Mondd, Te kit választanál?

Ha egy ismerőstől azt hallom, kutyát szeretne, azt ajánlom neki, hogy menhelyről hozzon egyet, mert akkor egyszerre két állaton segít. Hiszen a befogadott kutyus helyébe tudnak tenni egy másik kis kóborlót – írja Körmendi Zsuzsa legfrissebb cikkében.

Németországban – ahol nincs is jelentős számú kóbor állat – nagy kultúrája van a menhelyi örökbefogadásnak. Az emberek ráadásul minden további nélkül gondoskodnak más, szegényebb országokból kimentett kutyákról is. A német kutyatulajdonosok egy része szívesen fizeti akár a szállítás költségét is, hogy elmondhassa: olyan kutyán segített, akinek eredeti „hazájában” esélye sem lett volna gazdához kerülni. Amerikában pedig mind több sztár mutatkozik mentett kutyákkal.

Mostanában itthon is szaporodnak az állatmenhelyek, és az örökbefogadók száma is növekszik. Ám nem árt tudni, mi mindenre kell figyelni, ha valaki menhelyről akar kutyát hazavinni.

Sokan már előre elhatározzák, milyen legyen az új kedvenc. Rendszerint kis testű, lehetőleg kölyök, fajtatiszta és gyerekszerető kutyát keresnek. És ilyen feltételek mellett, bizony gondok adódhatnak. A menhelyen elsősorban kidobott, kóbor kutyák vannak, s nekik nincsenek fajtatisztaságot igazoló papírjaik. Azt meg nem lehet tudni, vajon gyermekszeretőek-e. A menhelyen dolgozó gondozók ismerik a kutyákat, így a jó választást hasznos információkkal tudják segíteni. Ami a legfontosabb: a menhelyi kutyák alkalmazkodóak, hűségesek, bármit megtennének, hogy megtarthassák új otthonukat.

Hogy mégis miként válasszunk?

A nagy feladat: a sokszor több száz kutya közül hogyan is találjunk rá a miénkre. Jól gondoljuk át a döntést, mert egy rosszul sikerült találkozás utáni elválás újabb mély sebeket ejthet a kutyuson.

A simogatással ne takarékoskodjunk, de viselkedjünk természetesen. Egy-egy kutya hosszabb ideje élhet már menhelyen, számukra ez természetes életforma. Ráadásul sokan jóval különbül élnek itt, mint előtte. Csak hát a gazdi… az nagyon hiányzik!

Akármilyen hihetetlen, ők pontosan tudják, hogy a látogatók valamelyikükért jöttek. Hagyjuk, hogy a kutyák közeledjenek hozzánk. Adjunk nekik lehetőséget, hogy ők is választhassanak. Érdekes módon, ha valamelyik kiválaszt minket, akkor a többiek már nem közelednek: elkönyvelik, hogy ez az ember már az egyik társuk gazdája.

Ha döntöttünk, először is érdemes hosszabb ideig figyelni a kutyus ketrecben való viselkedését, s ha lehet, engedéllyel egy kicsit sétálni vele, hogy lássuk, milyen ilyenkor a magatartása. Hasznos, ha látjuk, miként labdázik, hogyan viselkedik evés közben.

A kiválasztás, az autózás óriási stressz a kutyusnak. Hazaérkezés után mutassuk meg a fekvőhelyét, az ivóedényét, adjunk neki egy kevés ételt. Mutassuk meg neki a lakás, a ház, a kert többi részét is. Hagyjunk végigszaglászni mindent. A tiltott dolgokat már kezdettől fogva finoman, határozottan hozzuk a tudomására. Legyünk különösen körültekintőek és figyelmesek a már meglévő házi kedvencek megismertetésekor. Ne tegyünk hirtelen mozdulatokat, ne emeljük fel a hangunkat, ne ijesszük meg semmivel. Bár egy menhelyi kutya nagyjából 15 perc együttlét után már kötődik egy idegen emberhez is, az első napokban töltsünk vele minél több időt, adjunk lehetőséget arra, hogy ő is megismerhessen bennünket és az egész családot. Pórázon vigyük el akkor is sétálni, ha kertes házban lakunk. Jó, ha megismeri a környéket, és megnyugtató számára a közös tevékenység – de főleg a hazatérés. Ne az első napokban akarjuk rázúdítani az összes szeretetünket, hiszen teljesen új környezetbe kell beilleszkednie, ami rendkívül stresszes számára. Inkább hagyjuk nyugodtan, egyedül fölfedezni új otthonát. Néha nyugodtan hívjuk oda, simogassuk vagy dögönyözzük meg. Természetesen az igazi összeszokáshoz, összhanghoz ennél több idő és még több türelem kell.

