Saját KB bal
Saját KB jobb

Elszabaduló agresszió

Molnár Csaba biológus blogjában ír az agresszív kutyákról és gazdáikról. Tudományos megközelítésben próbálja értelmezni kutya és gazda kapcsolatát, külön kitér a pitbullokkal támasztott negatív sztereotípiákra, eloszlatja a kételyeket, melyek a pitbullok veszélyes mivoltát övezik.

“Hallod, de nagy csontvázarcú csíragizda vagy te, hogy nem vagy képes válaszolni a kulturáltan megfogalmazott levelemre, miközben én fizetlek az adómból!”

Ezt az üzenetet négy évvel ezelőtt kaptam a Facebookon, miután valóban nem válaszoltam a pitbulltulajdonos feladó előző levelére. Az első levél, amelyben trágárság ugyan nem, de kioktatás szép számban volt, az után íródott, hogy egy rádióinterjúban, ahová etológusként hívtak meg, nem tökéletesen a gazda véleményével megegyező dolgokat nyilatkoztam a pitbullokról.

Természetesen nem szabad általánosítani, így sem ebből a reakcióból, sem azokból a – néhol életveszélyes – fenyegetésekből nem szabad generális következtetéseket levonni a pitbullgazdák agresszivitásáról és értelmi képességéről, amelyeket Tóth Krisztina költőnő kapott egy évekkel ezelőtti, de most felkapott verse kapcsán. De ne is a tulajdonosokkal foglalkozzunk, inkább vizsgáljuk meg, hogy a viselkedéstudomány milyen válaszokat tud adni a mindenkit foglalkoztató, szándékoltan leegyszerűsítő kérdésre: a pitbullok „gyárilag”, öröklötten vérengzőek, vagy csak a szívtelen, brutális emberek csinálnak belőlük gyilkost? Illetve még mielőtt erre válaszolunk, egy még alapvetőbb kérdést tegyünk föl: valóban agresszívebb, vérszomjasabb-e ez a fajta, mint a többi?

Csak hogy béke legyen, én nem azt szoktam mondani, hogy a pitbull vagy egyéb fajták agresszívebbek, mint más kutyák, hanem inkább azt, hogy például az angol szetter biztos szelídebb. Senki nem vitatja, hogy a fajták között vannak viselkedési különbségek. Miért pont az agresszió lenne a kivétel? – mondja Gácsi Márta, az Eötvös Loránd Tudományegyetem etológia tanszékének kutatója, aki bíró által felkért szakértőként maga is tesztelt már emberre támadó pitbullokat, illetve rájuk emlékeztető kutyákat (mert gyakran nagyon nehéz megkülönböztetni őket).

A pitbullok és a hozzájuk hasonló fajták széles, erős állkapcsuk révén fizikailag is fel vannak készítve, hogy jó nagyot tudjanak harapni. Ez nem véletlen, hiszen őseiket eredetileg harcra tenyésztették. Ugyanakkor sok más fajta is van, amelyek tenyésztésekor kifejezett cél volt a megnövekedett agresszió, mert őrző-védő feladatokat látnak el. Az ő agresszív viselkedésük mégis más, mint az igazi harci pitbulloké, mivel a rottweilernél, a kuvasznál vagy a dobermannál az agresszió jól meghatározott formái domborodtak ki, és ennek mértéke is megmaradt a normális határokon belül.

A pitbulloknál tenyészcél volt, hogy ha elborul az agyuk, ne álljanak le. Nem azt látjuk, ellentétben sok más fajtával, hogy ha megszűnik az agressziót kiváltó ok, akkor lecsökken az agresszív viselkedés intenzitása – így Gácsi. – A pitbullok arra lettek kitalálva, hogy megfogják és addig harapják-tépjék az ellenfelet, ameddig az mozog. Nem hagyják, hogy az ellenfél kilépjen a szituációból, nem létezik számukra döntetlen vagy „első vérig” tartó harc. Szerencsére ma már azonban nagyon ritka az ilyen célra tenyésztett pitbull.

És ez csak a pitbullok egyik oldala. Ugyanis a fajtát eredetileg úgy szelektálták, hogy míg kutyákkal szemben rendkívül agresszívvé vált, az ember irányába szelíd, jól kezelhető maradt. Nagyon magas volt az agressziós ingerküszöbük az emberrel szemben, hiszen a gazdáik nem voltak éppen szakértők, egyszerűen kordában tartható kutyára volt szükségük. A szigorú szelekció által létrehozott pitbullok a múltban tehát emberre kevéssé voltak veszélyesek.

Olyannyira igaz ez, hogy a bevett agressziótesztek eredményei alapján a pitbullok gyakran kevésbé agresszívek, mint a legtöbb, amúgy szelídnek tartott fajta. Csakhogy az azóta eltelt időben e pitbullok vérvonalába bekerültek más egyedek is, így a mai egyedek kutyára kevésbé szélsőségesen agresszívek, az ember irányába viszont viselkedésük kiszámíthatatlanabbá vált. Megeshet, hogy az eredetileg kutyák ellen megnövelt agresszió alkalmanként az emberek, közülük is a kisebbek és az elesettebbek felé fordul.

A pitbullok tehát általában szelíd kutyák. De ha elindulnak, akkor nehezen állnak le. És hogy mikor indulnak el, azt nehéz megjósolni, mert sokszor hiányoznak náluk az agressziót megelőző kommunikációs jelzések.

Molnár Csaba
 

 

 

(kutyabarát.hu)

 

 

Forrás: molnarcsaba.wordpress.com
További érdekes cikkek
Hozzászólások
Töltés...