Saját KB bal
Saját KB jobb

(Kutyás) Vers mindenkinek! Weöres Sándor

A (Kutyás) Vers mindenkinek! cikksorozatunk legutóbbi részében már bizonyosságot nyert, hogy Weöres Sándor nagy kutya- és állatbarát volt.

A múltkori cikkünkben bemutatott vidám gyerekverseken kívül azonban írt egy komoly hangvételű, megható verset is „A kutya” címmel, melyet megnézhettek Szakácsi Sándor magával ragadó előadásában is.

WEÖRES SÁNDOR: A KUTYA

Ismersz-e, mondd?

A bundám barna volt,

fehér sáv volt a homlokomon,

mint a lámpás a pejlovakén

és mint az égen a Hold.

Mozgott a fülem,

amikor rászállt a légy.

Mozgott az orrom,

amikor szaglásztam a légy után.

Emlékszel?

Te még siró-baba voltál.

Én ott bóklásztam a bölcsőd körül…

elkergettem a kotlóst,

hogyha feléd közelített.

Később

a hátamon is lovagoltál.

Egyszer le is estél.

Engem raktak meg a rémületben.

A kezedből ettem.

Kicsi kezed volt, halványpiros

és néha sáros, néha homokos.

Egészben nyeltem le a falatot,

nagy-nagy, falánk kutya voltam.

Ismersz-e?

Egyszer… világos este volt…

telihold…

vonítottam az égre, a Holdra.

Árnyékom hosszan úszott utánam…

mint mikor ló pusztult a háznál

és elcipeltem a belet.

Hallottam a hangodat akkor,

elővágtattam a kazlak közül,

táncoltam melletted, ugattam.

Emlékszel?

Aztán, éjjel

a kertek közt csavarogtam.

Doronggal hátbavágtak akkor.

Elgörbült a gerincem,

a bundám mocskos lett és fakó.

Beteg kutya lettem.

Agyonlövettek.

Akkor, vacsoránál

csak lassan járt a szájakhoz a villa.

A kisasztalnál ültél te külön.

Kip-kop…: s lábaiddal

harangoztál nekem,

kipi-kop.

Emlékszel?

 

(kutyabarát.hu)

További érdekes cikkek
Hozzászólások
Töltés...