Négy lábon érkezett a csoda
Egy autista kisfiú és kutyájának története. Az autizmus spektrum állapot korai tüneteit nehéz felismerni, de Nóráék kisfia időben került jó szakemberekhez. Így a négyéves Domosnak most jó esélyei vannak egy teljes, független életre. Ezen dolgozik az egész család, mindennap, Riszával, az óriásuszkárral együtt – olvasható az nlcafe.hu oldalon.
Domos Sziklai-Bengyel Nóra második gyermeke. Emma, Domos nővére hároméves volt, mikor a kisöccse megszületett. Egészen sokáig úgy tűnt, hogy a kisfiú is egészséges, szépen fejlődik, de Nóra aggódni kezdett, amikor kétévesen még nem beszélt. Domos mozgása a kortársaihoz képest elmaradott volt, ezért az anyukája már nyolc hónaposan fejlesztésre hordta, és azt remélte, hogy a járással egy időben beszélni kezd majd a kisfia. Amikor ez mégsem történt meg, Nóra elvitte őt egy specialistához.
Amikor a tesztek után a szakemberek azt a választ adták, hogy a szociális és társas kapcsolatok nem úgy működnek a kicsinél, ahogy kéne, akkor az édesanya kérdezett rá arra, hogy autizmusra gyanakodnak-e. Erre az a válasz érkezett, hogy megfordult a fejükben ez is…
„Az egy nagyon nehéz pillanat volt, ott álltunk a férjemmel, és nem tudtuk, hogy mit gondoljunk. Rengeteget olvastam az autizmusról, és arra jutottam, hogy ugyan nincs még stabil diagnózis, de azonnal kezdjük el a korai fejlesztést, abból nem lehet baj. Bölcsibe írattuk, mert a közösség nagyon jót tehet egy ilyen kisgyerekkel, és egyre jobban láttam a többi gyerek között, hogy ő más. Elkezdtem tréningekre járni, rengeteget olvastam, kutattam az autizmusról és megkerestük a legjobb szakembereket. Szerencsénk van, hiszen Budapesten vannak specialisták, vidéken sokkal rosszabb a helyzet. És közben mindvégig reménykedtem, hogy végül kiderül, hogy mégsem érintett az autizmusban Domos.
Fotó: Tamási Gábor (forrás: nlcafe.hu)
Háromévesen vizsgálták meg újra célirányosan, mi akkor már egy éve folyamatosan hordtuk fejlesztésre. Akkor derült ki végérvényesen, hogy autista, enyhén ugyan, de az. Időközben hozzánk került Risza, az óriás uszkár, aki Domos személyi segítőkutyája lett. Kevesen tudják, hogy vannak autista segítő kutyák, de nekem szerencsém volt, mert a NEO Magyar Segítőkutya Egyesület, ahol önkéntesként dolgozom, ilyen kutyák képzésével is foglalkozik.
Risza érkezése nagyon sokat jelentett Domos fejlődésében. Imádja az állatokat, és az akkor még mindig alig beszélő kisfiam azonnal kimondta a kutya nevének első szótagját. Örömmámor volt.
Elképesztő, mi mindent jelent Risza a kisfiamnak. A kutyával való játék rávette őt a beszédre. Mondok egy példát: jutalomfalatot csak úgy vehet el Domos kezéből a kutya, ha a fiam azt mondja: TIÉD. Ekkor én jelet adok a kutyának, hogy elveheti a falatot. A kutyával való játék velem együtt működik, én jelzek a kutyának, de csak a kisfiam vezényszava után. Egy másik játék, hogy Domos elővesz egy ládát, beletesz egy plüssjátékot, majd a kutyának azt mondja: HOZD. És Risza akkor odahozza a játékot. A kutyával való közös játék során így fejlődik a beszéd is, és a pozitív élmények segítik, hogy Domos együttműködő legyen.”
A cikk teljes terjedelmében tovább olvasható az Nlcafé.hu oldalán.
Fotók: Tamási Gábor (forrás: nlcafe.hu)
(kutyabarát.hu)
