Tények és tévhitek a pozitív megerősítést használó tanítási módszerekről
Klikkertréning, dicséret-alapú képzés, pozitív kiképzési módszer… számos elnevezés terjedt el a köztudatban a jutalmazással tanításról, amelynek a lényege az, hogy nem a “rossz” viselkedést büntetjük, hanem a “jó” viselkedést díjazzuk, és ennek segítségével tereljük a kutyát abba az irányba, hogy a kívánatos viselkedési formákat gyakrabban, míg a többit kevésbé gyakran végezze.
Egy hétköznapi példával szemléltetve ez úgy néz ki, hogy ahelyett, hogy jól elverik a kutyát, aki felugrik a gazdira, inkább megtanítják neki, hogy ha a gazdi hazaér, szépen, ülve várja, amíg meg nem engedik neki, hogy játsszon. Napjainkban szerencsére már széles körben népszerű és elfogadott a pozitív módszer, de még így is számos tévhit kering, amelyekből néhányat most igyekszünk megcáfolni.
Tévhit: A pozitív módszerek nem működnek a “kemény kutyáknál”.
Tény: Valójában pontosan a “kemény”, nehezen kezelhető vagy agresszív kutyáknál lehet látványos eredményeket elérni. Az ő esetükben a pozitív technikák segítségével biztonságosabban és hatékonyabban dolgozhatnak a szakemberek. A pozitív módszerek nem csak az engedetlenkedő kistestű kutyusok esetében eredményesek, de világszerte sok kiképző alkalmazza erőszakos, súlyos viselkedési problémákkal küzdő nagytestű kutyák rehabilitációjában is. Ahelyett, hogy az erőszakra erőszakkal válaszol, a pozitív megerősítéssel dolgozó tréner nem csak a pillanatnyi viselkedést képes megváltoztatni, hanem a kutya hozzáállását is. A kutyák agresszív viselkedését megértéssel és rálátással kell kezelni. Az agresszív kutyák stresszelnek az adott helyzettől, ezért először a stresszt kell kezelni, hogy a kutya a tréner jelenlétében jól érezze magát. A nyugodtabb helyzetben az oktató felderítheti, hogy mi áll az agresszív viselkedés hátterében, és a gazdival együttműködve dolgozhat a probléma megoldásán. Az erőszakos vagy büntetésen alapuló technikák helyett a kutyát pozitív megerősítéssel vezetik rá, hogy az általa veszélyesnek vélt vagy fenyegető helyzeteket máshogy lássa. Egyes kutyák gyorsan megértik, hogy mit akarunk, míg másoknál időbe telhet az áttörés, ezért fontos, hogy minden kutyát és minden helyzetet egyedileg kezeljünk.
Tévhit: A pozitív trénerek nem alkalmaznak fegyelmet.
Tény: A pozitív nem egyenlő az engedékennyel! A legtöbb pozitív kiképző fegyelmezi a kutyákat, de erre a célra elsősorban hangjeleket, a játékból való kizárást, a rossz viselkedés figyelmen kívül hagyását használják. Számos technika áll rendelkezésre, hogy befolyásolják a kutya viselkedését, és a kívánatos irányba tereljék, de ezek egyike sem erőszakon vagy megfélemlítésen alapul. A pozitív tréningben az úgynevezett negatív büntetést használják, amely során elvesznek (negatív, azaz mínusz) valamit a kutyától, amit az szeret: figyelmet, játékot, simogatást, stb. és csak akkor adják vissza, ha a kutya a kívánatos viselkedést mutatja. Ezzel szemben az úgynevezett pozitív büntetés gyakorlatilag azt jelenti, hogy a kutya “kap valamit” (pozitív, azaz plusz) a rossz viselkedésért: fizikai bántalmazást, hangos kiabálást, az elektromos nyakörv okozta áramütést. A dominancia-alapú kiképzési módszer használ fizikai erőt és büntetést. Az “alfa forgatás vagy gördülés”, a harapás imitálására szolgáló csipkedés vagy a póráz felrántása és megtartása, amíg a kutya ki nem fogy a szuszból például mind olyan technikák, amelyek erőfölényt használnak és negatív élményt okoznak a kutyáknak. Bárki képes arra, hogy büntetéssel „megnevelje” a kutyáját, de ahhoz, hogy a kutyákat a helyes viselkedés irányába tereljük és közben kötődést alakítsunk ki ember és kutyája között, az csak a kutyák pszichológiájának alapos ismeretén keresztül sikerülhet.
