Oxitocin – Tényleg működik köztünk a kémia?

A tudományos-fantasztikus irodalom is megirigyelné azokat a leírásokat, amelyek arról szólnak, hogyan befolyásolják a vegyületek az agyunk és a testünk egyéb funkcióinak működését. Bár színes a téma, ez tiszta tudomány, nem a képzelet szüleménye. Azok közül a vegyületek közül, amelyek hatással vannak a kutyánkkal való kapcsolatunkra, kétségkívül az oxitocin a legérdekesebb.

Az oxitocint más néven szeretethormonnak vagy boldogsághormonnak is szokták hívni, bár ez a hatásvadász becenév inkább figyelemfelkeltő, mintsem pontos. A két legfontosabb terület, ahol az oxitocin hatása megnyilvánul: a romantikus kapcsolatok és az anya és gyermeke közötti kötődés kialakulása. Tehát, az oxitocin a szeretet érzésével van szoros kapcsolatban. Az oxitocin kutatásában eddig az emberek közötti kapcsolatok voltak a fókuszban, de ma már az ember és kutya közötti viszonyban is vizsgálják a hatását.

A vonzódás érzése

Az oxitocin szintje magasabb olyan párok vérében, akik három hónapja romantikus kapcsolatban vannak, mint az egyedülállók esetében. Kimutatták továbbá, hogy azok a párok, akiknek magasabb az oxitocin szintje kapcsolatuk harmadik hónapjában, nagyobb valószínűséggel maradnak együtt 6 hónappal később is, mint az alacsonyabb oxitocin-szintű párok.

Azt is megfigyelték, hogy azoknak az anyáknak, akik a kisbabájuk szemébe néznek, magasabb az oxitocin-szintjük. A magasabb oxitocin-szinttel rendelkező anyukák gondoskodóbbak, amely megemeli a baba oxitocin-szintjét is, aki így erősebben kötődik az anyához és sokkal jobban figyel rá. Ez cserébe megemeli az anya oxitocin-szintjét, amely még figyelmesebbé és gondoskodóbbá teszi a kicsi iránt, és így tovább. Az anya és gyermeke közötti gyakori érintés is emeli az oxitocin-szintet, de ha nem érintkezhetnek, az oxitocin-szintjük is lecsökken. Ugyanez figyelhető meg a kutyák és gazdik esetében is: a kutyánk simogatása mind bennünk, mind a kutyánkban megemeli az oxitocin szintjét.

Ugyan az apukák és babák kapcsolatát kevesebb vizsgálat vette górcső alá, az elmondható, hogy az apukák vérében is emelkedik az oxitocin szintje, ha a gyermekükkel foglalkoznak. Leginkább akkor, amikor a kisgyermeket a levegőbe dobálják majd elkapják, ha biztatják őket új dolgok felfedezésére, vagy éppen megnevettetik a gyerkőcöt. (Érdekes lenne tudni, hogy vajon a hímnemű gazdik a kutyájukkal való önfeledt játék során is termelnek-e oxitocint, de erre még nem született tudományos vizsgálat.)

Mivel a kutyák hasonlóan hatnak ránk és az oxitocin-szintünkre, mint a kisbabák, ezért a kötődés, amelyet a kutyánkkal kialakítunk, hasonlítható az anya és gyermeke közötti kapcsolathoz. A kémiai folyamat a két kapcsolat között legalábbis azonos.

Nézzük a kutyák és az oxitocin kapcsolatát!

Először 2015-ben végeztek tudományos vizsgálatot az oxitocin fajok közötti hatásainak vizsgálatára. A tanulmányban kutya és ember párosok viselkedését figyelték meg 30 percen keresztül. Azoknál a kutyáknál, amelyek hosszabb ideig nézték a gazdikat, magasabb oxitocin-szintet mértek a 30 perc végén, mint azoknál, akik nem néztek egymásra olyan hosszan. (Fontos megemlíteni, hogy a szemkontaktus a kutyáknál is összetett és helyzetfüggő: míg a szeretett kedvencünkkel létesített hosszú szemkontaktus meghitt és boldog pillanatokat okoz, egy ismeretlen kutya szemébe bámulni félelmet és agressziót szülhet.)

