Kis kutyás kirándulós etikett
Jó pár éve kirándulunk, túrázunk rendszeresen, és szerencsére még nem akadt kellemetlenségünk vagy konfliktusunk a többi természetjáróval. Valószínűleg szerencsések vagyunk, mert több túrázós és kirándulós csoportban is olvastam már panaszokat, sérelmeket és felháborodást kiváltó incidensek történeteit, amelyek “a kutya miatt” történtek, ezért gondoltam, hogy kitérhetünk pár alap dologra, amelyet érdemes megfontolni, hogy mindenki számára zökkenőmentesebb legyen a kutyás természetjárás.
Először is, szögezzük le: nincs olyan, hogy “a kutya miatt”. A kutya tetteiért mindig a gazda a felelős. Ha a kutya odaszalad egy kisgyerekhez és az megijed, az nem a kutya hibája. Sőt, nem a gyereké, hogy miért ijedt meg, nem a szülőé, hogy miért engedi közel a gyereket, és persze a gazdáé. Elfogult kutyásként nehéz lehet elfogadni, hogy valaki nem rajong a kutyákért, sőt esetleg fél tőlük, de mindenki más és más, és ezt tiszteletben kell tartanunk. Mindenki azért indul útnak a természetbe, hogy jól érezze magát, kikapcsolódjon és feltöltődjön – ez a közös bennünk. Hagyjunk teret másoknak is erre!
Erdőben, természetvédelmi területen a póráz használata kötelező! Lehet vitatni a szabályok jogosságát, lehet lázadni ellenük, de senki nem kötelez, hogy túrázni menj az erdőbe a kutyáddal. Az erdő nem a miénk. A szabályok értünk és a vadvilág, a természet védelmében születtek. Ha a kutyádat minden helyzetben be tudod hívni, vagy lábnál követ és tényleg egy szupereb, és senkit nem zavar, akkor is a Te felelősséged, hogy tényleg ne történjen semmi baj. Vannak olyan hétvégék, amikor szinte mozdulni sem lehet a felkapottabb túraútvonalak mentén, biciklisek, terepfutók, kisgyermekes családok, lovasok és más kutyások között mozgunk, ez a helyzet az, amikor nemcsak illik, de mindannyiunk jól felfogott érdeke a póráz használata.
Ha kerékpáros, lovas vagy futó jön az ösvényen, akkor húzódj le, és adj utat. Ha lovakkal találkoztok, célszerű az ösvénytől kb. 2-3 méterre húzódni és csendben maradni. A lovak érzékeny állatok, könnyen megijedhetnek és megtorpanhatnak, esetleg megugorhatnak, ami balesetveszélyes.
Semmit ne hagyj hátra! Sokan azt hiszik, hogy a kutyakaki a természet része, és a vadállatok ürüléke mellett elfér ez is az erdőben. A vadállatok élettere az erdő, mi és a kutyáink csak látogatók vagyunk ott. Nemcsak a “szemetelés” kérdése számít, – bár sajnos a népszerűbb ösvények parkoló környéki részei hamar “elaknásodnak” – hanem az is, hogy a kutyaürülék szaga megzavarhatja a vadállatokat, elriaszthatja őket a megszokott útvonalaiktól. Ráadásul a kutyapiszok antibiotikumokat és egyéb méreganyagokat tartalmaz. Egy szó, mint száz, szedd össze! Ha hosszabb vándortúrán vesztek részt együtt, akkor pedig ugye jól jöhet a kis ásó.
Azt gondolom, hogy az alapvető tapintat és odafigyelés a másikra jó iránymutató lehet, még akkor is, ha úgy érezzük, velünk szemben nem gyakorolják. Sokan nem szeretjük, ha kéretlenül simogatják a kutyánkat, vagy úton-útfélen megállítanak minket és kutyás anekdotákkal szórakoztatnak… Van, aki a nyugalomért, van, aki a tökéletes képért, más a testmozgásért megy az erdőbe, ne mi legyünk azok, akik miatt kellemetlen élménnyel távoznak!
