Bálint Ágnesre emlékezünk, akinek Frakkot is köszönhetjük

Tegnap lett volna 94 éves Bálint Ágnes, akinek sokan gyermekkorunk legszerethetőbb mesefiguráit köszönhetjük. Ma 8 éve, hogy az írónő nincs köztünk, de alkotásai, karakterei, művészete örökre megőrzi számunkra azt, aki ő volt. Frakk, a macskák réme, Morzsa kutya a Futrinka utcából, Labdarózsa, a jóságos, öreg dajka kutya – minden gyermeknek „kötelező olvasmány” a mai napig.

Bálint Ágnes több bábjátékot (Mazsola, Mi újság a Futrinka utcában), számos rajzfilm forgatókönyvét (Frakk, a macskák réme, Kukori és Kotkoda) készítette el. Megszámlálhatatlan gyerekregényt olvashatunk tőle, és több ifjúsági, ismeretterjesztő műsor szerkesztőjeként is dolgozott. Életművét József Attila díjjal jutalmazták. Azt például kevesebben tudják, hogy a ’90-es évek Garfield sorozat magyar szövegeit is neki köszönhetjük, sőt, a TV Maci karakterének megformálásában is benne volt, dramaturgként pedig az akkori szinte összes mesében részt vett.

 

Hajdani Vecsési otthonában azóta emlékház működik, ahol izgalmas életének, alkotó munkájának apróbb részleteit is megismerhetjük.

Csak hogy egy párat említsünk kutyás szereplői közül:

Frakkot talán senkinek nem kell bemutatni: a nagysikerű sorozat, a Frakk, a macskák réme magyar vizsla főszereplője örök jelképe lesz a magyar rajzfilmiparnak és a magyar kutyázásnak egyaránt. A papírkivágásos technikával készült rajzfilm 1971-től 1985-ig készült. A Bálint Ágnes Emlékház kertjében egy gyerek nagyságú Frakk kutyaól is helyet kapott a „Vizsla túra” szervezet felajánlásával.

A Mi újság a futrinka utcában című bábjáték kurta lábú, tacskó éjjeliőre Morzsa, aki napközben a parkban alszik, hogy álmában is őrizzen valamit.

Labdarózsa pedig Barbara dajkája, akik egy mesebeli kertben, egy papírházikóban laknak. Az öreg kutya maga a jóság megtestesítője.

Bálint Ágnes fantasztikus stílusa örökre velünk marad.
„Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy nagy kert. Annak a kertnek a közepén állt egy nagy-nagy labdarózsabokor, tele nagy-nagy fehér virágokkal. A labdarózsabokor árnyékában állt egy kis ház. Ajtajára az volt kiírva, hogy: Nem harapós kutya. Ezért aztán a kis házat mindenki csak kutyaháznak hívta. Meg azért is, mert egy öreg-öreg kutya lakott benne. Olyan öreg volt, hogy már csak lassan, döcögve tudott járni: döcc, döcc, döcc.” (Részlet a Labdarózsa c. könyvből)

 

További érdekességeink:

Híres nők kutyával

Kedvenc kutyás filmjeink

Egy megindító animációs film hűséges négylábúinkról

 

 

(kutyabarát.hu)

Forrás és fotók: Bálint Ágnes honlapja, Vecsés Hírek, wikimedia