Ugyanebben a tanulmányban egy másik kísérletet is végeztek, hogy az oxitocin hatását megvizsgálják a kutya és ember közötti kötődés kialakulásában. Itt a kutyáknak orron át adtak oxitocint, és megfigyelték, hogy ennek hatására a szuka kutyák hosszabb ideig létesítettek szemkontaktust az emberekkel, mint a kontrollcsoport tagjai. (A kan kutyáknál nem volt ilyen megfigyelhető eltérés.) Érdekes, hogy, bár az emberek nem kaptak oxitocint, azoknak az alanyoknak, akik az oxitocint kapott kutyákkal töltötték az időt szintén megemelkedett az oxitocin-szintje.

Tudományos szempontból roppant érdekes, hogy a romantikus kapcsolat és a szülői kapcsolat kialakulása ennyi hasonlóságot mutat, valamint, hogy gyakorlatilag ugyanolyan módon kötődünk a gyermekeinkhez, mint a kutyáinkhoz – tudományos értelemben véve. Elképzelhető, hogy a kutyák háziasítása annak is köszönhető, hogy a kutyák képesek voltak átvenni az emberi szociális kötődés kialakulásához szükséges magatartást.

Gondoskodás

Azon kívül, hogy az oxitocin segít erős kötődést kiépíteni az anyák és csecsemőik, illetve az emberek és a kutyák között, arról is ez a hormon tehet, hogy képesek vagyunk gondoskodni mind az újszülöttekről, mind pedig a kutyákról. Ha egy egyed aranyos, szeretetet kezdünk érezni iránta és gondoskodni akarunk róla. A gyermeki jegyek, amelyeket számos emlősfaj fiatal egyedein felfedezhetünk – arányaiban nagy fej, nagy, távol ülő szemek, duci pofik, picike száj és orr – aktiválják a bennünk rejlő gondoskodási és védelmező ösztönt, mivel oxitocin termelésére sarkallják a szervezetet. Számos kutatást végeztek egereken a gondoskodás és az oxitocin kapcsolatáról, de több emlősfajnál is felfedezhető ugyanez a minta.

Az egér kicsinyei sírnak, ha elválasztják őket az anyjuktól, az anyák pedig ezt meghallva odamennek hozzájuk. Az anyaegerek idegen kisegerek sírására is reagálnak, de a kicsinyekkel nem rendelkező nőstény egerek ritkán mutatnak ilyen viselkedést. Az anyaegerek az oxitocin hatására tanulják meg, hogy reagáljanak a kisegerek sírására, mivel az oxitocin megváltoztatja az agyi folyamataikat. Csak ezeknek a változásoknak a hatására figyelnek a kicsik sírására és kezdenek gondoskodni róluk. Ezért azok az egerek, akiknek még nincs kisegerük, nem mutatnak gondoskodó viselkedést.

Egy vizsgálat során blokkolták az oxitocin termelését az anya egereknél, és azt tapasztalták, hogy oxitocin termelés nélkül nem reagáltak a kisegerek sírására, nem gondoskodtak róluk. Ugyanakkor, a maguktól gondoskodást nem mutató egerek oxitocin hatására gondoskodni kezdtek a kicsikről.

A fent említett szerepeken kívül az oxitocin a szülés és a szoptatás területén is fontos. A méhlepényes emlősök között (az emberek és a kutyák is ide tartoznak), az oxitocin szint megemelkedik szülés közben. Ez váltja ki a méhösszehúzódásokat, amelyek hatására megindul a szülés, illetve később a méh vissza tud térni a szülés előtti méretéhez. Szintén az oxitocin felelős a tejelválasztásért. A cikk írója saját bőrén tapasztalta ezt: amikor 8 héttel gyermeke születése után visszatért a kutyakiképzéshez, az aranyos kiskutyák látványa és vakkantásai hatására megindult a tejtermelése. Ebből is látszik, hogy mennyire hasonló hormonális reakciókat vált ki egy kiskutya és egy kisbaba.

Társas viselkedésre hangolva

Azon felül, hogy szerepet játszik a kötődés kialakulásában, az oxitocin segíti a kutyákat, hogy olvassanak a jelzéseinkben. Egy 2015-ös tanulmányban a kutyákat két csoportra osztották: az egyik csoport tagjai oxitocin injekciót kaptak, a kontrollcsoport pedig fiziológiás sóoldatot kaptak. Az oxitocinos csoport sokkal jobban reagált az emberek társas jelzéseire, mint a kontrollcsoport. A feladat az volt, hogy elrejtett ételt kellett a kutyáknak megtalálni az emberek gesztusaira és mimikájára hagyatkozva. Az oxitocint kapott kutyák sikeresebbek voltak az ember jelzéseinek értelmezésében és az étel felfedezésében, mint a másik csoport tagjai. A kutyák jobban értelmezték az étel irányába nézést és mutatást.

