Szentendre, egy darab Isztria a Dunakanyarban

Szentendre valódi ékszerdoboz a Dunakanyar kapujában. Macskaköves utcácskáin és szűk sikártorain sétálva Isztria egyik-másik kedvelt üdülőhelyén érezhetjük magunkat. Hangulatos éttermeivel, kávézóival és a Duna-korzóval minden érzékünket csábítja. Nem is kell túl nagy áldozatot hoznia annak, aki egy délutánra elszakadna a város zajától, hogy átélje a mediterrán életérzést: Budapestről mindössze egy HÉV jegyre lesz szükség, egyébként hajóval, busszal és autóval is megközelíthető.

Szentendre méltán kedvelt kirándulóhely a környékbeliek és a külföldi turisták körében is: fekvése, építészete és a kis kézművesboltok, galériák választéka szemkápráztató. Az éhes vagy szomjas vándort pedig számtalan vendéglátóhely várja, az egyszerűtől az elegánsig, cukrászdák, kávézók, fagyizók, éttermek és büfék kínálatából nincs hiány.

A város területe már a bronzkorban lakott volt, de valódi fellendülése a szerb és dalmát bevándorlóknak volt köszönhető. Már az 1400-as években a szerb Brankovics György birtoka volt, és a zivataros évszázadok során egyre több szerb érkezett ide, hogy új életet kezdjen. A különböző szerb településekről érkezettek mind-mind külön közösségeket alkottak a városon belül, és külön templomokat is emeltek maguknak. Ennek köszönhetően vált Szentendréből a hét torony városa. Építészeti jellegzetességként meg kell említeni még a belvárosnak mediterrán hangulatot kölcsönző szerb kereskedőházakat, melyek Magyarországon egyedülálló egységben maradtak fent.

Azonkívül, hogy gyönyörű, miért érdemes kutyával Szentendrére látogatni? Egyrészt a Duna-part közelsége és a sétálóutcák miatt, kényelmesen és nyugodtan korzózhatunk kedvencünkkel. Ottjártunkkor nagyon sok sétáló kutya-gazdi-családdal találkoztunk, szerintem mindenképp a magyar átlagon felüli számban andalogtak az ebek. Talán ennek is köszönhető, hogy sem az üzletekben, sem a vendéglátóhelyeken nem okozott problémát, hogy kutyával érkeztünk, ugyanúgy fogadtak minket, mintha kutya nélkül mentünk volna. Mondjuk külön ajnározásban sem volt részünk, de ezt nem is bántam igazán.

Mivel ottjártunkkor a városban éppen karnevál zajlott, a jelmezesek, árusok, food truckok és koncertek miatt elég nagy volt a nyüzsgés, de eddig akármikor voltam Szentendrén, soha nem voltak kihaltak az utcák. Ha a kutyátok könnyen elfárad a tömegben, vagy félős, akkor talán érdemesebb a kisebb sikátorokat, hangulatos hátsóbb utcákat előnyben részesítenetek, ahol egyébként van pár kedves eldugott kis kávézó és galéria is, tehát nem kell lemondani a horvát tengerparti kisváros feelingről, csak a tömegről. A Duna-parton is vannak nyugodtabb és forgalmasabb szakaszok, de a könnyedség itt is jellemző, senkit nem zavar a másik, és mindenki tiszteletben tart minket is.

Bujdosó-Szalay Adél/ @tatyiandme

Fotók: Bujdosó-Szalay Adél

(Kutyabarát.hu)