(Kutyás) Vers mindenkinek – Kosztolányi Dezső
130 évvel ezelőtt, március 29-én Szabadkán, virágvasárnap született Kosztolányi Dezső (1885-1936). A Nyugat első, nagy nemzedékének tagjára, a költőre, íróra, műfordítóra, magyar nyelvünk nagy mesterére emlékezünk, aki nem mellesleg imádta a kutyákat is.
Kosztolányi Dezsőnek több kutyája is volt, a kuvasz fajta pedig különösen kedves volt számára. Hattyú nevű kuvaszáról verset is írt a „Bús férfi panaszai” versciklusában:
Hattyú kutyám
Hattyú kutyám.
Ülj itt s vigyázz a házra,
te farkasok szelíd, fehér fia,
ős embergyűlölő, kinek a léptünk
álmatlan, éber neuraszténia.
Ne engedd, hogy istentelen lerontsák,
mit szívből, agyból raggatott a kéz.
Hadd álmodozzon pár évig a gazdád
a körbe, mely szűk és bezárt egész.
Kik messze vannak tőlem és igémtől,
ne jöjjenek át soha a falon.
Ott túl úgyis az utca van, az utca,
rokontalan szívemnek borzalom.
Állj a határnál, híven, régi jelkép,
igaztalan világban az igaz,
tiltó szoborként nyúlj el a küszöbre,
fajtám őrzője, bölcs, magyar kuvasz.
Most jöjj ide.
Leckét adok tenéked.
Nyisd rám ködös, rövidlátó szemed,
amelybe jóság és örök gyanú van.
Őrizd a csöndet mindenek felett.
Mard el veszetten, aki megzavarja
s a semmiségről fájón zakatol,
mert énreám még hosszu-hosszu út vár,
s munkás kezembe hittel jár a toll.
Aztán ne haragudj a koldusokra,
kik bámulják, szegények, a kaput,
és a holdfényben állanak soványan,
hiszen azoknak annyi a bajuk.
Inkább figyeld talán az irodalmat,
s ha erre jár nehány sunyi utas,
és meghallod, hogy engemet ugatnak,
légy szíves, és reájuk te ugass.
Hattyú, a kuvasz máshol is megjelenik Kosztolányi műveiben: az Édes Anna című regény legvégén is megemlíti kutyáját az író:
„Beszédükre fölneszelt Hattyú, az a kuvasz, amelyik e ház békéjére ügyel, lefutott a kert sarkáig és ott mérgesen csaholni kezdett, úgyhogy szavuk egészen elveszett a kutyaugatásba.”
(Kutyabarát.hu)
