként is különböznek, valószínű, hogy a kutyák erre alapozzák saját diagnózisukat.
Guest elmondása szerint tíz évvel ezelőtt még óriási szkepticizmus fogadta orvosi körökben azt a felvetést, hogy a kutyák alkalmasak lehetnek a rák szűrésére. Kétkedők persze még napjainkban is bőven akadnak, főleg azért, mert egyelőre nem sikerült azonosítani, hogy mely anyagokat érzékelik a négylábúak. Az anekdotikus adatokon túl azonban már számos tudományos igényű kutatás is napvilágot látott a témában, így egyre több egészségügyi szakembert sikerül meggyőzni a módszer működőképességéről. A tavalyi cambridge-i konferencián a londoni Rákkutató Intézet egyik munkatársa, Mel Greaves az egyik előadás végén fel is szólalt, és elmondta, hogy teljesen szkeptikusként érkezett a rendezvényre, de amit ott látott, az rendkívül meggyőző, érdekes és nagyon ígéretes.
„Nem volt egyszerű az idáig vezető út” – mondja Guest. „Az elmúlt 10 év az egészségügyi szakemberek és a tudósok óvatos győzködéséről szólt.” Napjainkban azonban hetente keresik meg újabb és újabb csoportok a kutatók, abban reménykedve, hogy kutyáik valamilyen módon részt vehetnek azon vizsgálatokban, amelyek célja annak kiderítése, hogy más betegségek kapcsán is létezik-e olyan jellegzetes illat, amely lehetővé teszi a korai stádiumban történő diagnózist. A Manchesteri Egyetemmel együttműködve például Guest és társai jelenleg azt vizsgálják, hogy a Parkinson-kórnak van-e a kutyák által érzékelhető szaga.
Amikor Guest először vágott bele a rák szag alapján történő detektálásának kutatásába, egyszerűen arra volt kíváncsi, hogy a különböző daganatos betegségeket lehetséges-e szag alapján azonosítani. Végső célja akkor is az volt, és ez azóta sem változott, hogy kifejlesszen egy olyan elektronikus detektort, amely ugyanúgy vagy még hatékonyabban képes az illatok érzékelésére, mint a kutyák. Amíg azonban ez a készülék megszületik, a négylábúak nagyon sok jót tehetnek a páciensek minél korábbi diagnosztizálásáért.
A cikk teljes terjedélmében az ipon.hu oldalán olvasható.
(kutyabarát.hu)
