Miért keményebb néha elveszteni egy kutyát, mint egy barátot vagy rokont?
Akinek soha nem volt kutyája, talán kissé túlzónak tarthatja a szomorúságot, amit szeretett kedvencünk elvesztésekor érzünk. De mi tudjuk: ő nem csak egy kutya. Sőt, nem olyan, mint egy családtag. Ő családtag. De vajon miért fájdalmasabb az elvesztése, mint akár egy baráté vagy rokoné?
Sajnálatos módon a legtöbb kultúrában nincsenek igazán elfogadott ceremóniák és gyászfolyamatok, amelyek segíthetik a búcsút haláluk után, így még inkább zavarban vagyunk, hogy lehetőleg ne mutassunk túl sokat megélt érzéseinkből. Talán, ha az emberek jobban értenék, milyen erős lehet a kapcsolat egy ember és egy kutya között, akkor elfogadottabb lenne a gyász időszaka is.
Semmihez sem hasonlítható kapocs
Mi van pontosan a kutyákban, ami ennyire közel hozza őket hozzánk? Az ebeknek az elmúlt 10-30,000 év során alkalmazkodniuk kellett az emberekkel való együttéléshez. És nagyon jól csinálták: ők az egyetlen állatfaj, amely kifejezetten úgy formálódott, hogy a társainkká, barátainkká lépjenek elő. Az antropológus, Brian Hare kifejlesztette a „Háziasítás hipotézist”, hogy megmagyarázza, hogy a kutyák a farkas ősei közül hogyan alakultak szociálisan képzett állatokká, akik ma már hasonlóan kommunikálnak, mint az emberek egymás közt.
Talán az ok, hogy a kutyákkal való kapcsolatunk elégedettebbé tesz bennünket, mint más emberekkel való szálaink, abban keresendő, hogy tőlük mindig feltételek és kritika nélküli pozitív visszajelzéseket kapunk.
Ez nem véletlen. Generációkon keresztül úgy választották ki az egyedeket a tenyésztés során, hogy reakcióik a lehető legerősebbek legyenek az emberi dicséretre – legalább olyan erősek, mint a táplálékra. A kutyák felismerik az embert, és megtanulják értelmezni az emberi érzelmi állapotokat pusztán az arckifejezésekből. A tudományos kutatások azt is jelzik, hogy a kutyák megértik az emberi szándékokat, megpróbálják segíteni a tulajdonosukat, és elkerülik azokat az embereket, akik nem működnek együtt a gazdikkal, vagy nem bánnak jól velük.
Nem meglepő tehát, hogy az emberek is pozitívan reagálnak az ilyen szeretetre, segítségre és hűségre. A kutyatulajdonosok magasabb pontszámot érnek el a jólétre vagy a boldogságra vonatkozó felmérésekben is.
Nem csak „mint egy” családtag
– Az egyik kutatás igyekezett bizonyítani a kutyák erős pozícióját a családban, mégpedig egy névtévesztési gyakorlattal. Egy családban gyakran előfordul, hogy a családtagok – például a gyerekek nevét felcseréljük. Ugyanígy a kutya neve is részese ennek e tévesztésnek, ez igazolja, hogy ugyanott kezeljük a tudatunkban, mint a többi családtagot.
– Julie Axelrod pszichológus rámutatott arra, hogy a kutya elvesztése azért annyira fájdalmas, mert a tulajdonosok nem csak egy háziállatot veszítenek el. Elveszítik a feltétel nélküli szeretet forrását, az elsődleges társat, aki biztonságot és kényelmet ad, és talán még egy „gyermeket” is, aki folyamatosan a védelmükre szorult.
– A kutya elvesztése emellett sokkal komolyabban megzavarhatja a gazdi napi rutinját, mint a legtöbb barát és rokon elvesztése. A tulajdonosok napi menetrendjük – akár nyaralási terveik is – a háziállatok igényeihez igazodnak. Az életmód és a rutin megváltozása a stressz egyik fő forrása.
(Kutyabarát.hu)