Risza és Domos varázslatos kapcsolata

Amikor Domos közel kétéves korában még nem beszélt, Nóra gyanakodni kezdett arra, hogy autizmus lehet a háttérben. Domos 3 éves korára be is bizonyosodott Nóra sejtése, a szakemberek is megerősítették ezt. Nóra azonban nem esett kétségbe és a legjobb döntést hozta meg: Domosnak személyi segítő kutyája lett, ő Risza, az óriásuszkár. Sziklai-Bengyel Nóráról, kisfiáról: Domosról és Riszáról, a segítő kutyáról már olvashattatok nálunk, most személyesen kerestük fel őket, olvassátok el interjúnkat. 

Nem lehet eléggé hangsúlyozni, hogy milyen fontos és speciális a segítő kutya szerepe egy rászoruló ember és családja életében. Sziklai-Bengyel Nórát kérdeztük a személyi segítő kutyákról, a társadalmi elfogadásukról, valamint Domos és Risza csodás kapcsolatáról.

Kutyabarát.hu: Hogyan jellemeznéd Domos és Risza kapcsolatát? Milyen hatással volt Risza Domosra?

Sziklai-Bengyel Nóra: Erős kötődés jellemzi kapcsolatukat. Risza Domosnak egyfajta biztonságot nyújt, ha a kutya velünk van, kisfiam sokkal oldottabban viselkedik, rugalmasabban veszi a váratlan helyzeteket és alapvetően szociálisabban viselkedik. Nekünk nehézséget okoznak a nem várt szituációk, tehát ha valami nem úgy történik, ahogy azt előre megbeszéltük. Riszát ilyenkor oldásra használom vagy figyelemelterelésre. Ha kiborul valamiért, és sírni kezd, akkor Riszát behívom, és együtt, a kutyát simogatva nyugszunk meg. Nagy segítséget jelent, hogy miután Risza személyi segítőkutya vizsgával rendelkezik, így bárhová elvihetem magunkkal, olyan helyekre is, ahová kutyákat nem engednek be (hasonlóan tehát a vakvezető kutyákhoz vagy a többi segítőkutya típushoz).

Fotó: Sziklai-Bengyel Nóra

Risza nem csak a szociális készségeket fejleszti jelentősen Domosnál, hanem a szorongást is oldja. Amikor Risza hozzánk került, a beszédfejlődésben is nagy ugrást tapasztaltunk. Nagyon szembetűnő változás volt, az alig beszélő kisfiam azonnal használni kezdte a kutyával kapcsolatos szavakat. Ezt követően szép fokozatosan beindult a beszédfejlődés, mostanra már bármit el tud mondani, amit szeretne.

Kutyabarát.hu: Hogyan kerültél a NEO Magyar Segítőkutya Egyesülettel kapcsolatba? Milyen feladatot töltesz be az Egyesületnél jelenleg?

Sziklai-Bengyel Nóra: Már régóta kutyás körökben mozgok, korábbi kutyáimmal mindig jártunk kutyaiskolába, majd agilityzni is elkezdtem. Régi vágyam volt, hogy megismerhessem a segítőkutyák világát. Önkéntesként becsatlakoztam a NEO Magyar Segítőkutya Egyesülethez, ahol mozgássérült-segítő, hallássérült-segítő, autista segítő és terápiás kutyákat képeznek. Ekkor még fogalmam sem volt róla, hogy egyszer az élet úgy hozza, hogy mi is érintettek leszünk. Körülbelül 2 éve dolgoztam már az Egyesületnél önkéntesként, mikor kisfiamnál diagnosztizálták az autizmust.

Az Egyesületi munkámat alapvetően a szabadidőben tudom végezni, rendezvényekre járunk hétvégenként, illetve mikor időm engedi, becsatlakozom az érzékenyítő foglalkozások tartásába. Az Egyesület ugyanis a segítőkutyák képzésén túl társadalmi tudatformáló tevékenységet is végez, melynek keretében óvodákba, iskolákba járunk, és érzékenyítő foglalkozásokat tartunk sérült munkatársainkkal. Ezekre a foglalkozásokra négylábú segítőink is elkísérnek, és a tapasztalatunk az, hogy a gyerekek fantasztikusan nyitottá válnak. Mozgás-, látás-, hallássérült előadóinkkal közösen, játszva tapasztalják meg, hogy a „másság” mint olyan tulajdonképpen természetes (további információ található erről az Egyesület honlapján, a www.segitokutya.net -en).

Fotó: Sziklai-Bengyel Nóra

Az érzékenyítő foglalkozások ihlették azt a különleges mesekönyvet, melyet Egyesületünk egyik önkéntes munkatársa, Loványi Eszter gyógypedagógus, szociológus írt a segítőkutyák világáról „Kuku és barátai” címmel. A mesekönyvet olvasva a gyerekek nem csak a különböző segítőkutya típusokat ismerhetik meg, hanem azok fogyatékossággal élő gazdáikat is. Nagyon jó visszajelzéseket kaptunk, a gyerekek körében nagy sikert aratott ez a mesekönyv. A könyv egyébként igaz történetek alapján íródott, Risza és kisfiam is szerepel benne az egyik részben.

Kutyabarát.hu: Ahogy említetted Risza személyi segítő vizsgával rendelkezik. Ez pontosan mit jelent? Hogyan lesz egy kutyából autista segítőkutya? Milyen kutyák alkalmasak a feladatra?