Tévhit: A kutyákat étellel tanítani vesztegetés. Egy kutyának nem az ételért kell jól viselkednie, hanem azért, mert boldoggá akarja tenni a gazdáját.
Tény: Azok, akik így gondolják, nem értik, mekkora ereje van az ételnek a tréning során. Étellel meg lehet győzni egy félős vagy ideges kutyát, hogy legyőzze a félelmet. Ha a félelmet okozó helyzetben a kutya elé ételt tesznek, az segít, hogy inkább a pozitív dologra, azaz az ételre figyeljen, mintsem a félelmet okozó ingerre. Ez nagy segítség, ha változtatni szeretnénk a szorongással küzdő, félős vagy stresszes kutya viselkedésén. A pozitív tréning azonban nem csak az ételről szól! A gazdik használhatnak más jutalmakat is a kutyájuk motiválására. Ez lehet dicséret, egy labda, simogatás vagy közös játék. A lényeg az, hogy az a jó jutalom, amely arra sarkallja a kutyát, hogy tanulni akarjon, mivel a tanulás által lesz a kutya magabiztosabb és sikeresebben tud megfelelni a környezet elvárásainak. Ráadásul a közös tanulás segíti a kutya és az ember közötti megértést és erősíti a kötődést. Ez egyáltalán nem vesztegetés.
Tévhit: A pozitív módszer csak addig eredményes, amíg a kutya jutalomfalatokat kap.
Tény: A kutya számára értékes jutalmakat addig használják a kiképzés során, amíg a kutya megbízhatóan nem reagál az adott parancsra. Amint ez megtörténik, az értékes jutalmat már csak egyre ritkábban kapja, és kisebb dicséretekkel, jutalmakkal díjazzák az elsajátított viselkedést, ennek ellenére a kutya továbbra is teljesíteni fogja a parancsot. A gyakorlatban a váltakozó jutalmazás (értékes és kevésbé értékes jutalmak) hatására a kutyák gyorsabban és megbízhatóbban reagálnak a parancsra. Ez a technika elméletben ugyanarra az elvre épül, mint ami miatt a kaszinók nyerőgépei is hamar függőséget okoznak. Így tanulják meg a kutyák, hogy ugyan nem kapnak minden alkalommal jutalmat, de mindig van rá esély, ezért a jövőben még keményebben fognak dolgozni érte.
Tévhit: A pozitív tréning lassan hoz eredményt.
Tény: Valójában a gazdik általában meglepődnek, hogy milyen gyorsan hoz látványos változást a kutya viselkedésében a pozitív módszer. A pozitív tanítás megváltoztatja azt, ahogy a kutya érez, ezáltal segít abban, hogy a helyes viselkedést válassza a helytelen helyett. Amint a kutya megtanulja, hogy az általunk állított kereteken belül hozzon csak döntéseket, mindannyiunk élete harmonikusabb és kiegyensúlyozottabb lesz. Természetesen, a komolyabb, mélyen gyökerező problémák megoldása időbe telhet, de kérdés, hogy mi a cél? Gyors megoldást keresünk, amely csak elkendőzi a problémát, vagy a mélyére ásunk és az okokat szüntetjük meg? Ez utóbbit választva a kutya viselkedésében gyökeres és tartós változások érhetők el.