A kutatás legérdekesebb felfedezése az volt, hogy az oxitocin fogékonyabbá teszi a kutyát az emberi jelzésekre. Mivel az oxitocin másik ismert tulajdonsága, hogy felerősíti a negatív társas élmények emlékét, ezért kijelenthetjük, hogy ez a vegyület képessé teszi különböző fajok egyedeit, hogy jobban észrevegyék és értelmezzék a társas jelzéseket. Bár az oxitocin leginkább az érzelmekre gyakorolt pozitív hatásairól ismert, bizonyos esetekben negatív hatásai is lehetnek.

Több másik kutatás is foglalkozott az oxitocin kutyákra gyakorolt hatásával, melyek közül az egyik legérdekesebb egy 2016-ban publikált tanulmány volt, amely két különböző kutyafajta esetében hasonlította össze az oxitocin hatásait. Border collie-kat és szibériai huskykat vizsgáltak. A border collie-k kiemelkedően együttműködőek az emberrel és remekül értelmezik és követik a testbeszédet, míg a szibériai huskyk önálló, független akaratú kutyák. Az eredmények nagyon érdekesek: a border collie-k sokkal erősebben reagáltak az oxitocinra, mint a szibériai huskyk, ami arra enged következtetni, hogy csupán oxitocinnal nem lehet egy erős akaratú, független kutyát lelkes együttműködésre bírni.

Egy 2017-es tanulmányban az oxitocin receptor gének változatait vizsgálták, illetve, hogy ezek milyen összefüggést mutatnak a kutyák üdvözlő viselkedésével. Azt találták, hogy az oxitocin receptor gén változatai és aközött, hogy hogyan üdvözölnek a kutyák idegen embereket, összefüggés van. A németjuhászok esetében a gén formájából egyértelműen megjósolható volt, hogy az adott egyed mennyire lesz barátságos az emberekkel. Hasonló tendencia volt megfigyelhető a border collie-knál is, de a szibériai husky esetében például nem tapasztaltak egyértelmű összefüggést.

Egy másik, szintén 2017-es kutatásban az oxitocin társas viselkedésben játszott szerepét vizsgálták. A kutatók az oxitocin szintjét hasonlították össze segítőkutyák és társasági kutyák között. A segítőkutyákat olyan egyedek közül válogatták ki, melyeknek felmenőit több, mint 40 éve barátságosság, nyugalom és agresszió hiánya alapján tenyésztették. A segítőkutyák oxitocin értékei magasabbak voltak, mint a kedvencként tartott kutyáké. Ez arra enged következtetni, hogy a tenyésztés hatására az oxitocin szintjének változása az egyedekben befolyásolhatja az agresszív viselkedés kialakulását.

Nem kérdés, hogy a kutyák fontos szerepet töltenek be az életünkben, de a testünkre gyakorolt hatásuk még mindig megdöbbent minket. A kutyánk simogatása növeli az oxitocin szintünket (és a kutyánkét is!), sőt, ha csak a kutyánkra gondolunk, az is elég, hogy emelkedésnek induljon. Ha rossz napunk van, segíthet, hogy a kutyánkra gondolunk, mivel az oxitocin csökkenti a stresszt, növeli a fájdalomtűrő képességünket és segít, hogy jobban érezzük magunkat.

Az oxitocin, a boldogsághormon, hatással van a kutyánkkal kialakított kapcsolatunkra. A fenti kutatási eredményekből is kiderül, hogy ez a hatás sokrétű, és mindkét faj egyedeire fennáll. Bizonyára tartogat még meglepetéseket a tudomány, és az újabb és újabb kutatásokból mind többet tanulhatunk majd a kutyákkal való különleges kapcsolatunkról. Egyelőre annyit biztosan állíthatunk, hogy kutyák és gazdik között működik a kémia, és ez tudományosan alátámasztott tény.  

Bujdosó-Szalay Adél

(Kutyabarát.hu)

Forrás: The Bark,
Karen B. London PhD.
Okleveles állatviselkedés-kutató és okleveles kutyakiképző, szakterülete a súlyos viselkedési problémákkal és agresszióval küzdő kutyák tanítása. Öt könyve jelent meg a kutyakiképzés és a kutyák viselkedésének témaköreiben.

Fotók: @flickr