Sziklai-Bengyel Nóra: Riszával és Domossal egy kétkörös személyi segítő vizsgát kellett letennünk. Az első vizsga egy úgynevezett temperamentum vizsga, ahol a kutyának a kiképzővel együtt bizonyítani kell, hogy különböző szituációkban stabilan és fegyelmezetten tud viselkedni. A második körben pedig egy bevásárlóközpontban vizsgáztam én a kisfiammal, és megmutathattuk a különböző vizsgafeladatok során, hogy a kutyát én, mint felvezető kontroll alatt tudom tartani mindenféle helyzetben (pl. helyben maradás, mosdó előtt várakozás, élelem-megtagadás stb). A vizsgát megelőzően egy segítőkutya képzése 1,5-2 év lehet.

A személyi segítőkutya magába foglal több típusú segítőkutyát, ide tartozik az autista segítő kutya vagy a speciális keresztképzett kutyák (akiket pl. a halmozottan sérült gazdájuk speciális igényeire képeznek ki, tehát ha valaki pl. látás- és mozgássérült is egyben). Ezen kívül létezik még mozgássérült-segítő kutya, hallássérült-segítőkutya, rohamjelző kutyák (epilepszia és vércukorszint jelző kutyák) és látássérült-segítőkutyák.

Fontos megjegyezni, hogy minden autista segítő kutyát egyedi igényekre kell képezni, hiszen minden autizmusban érintett más-más nehézségekkel küzdhet. A kutya részt vehet a gyermek egyéni fejlesztésében (gyógypedagógus által egyénre szabott kutyás terápiás játékokkal), de kiképezhető arra is, hogy a szülőnek jelezze, ha a gyermek veszélyes szituációba került (pl. felmászott egy magasabb bútorra vagy éjszaka felébredt a gyermek, és a szülő nem veszi észre). A kutya kis gazdáját kísérve elősegíti a társas interakciókat, azaz segít barátkozni, és nagyon fontos a társadalom részéről a pozitív megítélés is. Tudományos kísérletek és saját tapasztalatok is bizonyítják, hogy egy segítőkutyával közlekedő sérült pozitív megkülönböztetésben részesül. Ez nagy segítség tud lenni az autizmusban érintetteknek, de a hozzátartozóknak is.

Fotó: Sziklai-Bengyel Nóra

Egy autista kisfiúról és kutyájáról készítettek egy filmet is, aminek a címe „Thomas után”. Ha jobban meg szeretnénk érteni, hogy mit tud egy kutya segíteni, érdemes a filmet megnézni.

Autista segítőkutyának akkor lehet alkalmas egy kutya, ha fizikailag nem érzékeny, jó fájdalomküszöbbel rendelkezik. Ugyanakkor valamennyire érzékenynek is kell lennie, akarjon együttműködni az emberrel. Fontos, hogy önálló is tudjon lenni, meg tudjon oldani bizonyos szituációkat, figyelemorientált legyen. Jó munkabírás és a jó idegrendszer szintén nagyon fontos. A kutya fajtáját tekintve nincsen megkötés, a fajtán belül kell megtalálni a megfelelő egyedeket, illetve a gyermek igényeit is figyelembe kell venni, hiszen az autizmus egy nagyon széles spektrum. Előny pl., ha egy kutyának nem hullik a szőre, ilyen az uszkár is (így nem jelent problémát kutyaszőr allergiánál sem).

Kutyabarát.hu: Hogyan fogadják a gyerekek és a felnőttek Risza jelenlétét Domos mellett? Volt már abból problémátok, hogy Risza is mindig jelen van?

Sziklai-Bengyel Nóra: A gyerekek az esetek többségében nagy lelkesedéssel fogadják Riszát, részben ezt kihasználva dolgozom vele egy-egy ilyen bevonzós szituációban. Amint tehát a gyerekek odajönnek hozzánk, próbálom bevonni Domost is a közösségbe, beszélgetésbe. A felnőtteknél már vegyesebb a kép. Előfordult már többször, hogy felháborodott pillantásokat kaptam, hogy mit keres egy kutya pl. a játszótéren, és ezt akár szóvá is tették. Bizonyos szempontból érhető a hozzáállásuk, hiszen Magyarországon ritkaságnak számít egy segítőkutya. A figyelemfelhívó, igazolvánnyal ellátott hám szerepe lenne, hogy jelezze, hogy a kutyának más jogosultsága van, és ne kelljen magyarázkodni. Reméljük, egyszer idáig is eljutunk. Nagyon fontos lenne továbbá tudatni mindenkivel, hogy nem csak vakvezető kutyák léteznek, hanem más sérülésekre is képeznek kutyákat, és ezek a sérülések adott esetben nem mindig láthatóak. Fontos az is, hogy dolgozó segítőkutyára ne engedjük rá a póráz nélkül sétáló ebeket. Nagyon balesetveszélyes lehet, nap mint nap szembesülök ezzel a problémával is.

Kutyabarát.hu: Kaptál már esetleg visszajelzést arról, hogy más szülők is követték a példádat, és a gyermekük mellett segítőkutya van?

Sziklai-Bengyel Nóra: Itt szeretném megemlíteni, hogy nem minden autizmussal élő kisgyermek esetében lehet jó választás egy segítőkutya. Ha valakit nem motiválnak az állatok, akkor lehetséges, hogy nem ez a jó út hozzá. Abban viszont biztos vagyok, hogy sok érintettnek tudna lendíteni a fejlődésén vagy enyhíteni a nehézségein (a családtagokat is beleértve). Az Egyesületben jelenleg két tanuló személyi (autista) segítőkutya áll képzés alatt, ennél biztosan nagyobb lenne az igény, azonban a kiképzői kapacitás sajnos véges (kiképzőink is önkéntesként, szabadidejükben dolgoznak az Egyesületben). Sokan érdeklődnek kutya után, talán egyszer, ha ennek támogatottsága is lesz, akkor több kisgyermek mellé kerülhet majd segítőkutya.

Fotó: Sziklai-Bengyel Nóra

 

 

 

 

(kutyabarát.hu)