Egy menhelyi kölyök nevelése megegyezik a tenyésztőtől elhozottéval. Ám az előbbiek ingerszegény környezetből érkeznek, így ismeretlen nekik a lépcső, a lift, a porszívó. Minél hamarabb meg kell ismernie azokat a zajokat, hangokat, tárgyakat, amelyekkel találkozni fog.

A felnőtt kutyával kapcsolatban több dologra is figyelni kell. A menhelyen farkastörvények uralkodnak, s nincs gazdi, aki megvédené az arra szorulót. Minden kutyusnak meg kell küzdenie az életteréért, s erről kell átállnia, ha gazdára lel. Van olyan kutyus, amelyik azonnal elfogadja és a szívébe zárja az embert, aki eztán bizonyosan vigyáz rá, de akad olyan is, akinek ehhez idő kell, aki az elején – eddigi rossz tapasztalatai miatt – bizalmatlan, esetleg fél. Azonban ahhoz kétség nem fér, hogy minden menhelyi kutya arra vár, hogy egyszer igazi, saját falkája, családja legyen!

Gyakori, hogy az első napokban agyonszeretgetik az új családtagot, s minden módon igyekeznek a kedvében járni. Így négylábú barátunk meg lesz győződve arról, hogy itt ő az alfa. Lesz még idő kimutatni a szeretetet, amihez azonban jó alapokat kell építeni. A kutyának a családi rangsor végén van a helye, és ezt – a felállított szabályok betartatásával – tudtára kell adni. Neki is sokkal könnyebb, ha tudja a helyét a falkában.

Tiszta szabályokat állítsunk fel, és ezekhez legyünk következetesek! Az eb csak annyit enged meg magának, amennyit hagynak neki! A menhelyi kutyákban igen nagy a gazdának való megfelelni vágyás, mert tisztában vannak azzal, honnan hová kerültek. Ha következetlenek vagyunk, akkor csak összezavarjuk, mert nem tudja eldönteni, mit várnak tőle.

Fontos, hogy minden családtag részt vegyen a beszoktatásban. Félős vagy domináns kutyáknál különösen fontos ez, mert hajlamosak igen gyorsan egygazdássá válni.

Az első egy-két hónap általában mindkét fél részéről az ismerkedésről szól. Ne várjuk el tőle, hogy rögtön tökéletes legyen! Türelmesen mutassuk meg neki, mit szeretnénk. Ha jól viselkedett, ne fukarkodjunk a dicsérettel. Lehet, hogy mindent ugyanúgy meg kell tanítani, mint egy kölyöknek, hiszen a menhelyen nem tanulta meg magától. Ám a menhelyi kutyáknak nagy a megfelelni vágyásuk, így általában nagyon gyorsan tanulnak.

Ami a lényeg: a menhelyi kutyák sem tökéletesek. Legyünk velük türelmesek, megértők, s ugyanakkor következetesek. Ha valami gond van, ne rohanjunk velük vissza a menhelyre – mert akkor csak újabb sebeket ejtünk rajtuk –, hanem törekedjünk azokat megoldani. A teljes beilleszkedés ideje kutyánként eltérő, de nagy átlagban két hónapot vesz igénybe számukra, hogy teljesen belakják új otthonukat.

Én is menhelyről hoztam akkor hat hónapos kutyámat, immár kilenc esztendeje. Volt több elődje is. Mindegyik kölyökként, az anyja mellől került hozzám. Valamennyivel igen jó kapcsolatom volt, nekem is és a családomnak is. Azonos módon osztották ki a család szerepét a falkában. A fiam volt a falkavezér, a lányom a játszópajtás, én meg a mama. Tőlem várták az ételt, a vizet, hozzám jöttek, ha fájt valamijük. Sok szeretetet kaptam tőlük, de úgy egyik sem szeretett, egyik sem ragaszkodott annyira hozzám, mint ez a kis menhelyi keverék. Nem cserélném el egyetlen ismert múltú négylábúval sem!

Körmendi Zsuzsa
(gépnarancs.hu)

 

 

 

(kutyabarát.hu)