20 éves a győri állatmenhely

A kilencvenes években az állatvédőket még mindig a bűnözők és az őrültek között valahol félúton tartották számon. Húsz év alatt ez talán változott, azonban máig vannak hordóhoz kikötött falusi házőrzők, szelektív gyűjtőbe hajított kismacskák és tescós próbafülkébe csempészett vemhes szukák – írja a Kisalföld.hu.

Nagy Péter, a Győri Állatmenhely vezetője, az otthont fenntartó Emberek az Állatokért Alapítvány egyik alapító tagja a kezdetektől önkéntes. Azt mondják róla, olyan komolyan veszi a mentést, hogy a főállása a mellékállása. Egy születésnapi gondolatébresztő hozott össze bennünket. Mindjárt az elején tisztáztuk: az állatmentésről úgy beszélgetünk, ahogy érdemes. Nyíltan.

– Holnap lesz húszéves az alapítvány. Mi volna a kívánsága?
– Az, hogy mindig legyen, nem több, csak két üres kutya- meg két üres macskakennelünk, hogy soha ne kelljen azt mondanunk: nincs helyünk. Az első telepünkön se villanyunk, se vizünk nem volt. Most ötször akkora területünk van, műtőnk, meg számítógépes nyilvántartásunk, egy dologban viszont nem tudtunk előrelépni. Soha nem volt elég a helyünk.

– Az adózók hamarosan döntenek, kinek adják adójuk egy százalékát. Mindenki kampányol. A menhely is. Izgul?
– Egészen az augusztusi levélbontásig. Akkor derül ki, hogyan dolgozhatunk tovább.

Az interjú tovább olvasható a Kisalföld.hu oldalán.

(Fotó: H. Baranyai Edina)

(kutyabarát.hu)